Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-106

Az országgyűlés képviselőházának napszámosok vagy más kisexisztenciák lakják — ezekre is kiterjesztessék a javaslatban megadott kedvezmény. A pénzügyi államtitkár úr ezt csak nevetéssel fogadja. (Szász Lajos államtitkár: Igen, mert el sem olvasta a javaslatot a képviselő úr!) Voltam bátor ezt felhozni azért, inert nem figyelték meg, hogy a törvényjavaslat szerint csak a tanyai településekre lehet az adókedvezményt kiterjeszteni, de az ojyan településekre, mint például a Somogyi-telep, nem lehet kiterjeszteni, mert ez nem tekintendő tanyai településnek. Szükséges tehát, hogy a javaslat a tanyai településeken kívül más településekre is kiterjedjen, olyan helyeikre is, ahol nyomorúságos viszonyok közt nyomorúságos viskókban laknak emberek, mint például a szegedkörnyéki földmívestársa dalom. Ez lenne az igazi fajvédelem, az igazi nemzetvédelem. T. Ház! Nem tartjuk kielégítőnek azokat az intézkedéseket sem, amelyek ezzel az adójavaslattal kapcsolatban egyéb házadókedvezményeket óhajtanának biztosítani, még pedig azért nem, mert országos viszonylatban is áll az, amit az előbb szegedi viszonylatban mondtam. Megfontolás tárgyává tehetné a pénzügyi kormányzat, hogy ezeknek a szegény embereknek javára már most a bizottsági tárgyalás, a részletes tárgyalás alkalmával nyújtson kedvezményt. Legyen szabad hivatkoznom a kormánypárt első vezérszónokának, Laky Dezsőnek szavaira, aki azt mondta, — ő ugyanis valamikor szegedi ember volt és ismeri az ottani körülményeket, — hogy ezeknek a szerencsétlen tanyai magyaroknak számára semmi néven nevezendő kedvezményt sem tartana túlságosan soknak. (Szol 1 ősi Jenő: Igaz!) Nem volna sok még az sem, ha a napszámosok egyszoba-konyhás lakásának megfelelően itt is teljes mértékben elengedtetnék a házadó az érdekeltek javára. Azért nem tartom helyesnek a rendeleti jogalkotást, mert a rendeleti f jogalkotás az olyan sültgalambvárási politikának is nagyon sok hivet szerez, amelynek amúgyis nagyon sok híve van. Legyen szabad itt erről az oldalról hivatkoznom a miniszterelnök úr és Varga iparügyi miniszter úr személyére, akik mindketten Szeged városának képviselői, akik elé — már szinte látjuk — Szeged város polgármes

: tere és főispánja küldöttséget fognak vezetni és kérni fogják Őket, mint a város képviselőit: hassanak oda a pénzügyi kormányzatnál, hogy a javaslat kedvezményei a^ szegedi tanyai telepesekre is terjedjenek ki és már előre látjuk a szegedi újságok kövér betűvel megjelenő címeit, hogy sikerült ezeknek a nagytekintélyű képviselőknek a pénzügyi kormányzatnál Ígéretet kapni arra, hogy ezek a kedvezmények a szegedi tanyai telepesekre is ki lesznek terjesztve. Egyéni érdeknek fogják tehát feltüntetni azt, ami tulajdonképpen országos, egyetemes és magyar ügy. Helytelennek tartom a javaslatnak ezeket a rendelkezéseit azért is, mert Szegeddel például Dorozsma és Tápé össze van épülve, szinte esak egy utcaszélesség választja el őket és ennek ellenére az utca egyik oldalán a 10.000 lakosú Tápé és az ugyancsak kisebb Dorozsma község adózói lényegesen nagyobb kedvezményt élveznek, mint az utca másik oldalán lakó, de Szeged közigazgatási területébe tartozó személyek (Szöllősi Jenő: Teljesen igaza van!) és bár a községbeliek valameny106. -ülése 19W május 6-án, hétfőn. 507 nyien bejárnak a városba s a városban nagyobb munkabért kereshetnek és a városban közel kapják a közigazgatást, de a kulturális intézményeket is, mégis lényegesen kisebb közterheket viselnének. Ezért volna szükséges, hogy félmegoldás helyett egységes és mindenkit kielégítő kormányzati, helyesebben mondva, törvényhozási intézkedés tétessék. Ugyanez a panasz megvan a kereseti adóval szemben is, itt a kézmüiparosok adótételeinek rendszeresítésénél a százezer lélekszámú községeknél von határt a törvényjavaslat és nem tesz különbséget a között a nagy határ között, amely Budapest székesfőváros és a százezer lakosú közeégek között van. Százezer lakosszámot meghaladó község nem nagyon sok van az országban. Mindenesetre Szeged és Debrecen ezek közé tartozik. Vájjon mi indokolhatja azt, hogy egy ilyen 900.000 lélekszámnak megfelelő spáciumot csak úgy átugorjon a törvényjavaslat? Klebelsberg Kunó gróf, aki Szeged környékén annyi tanyai iskolát létesített, valamikor már megmondotta, hogy a túldimenzionált nagy székesfőváros mellett negyedmilliós és félmilliós vidéki városokat is kell létesíteni. Ez egyetemes, országos, nemzeti és magyar fajvédelmi érdek is. Ezeket az érdekeket azonban nem látjuk érvényesülni sem a kereseti adónak a kézműiparosokra vonatkozó tételezéseinél, sem pedig a házadóra vonatkozólag, amint azt az előbb kimutattam, ellenben igenis érvényesülni látunk olyan tendenciát, amely ezt a kívánt és igen helyes, várt folyamatot mindenáron megakadályozni alkalmas. Az alkalmazottak kereseti adójával kapcsolatban legyen szabad megjegyeznem, hogy ez az az adó a házadón kívül, ahol az adóalapot az utolsó fillérig meg lehet fogni és meg lehet adóztatni. Talán csak az az egyetlenegy aggodalom merüil fel, hogy az alkalmazotti kereseti adó bevallása tekintetében mutatkoznak hiányosságok. Helyesnek tartom a javaslatnak azt az intézkedéséi hogy magánjogi felelősséget, szavatosságot ír elő a vállalat alkalmazottaira nézve, akik a kereseti adóalap bevallását elmulasztják. Én ezen túlmennék még, mert ezt rendszerint csakis azoknál a vállalatoknál szokták elmulasztani, amelyek a mi nemzeti célkitűzéseinktől meglehetősen távol állanak; büntetőszankciókkal is sújtsuk ezt az elmulasztást és mondjuk ki, hogy adócsalásnak minősül az, ha az alkalmazotti kereseti adóalanot valamely cég be nem jelenti és ezt a büntetőszankciót mondjuk ki az alkalmazottakra nézve is. A 65 éves korhatárt Kapcsányi László képviselőtársammal együtt én is célirányosnak tartanám 60 esztendőre leszállítani. Nézzük már most, az egyszerűsítés célkitűzése tekintetében tényleg kapunk-e olyan szabályokat a javaslatban, amelyek az egyszerűsítésre alkalmasak volnának. Itt van például az általános kereseti adó esete. Az általános kereseti adó, amely rendszerint 5%, a különböző törvényhatóságok területén teljes mértékben a törvényhatóságokat, illetve a községeket illeti meg. Ehhez fűz most a javaslat az adóbevételek fokozásának céljából egy-egy százalékos pótadót. Helyesebbnek tartottam volna, ha a helyett, hogy egvszázalék pótlékot^ veszünk hozzá, inkább felemeltük volna az általános kereseti adó kulcsát 10%-ra, ami így az adózó felé egy egységes százalékösszegként jelentkezik és meghagytuk volna a pénzügyigaz-, gatóságnak azt a jogot, üiogy ezt azon a 10%-on belül akként ossza el, ahogvan most a pótlékolás által az adó elosztatik. Itt ugyanis