Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-106
Az országgyűlés képviselőházának 106. ülése 194-0 május 6-án, hétfőn. 511 de még valamit el kell mondanom. Fel kell ugyanis hívnom a pénzügyi kormányzat figyelmét olyan esetekre, amelyek eddig bizony előfordultak. Eddig, ha valaki saját családjával művelte meg a maga kis birtokát, semmi kedvezményben nem részesülhetett. Azoknak az adóalapjából viszont, akik — például tisztviselők vagy iparosok — nem maguk müvelik meg a földjüket, 400—500 pengőt is le lehet ütni éppen ezen a címen. Különösen előfordul ez a szőlőtulajdonosok között. Szeretném, ha megfontolás tárgyává tenné a pénzügyi kormányzat azt a gondolatomat,« hogy az adóalapból ennek a 400—500 pengőnek a törlése éppen olyan jogosult akkor is, ha a tulajdonos maga műveli meg a földjét, mint amikor mással művelteti meg. Hiszen Iha én elküldöm máshová dolgozni a családomat, akkor, ha ott dolgozik, a munkáért fizetést is kap. Ha a másik embert mentesítik 400—500 pengő adóalap elengedéséig, akkor engem is mentesíthet, ha máshol dolgozom. Kérném tehát a miniszter urat, méltóztassék ezeket a gondolatokat figyelembe venni. Még olyan kijelentés is, elhangzott itt a képviselőházban, hogy a kisiparosok nem fizetik rendesen az adójukat. Az illető előttem szólott képviselőtársam kérte, hogy ezeknek a kisiparosoknak az adóját szigorúan hajtsák be, esetleg talán még az engedélyüket is me^ kell vonni, ha nem fizetik az adót. Olyan felszólalás is elhangzott, hogy például az adóbehajtásig illetéket az állam felezze meg az adóbehajtóval. Meg kell állapítanom, hogy nemcsak iparosoknak van adóhátralékuk, hanem a magyar nép minden rétegében vannak adóhátralékosok, s azt hiszem, vannak még olyan kategóriák, amelyek sokkal^ több adóval vannak hátralékban, mint a kisiparosok. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, kérem, szíveskedjék befejezni. Csizmadia András: T. Ház! Miután látom, hogy a kormányzat a legjobb akarattal készítette elő ezt a javaslatot, amely nem nyújt ugyan nagy kedvezményeket, de végire is a kormány maga tudja a legjobban elbírálni, hogy meddig mehet el, ennélfogva a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés, helyeslés taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Malasits Géza! Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam gyakorlati szempontból bírálta a javaslatot, miután azonban én politikai szempontból bírálom, nem fog megharagudni ha nem kapcsolódom bele beszédébe. T. Ház! Az 1848 : VIII. te. kimondotta, hogy a magyar állam minden lakosa minden közterhet különbség nélkül, egyenlően és aránylagosan visel. Az egyenlő teherviselés elve azonban nem valósult meg 1848-ban és nem valósult meg azóta sem. A magyar adótörvényeknek általában az a hibájuk, hogy két szempontot majdnem teljesen figyelmen kívül hagynak: az egyik az aránylagosság, a másik pedig a szociális védelem szempontja. Ebben a kettőben a magyar adórendszer nagyon szűkmarkú. Azon, amit az imént mondottam, hogy az egyenlő teherviselés elve nem valósult meg 1848-ban és azóta sem, az előttünk fekvő javaslat sem változtat semmit, mert hiszen az egyenlő teherviselés felé ez a javaslat sem visz bennünket. Hogy milyen volt az egyenlő teherviselés a múltban, e tekintetben engedje meg a t. Ház, hogy csak arra mutassak rá, hogy az egyenlő teherviselés elvének gyakorlati alkalmazását az 1848-ban kitört szabadságharc akadályozta meg és a szabadságharc leverése után, 1849 október 20-án a császári helytartó nyilt parancsban osak az általános teherviselés elvét léptette életbe. Csak jóval később, amikor már a magyar adópolitika kifejlődött és a magyar államiság is megerősödött, gondoltak arra, hogy szabályozni kellene végre az egyenesadókat. Wekerle Sándor pénzügyminiszter be is nyújtott erre vonatkozólag egy javaslatot 1907 október 28-án és ennek a javaslatnak az indokolásában Wekerle, a nagy fináncpolitikus egészen őszintén megmondotta, hogy inkább, sőt csaknem kizárólag nagyobb állami bevételek elérésére, mint az adóteher igazságosabb és arányosabb elosztására törekszik. Azt, amit Wekerle 1907 október 28-án mondott, nyugodtan rá lehet olvasni az előttünk fekvő törvénytervezetre is, mert hiszen ez is inkább, sőt csaknem kizárólag az adóterhek emelésére törekszik, semmint arra, hog:v az adózást igazságosabbá és arányosabbá tegye. T. Képviselőház! A tárgyalás alatt álló javaslat benyújtását központból irányított igen erős propaganda előzte meg. Körülbelül ma egy éve kezdődött meg a választási hadjárat, amelynek során falvakban és városokban láthattuk a falakon és hirdetőoszlopokon azokat a jellegzetes vörös és zöld falragaszokat, amelyeket a Magyar Elet Pártja ragasztatott ki, s amelyeken az állt, hogy a Magyar Elet Pártja olyan adópolitikát követel, ^amely ^ a kisember védelmét szolgálja. (Cselényi Pál: Na és? — Horváth Géza: Nem így van?) Várjanak egy kicsit a képviselő urak. Mindenesetre furcsának tűnt fel azok előtt, akik a dörgést ismerik, hogy a Magyar Elet Pártja követel! Hát kitől követeli? Ettől a kormánytól? (Cselényi Pál: Ügy van! Attól, igen! — Horváth Géza: Ez-természetes! Mi ebben a, furcsaság? — Cselényi Pál: Különben nem támogatjuk! Ez természetes!) Nézzük csak meg, a gyakorlatban hogyan alakult a dolog. Tény az, 'hogy a választások alatt a nemzetközi marxisták kiirtásán kívül legtöbbet foglalkoztak a jelöltek az adóreformmal. Az adóreform ismételten visszatérő refrénje az volt, hogy olyan adóztatást követelnek, amely a kisember védelmét szolgálja. (Horváth Géza; Ügy van!) Ezt a javaslatot, amelyet ma a Ház tárgyal, szintén igen erős propaganda előzte meg. A kormánypárti lapokban olvashattuk, hogy a kormány elkészülj az egyenesadó-javaslattal és rövidesen a Ház elé kerül. Olvasható volt, nagyon nagy betűkkel, fejlett technikával írták, hogy »a törvénytervezet a szociális megsegítés szellemében készült és igen 'hatásos családvédelmi intézkedéseket tartalmaz. A gyanútlan olvasó azt hihette — (Horváth Géza: A jóhiszemű olvasó!) nem, a gyanútlan olvasó azt hihette, — hogy ez a törvénytervezet, amelyet most tárgyal a Ház s amelyet a pénzügyminiszter úr altruista fellángolásában készített, valóban úgy fog megvalósulni, amint azt a Magyar Elet Pártja plakátjai hirdették, (vitéz Zerinváry Szilárd: Tudatos szociális politika!) A gyanútlan olvasó azután azt is kiolvashatta ezekből a cikkekből, hogy ez a törvénytervezet kizárólag a 78*
