Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-106
Az országgyűlés képviselőházának 1 adótárgy, és itt felmerült az az állítás, hogy ez progresszív adóztatás. Ez nem progresszió, mélyen t. Ház, mert ez nem azt jelenti, hogy a skála azért fokbzatos, mert egyeseket jobban meg akarunk terhelni, hanem azért van így, mert az eddigi rendszer szerint is, amikor a házhaszonértéket megállapították, az egyes községek viszonyait vették tekintetbe és megállapíthatjuk, hogy a házhaszonérték nagyobb községekben nagyobb, mint a kisebb községekben; ennekfolytán azok az átlagok, amelyek mint a kirótt adó alánját képező házhaszonértékek így kialakultak, nemhogy megfelelnek a törvényjavaslatban foglalt tételeknek, hanem a törvényjavaslatban foglalt tételek ennél lényegesen alacsonyabbak is. Itt tehát nem progresszióról van szó, hanem arról, hogy az azonos körülmények között élo háztulajdonosoknak azonos nagyságú adójuk legyen. Áttérek most a kereseti adóra. Az önálló kézműiparosok tényleges adóztatásával kapcsolatban több igen t. képviselőtársam felvetette azt, hogy a lakásbért ne számítsuk be az adóalapba. Ezt meg fogom fontolni és a bizottságban vissza fogok rá térni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ebben látok valamit, amit különösen Tegzes képviselőtársam emelt ki. A másik kérés, amely itt felmerült, az, hogy a kézműiparosoknál ne a 65. életévhez kössük az adóztatás csökkentését (Ügy van! TTpu van!), hanem a 60. évhez. Bejelentem a t. Háznak, hogy ezt elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. —Közi Horváth József: Ugyanezt kell majd csinálni az Oti.-nál az öregségi biztosításnál! — Meskó Zoltán: Ügy van! Az öregségi nyugdíjnál is!) Több képviselőtársam egy új szakaszról is beszélt, amely körülbelül úgy szólna, hogy az elvált asszony tartásdíja, amennyiben az már megadóztatott jövedelemből ered, adómentes legyen. Bevallhatom, ilyen szakasz bent is volt eredetileg a törvényjavaslatban, utóbb azonban elhagytam, mert az a vád érhetett volna, hogy ezzel előmozdítjuk esetleg a válásokat. Ezt fontoljuk maid meg a pénzügyi bizottságban, ott módunkban lesz nyugodtan megbeszélni és akkor talán lehet míijd ebben a kérdésben valamit beiktatni. Bátor vagyok most áttérni a jövedelemadóra, t. Ház! Itt mindenekelőtt szeretnék rámutatni arra a szerkezetre, amelyben a jövedelmi adót felépítettük. A kiindulási pont az volt, (hogy az adótételt az fizeti, aki feleséget és két gyermeket tart el. Egyáltalában nem normális állapotnak akartuk ezt venni, csak valahol kiindulási pontot kellett keresni és minthogy három gyermeknél kezdiük el a kedvezményeiket, (Egy hang a bajoldalon: Üav van! 'Ez a, helyes! Ez a szaporodás!) — tehát három gyermeknél y an kedvezmény, de nemcsak a haranadik urUn, hanem három gyermek esetén az első, a második és a harmadik után — a normális tételt kát gyermekre kellett megállapítani: akinél (csak egy van, az fizet 5 százalékkal többet, akinél eery sem. az 10% j kal, a nőtlen 15 százalékkal többet, és az úgynevezett agglegény — hogy én is ezt a hibás kifejezést használjam — fizet 25%-os pótlékot. öriási tévedés azonban azt hinni, hogy ez a megpótlékolás megbélyegző pótléknak van szánva. Itt egészen egyszerűen csak arról van szó, hogy ha valakinek 6000 pengő jövedelme van és két gyermeket tart él, egy másik pedig 6. ülése 19UO május 6-án, hétfÖn. 521 azonos jövedelemimel nem tart el egyet sem, akkor annak a két adózónak teheryiselőképességében van bizonyos különbség, (Ügy van! — Zaj. — Elnök csenget.) amint erre Cselényi igen t. képviselőtársam különben nagyon szépen rá is mutatott. Ezt a differenciát természetesen az adónál figyelembe óhajtjuk venni, mint ahogy bevezetőleg már rámutattam arra, hogy a jövedelemiadónak minél jobban simulnia kell az illető adózó egyéni viszonyaihoz és progresszívnak kell lennie. Mondom tehát; itt csak a teherviselőképesség az irányadó, nem pedig valami megbélyegző szándék. Hogy az a 25%-os pótlék elegendő-e vagy nem elegendő, ezen liehet vitatkozni; lesz olyan eset, amikor elegendő, lesz eset, amikor kevés, lesz, amikor sok; nagyon nehéz itt eltalálni a helyes arányt. Mindenesetre a bizottságiban mód kínálkozik majd arra, hogy ezt a kérdést megbeszéljük. (Maróthy Károly: Teszünk majd indítványt!) Csak egyre szeretnék még kitérni. (Halljuk! Halljuk!) Azt méltóztattak kívánni, hogy a köztisztviselőkre is terjesszük ki ezt a pótlékot. (Egy hang a, középen: Feltétlenül!) Ezt a kérdést azonban alaposan meg kell vizsgálni. Méltóztatnak tudni, hogy a kormányok a köztisztviselők fizetését többször leszállították és egy fizetéscsökkentést olyan formában adott vissza a kormány, — ha jól emlékszem, 1938-ban — hogy a családi pótlékot emelte. Ez megfelelt egy teljes fizetéscsökkentés visszaadásának, tehát a differenciálódás a köztisztviselők t tekintetében már sokkal korábban megtörtént. (Meskó Zoltán: Mégis aránytalanság van a nős és a nőtlen közt.) Nem olyan nagy az aránytalanság. (Maróthy Károly: De van! — Meskó Zoltán: A nőtlen miniszteri tanácsos kapja a nagy fizetést! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Meskó képviselő úr! Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem akarok ennek részleteibe belemenni, mert nagyon »okáig tartana; a bizottságban nagyon szívesen hajlandó vagyok beszélni róla részletesen. Méltóztassék csak megnézni, hogy egy háromezetr- és hatezerpengős állami tisztviselői fizetésnél milyen idiffereneiát jelent az, hogy az illető nőtlen-e, tehát családi pótlékot nem kap vagy például négy gyermeke van és a négy gyermeke után ikap családi pótlékot. A családi pótlékkal kapcsolatban megszüntettünk egy fizetéscsökkentést, a családvédelmi gondolatot tehát a köztisztviselőknél már elintéztük. Az én véleményem és érzésem szerint a köztisztviselők tekintetében ez a kérdés igen súlyos módom el van már intézve. Legyen szabad most a jövedelemadóval kapcsolatban [rátérnem a létminimum kérdésére. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon! Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Eddig a rendszer az volt, hogy ha valakinek ezer pengőn aluli jövedelme, tehát mondjuk 990 pengő jövedelme volt, az nem fizetett jövedelemadót; ha azonban 1010 pengő volt a jövedelme, akkor már fizette az 1010 pengőre megállapított adót. Az ugrás hirtelen történt, átmenet nem volt. Most ezt az átmenetet megoldottuk azzal, hogy azt mondtuk: mindenkinek az adójából levonandó 10 pengő, tehát az első ezer pengő utáni jövedelemadó, a 10 pengő, mindenkinek az alapadójából levonandó. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az az 1100 pengős jövedelmű adózó fog fizetni 1 pengőt és annak pótlékait. A felső kategóriákban, 60CO
