Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-106

Az országgyűlés képviselőházának köztünk és amikor mérhetetlenül sok számítást végeztem munkatársaimmal, akkor láttuk, hogy milyen hatalmas eltolódásokat okoznak az ártéri járulékok. (Ügy van! Ügy van!) Ezeknek a kérdéseknek a megoldása természetesen még igazságosabbá fogja tenni az adóteher megoszlását, de méltóztassék komolyan megfontolva és komolyan megvizsgálva a törvényjavaslatot, elfogadni azt az álláspontomat, hogy már ez a törvényjavaslat is lényeges lépéseket tesz, nem is egyet, hanem sokat, abban az irányban, hogy a teherbíróképesebbek több terhet viseljenek, az elesettek, a szegényebbek pedig a teher alól részben mentesíttessenek. Legyen szabad felsorolnom a törvényjavaslat egypár ilyirányú intézkedéseit. Nem akarom felszólalásomat túl hosszúra nyújtani, (Halljuk! Halljuk!) mégis felsorolok néhányat. A kisember terheit enyhíti elsősorban a tételes adóztatás a házadónál. A kisembereik terhét enyhíti a kisbérletek mentesítése az általános kereseti adó alól. Hogy most ez milyen .határig megy, az más kérdés, a részletek a 'bizottsági tárgyalásra tartoznak, de tény az, hogy a kisemberek terhét enyhíti. A kisemberek terhét enyhíti a kézmüiparosoknál a tételes adóztatásra való áttérés. A jövedelemadónál a létminimum új megállapítása, amely a vitában egyáltalán nem szerepelt, lényeges enyhítése a kisemberek terheinek. Erre különben a továbbiak folyamán vissza fogok még térni. (Csoór Lajos: Sokkal rosszabb, mint eddig volt!) Majd megmagyarázom és méltóztatnak majd látni, hogy a számok kényszerű hatással vannak az emberre és el kell isimerni, hogy jobb. Itt van a többgyermekes adózók kedvezménye. Ez is lényeges kedvezmény. Több gyermek rendszerint a kisembernél van és így kétségtelen, hogy ez a kedvezmény a kisemberek terheit enyhíti. Ezzel szemben a nagyok, a tehetősebbek terhét súlyosbítja az alkalmazotti kereseti adó parcellázásának az adó szempontjából való megszüntetése. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez a kisembert érinti. Nem érinti a kisembert, ez a vezérigazgató és az ügyvezető igazgató urak szétpareellázott jövedelmeit érinti, a kicsinyeiknél nem igen fordul elő. Ami a kicsinyeknél előfordulni szokott, az mind benne van a törvényjavaslatban, mint kivétel: az üzemi jutalék, a remuneráeió, a természetbeni juttatások és így tovább. A jövedelmi adó kulcsa, amely a progressziót emeli, kétségkívül a tehetős réteg, nem azt mondom, hogy a tehetősebb, hanem a tehetős réteg terhét súlyosbítja. A beruházási pótlék is a tehetős réteg terheit fokozza. És végül a felfedező esküt sem a kisember fogja letenni, (Úgy van! Úgy van! — Derültség a jobboldalon.) hanem kizárólag a nagyjövedelmű ember. ' Ugyancsak a kiegyenlítés célját szolgálja az általános kereseti adó megpótlékolása. mert a különböző adónemek után különböző mértékben rendkívüli pótlékokat vetünk ki, az általános kereseti adó azonban a rendkívüli pótlékok alól eddig lemaradt. Nagyon jól tudom, hogy sokkal népszerűbb lenne csupa csökkentéssel előállni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kiegyenlítés kell! Progresszivitás!) de a mai időkben nem tehetünk mást, minthogy a mellett, hogy egy egész sorozat könnyítést, enyhítést hozunk a javaslatban a kisemberek javára, egy egész sorozat súlyosbítás is van a tehetősebbek terhére. Be ezeknek a súlyosbításoknak is van határa. Beszéljünk egész őszinKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ V. 106. ülése 19 W május 6-án, hét fon. 517 tén erről a kérdésről. Nagyon szépen hangzik folyton azt mondani, hogy viseljen minden terhet a felső tízezer. Csakhogy méltóztassék az adóstatisztikát elővenni. Magyarországon öszszesen 10.000 ember van, aki 10.000 pengőnél nagyobb jövedelmet vall be. (Mozgás.) Precízen mondom, hogy »vall be« és erre vissza fog/ok térni. Egyelőre ez az adat áll rendelkezésünkre. Nem lehet a végtelenségig fokozni a rájuk rótt terheket. A progresszióval odáig nem lehet elmenni, hogy valakinek, akinek kétszer akkora jövedelme van, mint a másiknak, kétszer akkora jövedelméből kevesebb maradjon meg az adó levonása után, mint amennyi megmarad a másiknak a félakkora jövedelemből. (Ügy van!) Van tehát egy bizonyos számszerű határ. Aaonkívül, bevallom őszintén, van egy fiskális határ is. Nem kívánom adóforrásaimat megsemmisíteni; arra is kell gondolnom, hogy a jövőre megmaradjanak, nem beszélve a tőkeképződésről. (Helyeslés jobbfelöl.) Mélyen t. Ház! A cél tehát egészen világos. A cél csak egyetlenegy Hebet minden adóreformnál: az igazságos és arányos tehermegosztás és itt csak arról lelhet szó, hogy ezt miképpen lehet megoldani, lehet-e együtt megoldani vagy csak részletekben. A mostani javaslat kétségkívül jelentős haladás ezen a téren. Egy szóval sem mondtam, hogy nem kell tovább menni, azonban a gazdasági viszonyoknak kissé kialakultabbaknak kell lenniök, hogy végleges álláspontot foglalhasson el az ember. Ma, amikor körülöttünk háború dúl, amikor az országban éppen ezzel kapcsolatiban fokozottabb foglalkoztatás jelentkezik, bizonyos eltolódások vannak az egyes társadalmi osztályok keresőképessége és kereseti lehetőségei között. Ma foglaljunk el végleges álláspontot, amelyik holnap megint módosításra szorul, mihelyt a helyzet eltolódik? Kétségkívül igen nagy adatgyűjtést igényel a dolog, hogy komolyan foglalkozhassunk vele. Adatok nagy tömegben állnak rendelkezésünkre és állandóan gyűjtjük azokat, de méltóztassék megengedni, hogy rámutassak valamire: ha mi kizárólag a ma^ rendelkezésünkre álló adatok alapján indulnánk el, szerény nézetem szerint hamis következtetésre is jutnánk, ímert az előbb azt mondtam, hogy: »...vall be«. Hát, a mai adómorál mellett tudjuk-e mi komolyan, hogy mi az egyes foglalkozási ágaknak és társadalmi osztályoknak bevétele és valódi keresetei Nem tudjuk. Éppen azért hozom a szigorúbb rendelkezéseket a törvényjavaslatban és hozom a felfedező esküt, mert végre oda akarok jutni, hogy jöjjön rá mindenki, hogy önmagunknak adózunk. Nem élünk a régi világiban, amikor más vitte el az adókat, hanem a magunk erejéből magunk akarjuk felépíteni az országot, tehát aki jövedelméből egy fillért is eltagad, az, szerintem, a hazaárulással egyenlő bűnt követ el. (Úgy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán. — Meskó Zoltán: Erősebb büntető szankciók kellenek!) Elindultam ezen az úton, mégpedig elindultam már a beruházási hozzájárulás ról szóló törvényjavaslatban. Ebben a törvényjavaslatiban szokatlanul szigorú szankciók szerepeltek az^ adócsalással kapcsolatban. Megvolt az eredmény. (Meskó Zoltán: Nincs kiegyezés, ez a lényeg!) Nálam nincs. (Meskó Zoltán: Hála Istennek!) Sok olyan vagyont vallottak be, amelyről nekünk: fogalmunk sem volt, hogy van: legnagyobbrészt mobil va79