Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-106

510 Az országgyűlés képviselőházának 106. ülése 1940 május 6-án, hétfőn. leginkább azért adják ki a lakást, hogy valami kis hevéteriik legyen. Vannak elöregedett, munkaképtelen háztulajdonosok, akik meghúzódnak hátul egy kis vityillóban vagy egy kis kamraszerű szobában és amikor jönnek az Öszszeírók, természetesen mindig a kiadott első szobák házbérét veszik alapul és a hátulsó vityillót, vagy kamrát ehhez mért magas adóval sújtják. Tapasztalatból tudhatjuk, hogy akinek nincs bérbeadott lakása, rendesen kevesebb házadót fizet, mint az, aki bérbe adja lakását, pedig a főépületet, az első és második szobát azért adják ki a kisemberek, mert magok hátrább húzódva az első szobákért többet kapnak. De^ azt, amennyivel többet kapnak, ha nem is egészen, de részben elviszik adóban. Ezért ennél a szakasznál változtatást szeretnék és kérném a pénzügyi kormányzatot, tegye megfontolás tárgyává, nem volna-e helyes, hogy tárgyalás alapján vessék ki rájuk az adót és ne úgy, mint eddig volt, — ezt a kérdést a javaslat nem is érinti — hogy a kamra után ugyanolyan arányban kelljen adót fizetni, mint a kiadott első szobák után. Nagyon helyeslem a 12. §-naík azt a rendelkezését, amely a házadót fixirozza. Csak azt kifogásolom, hogy különböző kategóriákba sorozza a háztulajdonosokat a szerint, hogy 1000, 2000, vagy 10.000 lakosú községekben van-e házuk. Ajánlom, méltóztassék ezt is megfontolás tárgyává tenni. Olyan mindegy, hogy 5000 vagy 10.000 lakosú községben laknak-e, ahol egyformán nyomorog, hiszen a községekben nincsenek módosabb emberek, mert azok a városokba tömörülnek. Helyeslem, hogy a javas latban 12 pengőben fixirozott házadó általánosságban megmaradjon, de a magasabb osztályba sorozás nagyon sújtja azokat az embereket, akik nagyobb községekben laknak, pedig éppen olyan szegények, éppúgy kínlódnak, mintha kisebb községben laknának. A 17. § kimondja, hogy állandóan mentesek az általános keresetiadó alól azok a kizárólag mezőgazdasággal foglalkozó földhaszonbérlők akik egy község határában salát szükségleteik kielégítésére csak annyi földet bérelnek, amennyi földnek az összes kataszteri tiszta jövedelme legfeljebb 25 pengőt tesz ki. Visszatérve az én vidékemre, ha ott 25 pengő kataszteri tiszta jövedelme van valakinek, az ott csak egy nagy báztelket, csak egy katasztrális holdat jelent. (Beniczky Elemér: Nálam nyolc!) Az egyik vidéken nyolc, a másik vidéken tíz hold, de nálam a határnak nem minden részén teszi ki az egy katasztrális holdat sem. Tisztelettel figyelmébe ajánlom a pénzügyi kormányzatnak azt is, hogy ne a kataszteri tiszta jövedelmet vegyük alapul, hanem állapítsunk meg egy lerögzített holdmennyiséget, mondjuk 10 katasztrális holdat. (Helyeslés jobb felől.) Ha az a cseléd, aki nem fizet keresetiadót, a gazdaságban megkapja 10 katasztrális hold jövedelmét illetve hozamát, akkor miért legyen alacsonyabb sorsban az a kisember, aki egy katasztrális holdat bérbe vesz;' miért sújtsuk őt job'ban? Én az adót a holdak számához kötném és 10 katasztrális holdnak a törvénybe való felvételét ajánlom. T. Ház! Az utóbbi időkben szokásban volt kereseitiadó-bevallás megmarad a jövőben is. Ha valaki nincs tisztában az adójával, felmondja; ha pedig a nénzügyigazgatóság észreveszi, hogy talán több adót is lehet rá kivetni, akkor a pénzügyigazgatásáé* mondja fel az adót és új adóvallomást kell beadni. Az adóvallomás pedig furcsa dolos", jogászi ész kell ahhoz, hogy azt valaki kiállítsa, mert sem törvény, sem intézkedés nincs, amely e tekintetben felvilágosítaná az embert. Még ha lenne is, akkor sem érti meg azt az egyszerű, kevéssé iskolázott ember, nem tud az adóvallomási ív dzsungelében eligazodni. Nagyon természetes, hogy rosszul állítja ki. Ha látja a finánc, hogy az állam javára hajlik a vallomás, akkor jóváhagyja, ha pedig nem úgy állítja ki vagy a vallomáshoz még valami gyanú fér, úgysem hagyja jóvá. Különben sem az adóvallomás alapján vetik ki sohasem az adót, hanem becslés alapján vetik ki. Az adóvallomás beadása tehát csak az adófizető polgárok zaklatása, mert hangsúlyozom, száz közül kettő-három tudja csak tökéletesen kiállítani. Ha a saját kárára állítja ki, elfogadják, ha véletlenül a saját javára állítja ki, mert hiszen azt nem tudja az az ember, hogy a kárára állította-e ki vagy a javára, akkor nem fogadják el, hanem jön a becslés. (Gr. Festetics Domonkos: A pesti zsidóknál ez nem fordul elő, azok értenek hozzá!) Vannak emberek, akik meg tudiák csinálni és ha a két adót összehasonlítjuk, ha egybevetjük a kisember és^ a nagyadófizető adóját, akkor látjuk, hogy óriási a különbség, óriási az eltérés a kettő közt, mert azok ki tudják állítani az adóvallomást. Például csodálatos és meglepő dolog a következő. Ez nem a kormányzat hibája, de nagyon természetes, hogy alkalmazottai mindenáron szeretnek eleget tenni kötelességüknek, ha lehet, még túlzásba is mennek, csakhogy tekintélyt szerezzenek, dicséretet kapjanak, vagy előremehessenek a tisztviselői rangsorban. Mondjuk, például, felülvizsgálnak egy bérleti szerződést. A bérlők — akár kisbérlők, akár nagyobb bérlők, de leginkább a kisbérlők — rendesen nagyobb adót fizetnek, ha a szerződés magasabb haszonbért mutat ki. Ilyenkor rendesen maeasabb adóval róják meg őket, nedig az a 10—15—20 holdas kisbérlő sokszor kénytelenségből ígéri meg a magas haszonbérösszeget, amelynek fejében bérelheti azután azt a kis földet, amely neki hajlékot is nyújt. Nagyon természetes, ha valaki többet fizet, kevesebb marad neki, ha nagyobb haszonbért fizet, kisebb a jövedelme. Az adókivetés során legnagyobbrészt 60 pengőben állapítják meg a földbirtok tiszta jövedelmét. Nagyon jól tudjuk általánosságban, hogy ha egy jól beinstruált intenzív gazdálkodás 4% jövedelmet hoz, akkor mi gazdálkodók már meg vagyunk elégedve, hogy nem hiába dolgoztunk. Ez a. 60—65 pengő pedig majdnem háromszorosát jelenti a 4%-nak, kitesz körülbelül 10%-ot. Ma pedig olyan föld nincs, amely 10% -ot hozna. Azok az önálló kisiparosok, akik falun segéddel dolgoznak, 12—18 pengő kereseti adót fizetnek. Ez ellen nem emelnék különösebb kifogást, mégis azt szeretném, ha általánosságban elfogadnék a 12 pengő meghatározását, mert hiszen ha egy iparos egy segéddel vagy két inassal dolgozik, ez jelentheti azt is, hogy az illető talán rokkant vagy elaggott és ezért nem tudja maga megkeresni családjának a szükséges kenyeret. Lehet, hogy némelyik nemcsak hogy hasznot, kereseti adó alá eső jövedelmet nem tud szerezni, hanem méga mindennapi kenyeret sem tudja megkeresni. Lehetnek közöttük természetesen olyanok is, akik haszonra is szert tesznek, de én azt hiszem, hogy azok, akik már csak egy segéddel vagy egy, esetleg két inassal dolgoznak, nagyrészt elszegényedett inarosoki akik egy munkában eltöltött élet után munkájukat folytatni már nem. tudják. T. Ház! Lassan-lassan kifogyok az időből,