Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-106

512 Az országgyűlés képviselőházának szegény emberek érdekeit lesz hivatva védeni. (Horváth Géza: A kisemberek érdekeit!) Az utóbbi időben a propaganda-szolgálat rendkívül erősen kifejlődött. Propagandával minden bűnt ás mulasztást széppé lehet varázsolni, propagandával a fehéret feketévé lehet tenni. (Horváth Géza: Önöket semmiesetre sem fogja fehérre mosni!) Irányított propagandával sem lehet azonban a nagyközönségnek bemagyarázni, hogy ez a rideg, fiskális szempontból készült javaslat altruista cselekedet lenne. A javaslatban voltaiképpen adóemelés rejtőzik, mert senki meg nem mondotta, a propaganda sem hirdette, csak azután derült ki, amikor a javaslat már a Ház elé került, hogy ennek a javaslatnak a szociális vonatkozásai rendkívül halványak, mondhatnám, nagyítóüveggel kell a javaslatot és az indokolást is átolvasni, hogy némi kis szociális megsegítést találjunk ebben a törvényjavaslatban. A családvédelmi intézkedései degresszívek. Vagyis minél szegényebb ember valaki, annál kevésbbé érvényesülnek a törvénytervezet családvédelmi intézkedései. Például a törpebirtokosoknak, a kisgazdáknak, akiknek 5—6 gyermekük van. a mezőgazdasági munkásoknak, ha ez a javaslat megvalósul és abban a szellemben valósul meg, amely szellemet itt különösen a túloldal árasztott a javaslat körül, a gyakorlatban nem jelent egy-két .pengőnél több segítséget. Ezeknek a családvédelmi intézkedéseknek alapos áttanulmányozása után nekem az az érzésem támadt, hogy a pénzügyminiszter űr az adókedvezményekkel a jobbmódú társadalmi osztályokat, a jobbmódú és gazdagabb gazdákat akarja kissé animálni arra, hogy több gyermeket neveljenek a hazának. Egy kis serkentést akart nekik adni. hogy kövessék a Földnélküli Jánosok és Mihályok példáját, akik évszázadok óta minden serkentés nélkül megteszik a hazával és a társadalommal szemben a kötelességüket. Ezek a Mihályok és Jánosok ebben a törvényjavaslatban alig kapnak valamit azért, hogy családot nevelnek, ellenben a jobbmódúaknak valóban nyújt ez a törvénytervezet valami kedvezményt és valami serkentést arra, hogy ők is legyenek buzgók abban a tekintetben, hogy a magyar nemzet ne haljon ki. Ha a kormány valóban a falu és a város szegényein, általában a szegényembereken akart volna segíteni, akkor nem kellett volna ezt a törvénytervezetet benyújtani, egyszerűen el kellett volna törölnie a lisztforgalmi adóváltságot, amely sokkal súlyosabb terhet jelent a sokgyermekes családoknak, főképpen a szegényembereknek, semmint« azt az ebben a törvénytervezetben foglalt kedvezményekkel ki lehetne egyenlíteni. A lisztforgalmi adóváltság egy kilogramm kenyérnél 6 és fél fillért jelent. Tessék elképzelni egy szegény napszámosembert, törpebirtokost, kisbirtokost, aki lisztet vásárolni kénytelen, amikor odaül a családja az ebédhez. Ennek az ebédnek a kalorikus értéke amúgyis rendkívül gyenge, tehát ezt valamiképpen kenyérrel kell pótolnia. Mennyi adót kell ezáltal fizetnie?_ Egy ilyen családban a kenyérfogyasztás természetszerűen meglehetősen nagy és így az az évi egy, legfeljebb két pengő adókedvezmény, amelyet a pénzügyminiszter úr a nagycsaládú embereknek ebben a javaslatban nyújt, korántsem egyenlíti ki ezeket a súlyos terheket, amelyeket az emberek viselnek a lisztforgalmi adóváltsággal. De nemcsak a lisztforgalmi adóváltság a 106. ülése 1940 május 6-án, hétfÖn. céladó, hanem szerepel más céladó is, amely a városi közönséget sújtja. így például céladó a kávé, a tea vámja, céladó a textilfázisadó, amely éppen a legszegényebb embereket terheli meg legjobban. Egy pelenka vásárlásánál, egy darabka ruha vételénél meglehetősen súlyos adókat fizet. Ha tehát a pénzügyminiszter úr altruisztikus fellángolásában eleget akar tenni valóban annak, ami a plakátokon áll, hogy olyan adópolitikát akar, amely a szegény ember sorsán könnyít, nem kellett volna egyebet tennie, mint a súlyos és minden háztartást rendkívül erősen terhelő céladókat kellett volna eltörölnie. Ezek eltörlése valóban könnyítést jelentene az érdekelteknek, ez a törvényjavaslat azonban nekik semmiféle könnyítést nem jelent, mert annak a szerencsétlen kisgazdának vagy kisbirtokosnak, törpebirtokosnak vagy mezőgazdasági munkásnak, aki hatodmagával ül oda az asztalhoz, aki rettenetesen nehéz munkával keresi kenyerét, ez a másfél pengő egy esztendőben mint adókedvezmény, valóban nem jelent semmit. De t. Képviselőház! Nemcsak a mezőgazdasági lakosságnak nem nyújt ez a törvényterA^ezet úgyszólván semmit, hanem nem nyújt a városi munkásnak és tisztviselőnek sem semmit, amint azt már az előttem szólott t. képviselőtársaim elég szépen kifejtették. Nem könnyít a városi munkás terhein, nem könynyít a magántisztviselőknek terhén, hanem, amint a javaslat indokolása is mondja, könynyít a kisiparosnak terhén. Ami a kisiparosnak terhét illeti, erre nézve a törvény azt mondja, hogy nemcsak a kivetési eljárást teszi egyszerűvé, hanem mérsékli az önálló kézműiparosok adóját is és az indokolás szerint az adóztatás most ismertetett új rendszeréből a kisiparosokra nézve is körülbelül másfélmillió pengő adókönnyítés jut. Ezzel az adókönnyítési Ígérettel szemben áll a debreceni kereskedelmi és iparkamarának egy nagyszerűen kidolgozott tervezete, amely világosan mutatja, hogy eibben a mostani törvénytervezetben az ígért kedvezmények a gyakorlatban alig valósulnak meg. A kamara felhoz két példát. Az egyik szerint egy iparos, aki^ eddig fizetett 30 pengő általános keresati adót és> ennek pótlékait, fog fizetni a jövőben 24 pengő üzletbére után 6 pengőt, a lakbére után 4 pengőt. Ez összesen 34 pengő, 20 százalékos pótlék 6'80 pengő, ez összesen 40'80 pengő. Tehát az eddigi 30 pengő és pótlékai helyett az illető fizetni fog 40'80 pengőt. Egy másik eset. Egy segéd nélkül dolgozó kézműiparos, ha üzletbér fejében havi 20 pengőt fizet, ez évi 240 pengő, lakása után fizet havi 25 pengőt, ez évi 300 pengőt. Ez csak feltevés, mert nem a tényleges üzletbér ás lakásbér után van számítva, tehát túlalacsonyan van véve, hiszen ezért a pénzért ma Debrecenben sem lehet lakást kapni. Az illető kézműiparos általános kereseti adója a következőképpen alakul: az adótétel a kézműipar után 24 pengő, az üzletbér után 9 pengő, a lakbér után 6 pengő, ami összesen 39 pengő. Ennek 20 százalékos pótléka 780 pengő. Az általános kereseti adó összesen tehát 46'80 pengő. Az eredmény tehát az, hogy az eddigi 40 pengő általános kereseti adó és annak pótlékai helyett fizetni fog 46'80 pengő általános kereseti adót és a 39 pengőnek eddigi pótlékait. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) A legszorgalmasabb kutatás után sem lehet ebben a javaslatban valami nagy kedvez-