Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-106

Az országgyűlés képviselőházának és a középen. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Tornyos György! Elnök: Tornyos György képviselő urat illeti a szó. . Tornyos György: T. Képviselőház! Mint politikai újonc, nagyon nehéz helyzetben vagyok, amikor a miniszter úr beszéde után és a vitának^ ilyen előrehaladott stádiumában kell első ízben felszólalnom. Méltóztassék azért mégis megengedni, hogy különösen a vita előrehaladott stádiumára való tekintettel . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Tornyos György: . . . rövidre fogva adhassam elő, hogy miért szavazom meg a javaslatot, {Halljuk! Halljuk!) mondom, rövidre fogva, amire annál is inkább indíttatva érzem magam, mert hiszen a javaslat átfogó bírálatát az előttem szólók már íbőven elvégezték. T. Ház! Amidőn a javaslattal kapcsolatos álláspontomat megindokolni óhajtom, egy régi tételből indulok ki és pedig abból a tételből, hogy az államban, tehát a legmagasabb rendű közösségben, az egyén érdekeit mindig alá kell rendelni a közösség érdekeinek. (Ügy van! Ügy van!) Ez a tétel akkor is áll, amikor adójavaslatot tárgyalunk, mert akkor is elsősorban a nagy közösség érdekeit kell figyelembe vennünk ós csak másodsorban szabad és kell tekintettel lennünk az adóalanyok, az állampolgárok méltányosságot igénylő szempontjaira. Tehát egy, adó javaslat bírálatánál is az a kérdés, hogy az a javaslat, illetvtaz abból alkotandó törvény mennyiben szolgálja a közösség; érdekeit és mennyiben elégíti ki a közösség szükségleteit. T. Képviselőház! Mai ülésünk elején ellenzéki oldalról Szögi képviselőtársam azt fejtegette, hogy mik ennek a törvényjavaslatnak bevallott céljai és rátért arra is, hogy szerinte mi a titkolt célja, tudniillik a bevételek fokozása. Erre a megjegyzésre a miniszter úr imént elhangzott beszédében már megadta a választ és én ehhez csak azt tehetem hozzá, hogy amidőn tudjuk, hogy deficites költségvetést terjesztett elő a pénzügyminiszter űr, akkor^— bocsánat a kifejezésért — jóadag naivitás kellene annak feltételezéséhez, hogy egy adójavaslatnak a célja nem az, hogy az állami bevételek fokozásával a deficitet igyekezzék eltüntetni. (Ügy van! jobbfelől ) Melyen t. Ház! Az államnak évenkint visszatérő kiadásai, terhei vannak és azonkívül az államnak készen kell állania arra is, hogy rendkívüli szükségleteket is kielégítsen, mint ahogyan ebben az évben is példát láttunk erre, amidőn a katasztrofális árvízkároknál az államnak azonnal ott kellett lennie a maga segítő, támogató készségével. Ennek az adójavaslatnak tehát igenis, nem titkolt, hanem bevallott célja és pedig szerintem egészen helyes célkitűzése az, hogy igyekezzék az állami bevételek fokozásával a költségvetés hiányait eltüntetni. A pénzügyminiszter úr imént elhangzott beszédében fejtegette azt a kérdést, hogy a mi adórendszerünk a hozadéki adókon épül fel. Fejtegette a miniszter úr azt is, hogy ezzel tulajdonképpen a földnek, a háznak a hozadékát és valamely foglalkozásnak a hozadékát, a keresetet, azonkívül a tőkének a hozadékát adóztatjuk meg, és rámutatott arra is, hogy ezek felett a hozadéki adók felett áll — mint ahogyan az indokolás is mondja — )6. ülése 19 W május 6-án, hétfőn. 523 az alanyi szempontokat, az adóalany egész teherviselőképességét figyelembevevő és ezzel számoló, tehát a hozadéki adókat egybefoglaló jövedelem- és vagyonadó. Ha az 1937. évi adóstatisztikát nézzük, azt látjuk, hogy ezek a hozadéki adók pótlékaikkal együtt, amelyeket mi együttvéve egyenesadóknak mondunk, összesen 4279%-ot, tehát kerekszámban 43%-ot tesznek ki. Az állam bevételeinek egy ugyancsak jelentős részét, kerekszámban, 42%-át teszik ki a forgalmi adók, a fogyasztási adók és illetékek és csak 15'5%-át a vámok és állami jövedékekből származó bevételek. Látjuk tehát, hogy az állami bevételek zöme két forrásból, az egyenesadókból és a fogyasztási adókból származik. A fogyasztási adókhoz számítom ugyanis a forgalmi adókból származó bevételeket is, mert hiszen a forgalmi adó lényegében fogyasztási adó. Mármost, ha arra gondolunk, hogy miképpen tüntessük el költségvetésünkből a hiányokat, akkor az a gondolat lép előtérbe, hogy ezeket a bevételeket kéli fokoznunk, hiszen erre van építve adórendszerünk. Ha a pénzügyi kormányzatnak választania kell abban a kérdésben, hogy melyik forrást nyissa meg bővebben, milyen adóhevételeket fokozzon, akkor azonnal megakadunk, ha a fogyasztási adóbevételeket kívánnánk fokozni, mert hiszen az mindnyájunk álláspontja szerint antiszociális adó, amint ezt maga a miniszter úr is beszédében elismerte és kinyilvánította. De nem emelhetjük az egyenesadókból származó bevételeket sem, hiszen — amint voltam bátor az előbb rámutatni — az egyenesadók a hozadéki adók rendszerébe vannak építve és ezeket a hozadéki adókat a jövedelem- és vagyonadó kapcsolja egybe. Éppen azért, mert ezekben a hozadéki adókban horribilis aránytalanságok vannak, — hiszen erre is a pénzügyminiszter úr mutatott rá például a kataszteri tiszta jövedelem változó megállapításánál — nem emelhetjük az állami bevételek fokozása céljából ezeket a hozadéki adókat sem. Egyetlen helyes út marad tehát számunkra, egyetlen helyes adópolitika: ha azt az adónemet emeljük, ott fokozzuk az állam bevételeit, ahol a legigazságosabb, a legaranyosabb adóztatást biztosíthatjuk, és pedig a jövedelem- és vagyonadó bevételeinél. Mélyen t. Képviselőház! Az állami bevételek fokozására Szögi igen t. képviselőtársam mai 'beszédében azt a javaslatot tette, hogy emeljük fel a kereseti adót 5%-ról 10%-ra. Én jóformán elborzadva hallottam ezt a javaslatot, mert hiszen a kereseti adó is azok közé az aránytalanságot mutató hozadéki adók közé tartozik, amelyeknek felemelése újabb aránytalaságot eredményez. Ezen az úton tehát nemhogy nem lehetne, de így nem is szabad megoldani azt a kérdést, miként tüntessük el költségvetésünkből ezt a hiányt. T. Ház! Talán ebbe a matériába tartozik az a kérdés is, amelyet, itt felvetni hallottunk, — úgy emlékszem, Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam részéről — hogy vonjuk be a jövedelmi adóztatásba a közalkalmazottak fizetését is. E tekintetben is tökéletesen osztom a miniszter úr álláspontját, aki rámutatott arra a visszásságra, amely előállna akkor, ha ezeket a köztisztviselői javadalmakat éppen most adóztatnók meg, vagyis két hónap múlva elvennők tőlük azt a csekély előnyt, amit két