Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-106
506 Az országgyűlés képviselőházának 106. ülése 19 W május 6-án, hétfőn. és a fogyasztásnak az emelkedése mutatott fel olyan kedvező eredményeket, amelyek ezt a nagy deficitet az eddigi adószabályok szerint önmaguktól is eliminálni hivatottak. Lett volna tehát még ideje a pénzügyminiszter úrnak és a pénzügyi kormányzatnak arra, hogy az egyetemes, nagy, átfogó egyenesadóreformon, tovább dolgozzék, azt az egész vonalon építse ki és csak azután jöjjön a t. Ház elé. Helytelenül hivatkozik a miniszter úr az adókódex megalkotására, a fennálló érvényes jogszabályok gyűjteményes kiadására is. Mi ezzel szemben azt az aggályt támasztjuk, hogy a pénzügyi kormányzatnak nem hivatása az, hogy az egyenesadójog terén és általában a pénzügyi jog; terén tudományos munkálkodást folytasson. Éppen elegendő jogszabálygyűjtemény áll már a közönség rendelkezésére, köztük olyanok is, amelyeket a pénzügyi kormányzat rendelettel az adózó közönség és az adóhatóságok figyelmébe ajánl s ezek mégsem nyújtanak nekünk olyan világító fáklyát, amelynek segítségével az adószabályok dzsungeljében el tudnánk igazodni. (Pröhle Sándor: Olyan ember nincs!) Ha tehát a pénzügyi kormányzat ilyen jogszabálygyűjteményt akar adni, akkor ezzel, mondom, a tudományos munkálkodás terére akar lépni, már pedig ezen a helytelen célon kívül még az a veszély is fenyegethet bennünket, hogy ezután a javaslat után, lévén a miniszteri intézkedés folytán egy jogszabálygyűjteményünk, a javaslat által teremtett helytelen állapot meg fog kövesedni és indok lesz arra, hogy^ a pénzügyi kormányzat a jövőben szükséges és korszerű újabb javaslattal ne jöjjön az országgyűlés elé. (Szász Lajos államtitkár: Gondolatolvasó lett a képviselő úr 1 ?) Csak tartok tőle és féltem az ország érdekeit. (Mosonyi Kálmán: Az a baj, hogy igaza van! — Pröhle Sándor: Szomorú tapasztalatok vannak!) Nyilvánvaló pedig, hogy ha valahol szükség van gyökeres, korszerű és mélyreható reformokra, akkor az egyenesadózás és általában az adózás terén erre feltétlenül szükség van. A törvényjavaslat hibájának rovom fel azt, hogy körülbelül tíz helyen utat^ nyit a rendeletalkotás részére, ikörülbelül tíz esetben azt mondja a javaslat, hogy: ezt pedig a pénzügyi kormányzat majd rendelettel fogja eldönteni; s ez kardinális kérdésekre is vonatkozik. így például az adókulcs százalékszerű megállapítása is a rendeletalkotás útiára van fenntartva, (Pröhle Sándor: Szegény adóhatóságok! — Feh kiáltások a szélsőbaloldalon: Szec/énv adózók!) amit ezen az oldalon szintén alkotmányellenesnek és helytelennek tartunk! ' (Mosonyi Kálmán: Űery vau, ez a kerettörvény-rendszer!) ; T. Ház! A házadóval kapcsolatos családvédelmi és szociálpolitikai intézkedéseket nem tartjuk elegendőeknek a 10. és 12. §-ban felsorolt intézkedések ellenére sem. Igaz. hogy a javaslatban benne van a sokgyermekes családok védelmének szép célkitűzése, s a javaslat le akarna venni a lakáskeresés gondjait a sokgyermekes családokról, ezzel azonban nem érheti el a kitűzött célt, hiszen ezzel csak anynyit tett, hogy ezentúl egy nagycsaládú embernek is módja lesz talán megfelelő lakást találni. Ezzel azonban semmit sem adtv.nk neki. hiszen mindenkinek megvan a joga megfelelő lakáshoz, legfőképpen a többgyermekes családnak, ez egy elemi és természeti, jog és ha mi most ezt az elemi és természeti jogot nyújtjuk, ezzel igazán nem nyújtottunk neki egy jottányival sem többet, mint amennyi őt megilleti. (Horváth Géza: Többet, mint amennyi volt! — ügy van! TJgy van! — Felkiáltások jobbfelől: Többet az eddiginél!) Az eddigi állapotok olyan szomorúak voltak a sokgyermekes családok szá mára, hogy igazán nem érdem, ha ezen segítünk. Helytelennek tartom azt is, hogy azoknak a háztulajdonosoknak a számára, akik nyilvántartásba vétetik bérházaikat azzal, hogy csak sokgyermekes családok részére hajlandók lakást kiadni, lakásonként és gyermekenként 5%-os adókedvezményt ad ugyan a javaslat, emellett azonban a sokgyermekes családnak nem ad semmiféle kedvezményt. Magában véve ennek az 5%-os kedvezménynek nincs semmiféle családvédelmi haszna. A sokgyermekes családot is támogatásban kellene részesíteni a lakással kapcsolatban, miután pedig a lakásadót fix adóalap után szabják iki s miután a háztulajdonos abból az 5%-os kedvezményből egy fillért sem fog juttatni a sokgyermekes családnak, meg lehetett volna ta lálni a módját annak, hogy a házadó pótlékaiból HZ cl sokgyermekes család olyan értelemben kapjon beszámítás útján engedményt, hogy a háztulajdonos által v kevesebb összegben fizetendő adóval szemben a sokgyermekes család javára valamit betudnánk a labérébe. Ilyen tendenciája azonban a javaslatnak nincs és ezért is helytelen. A javaslatnak azt a célkitűzését, hogy a. házadóra vonatkozólag a tízezres lélekszámot el nem érő kisközségeket részesíti csaík kedvezményben, a magunk részéről is helyesnek tartjuk, azonban nem tudjuk megérteni, hogy miért kell ezt a kedvezményt, amely tulajdonképpen egyszerűsítést jelent, a tízezres lélekszámnál megakasztani és ennél tovább nem menni. Igaz, hogy van a javaslatnak egy olyan intézkedése, amely feljogosítja a pénzügyi kormányzatot arra, hogy rendeleti úton a tízezernél nagyobb lélekszámú községekre, ezenkívül a városok tanyai településére is kiterjessze ezt a kedvezményt, de nem tudjuk, hogy^ ez a rendeleti intézkedés mikor lát napvilágot, nem tudjuk, mennyire emeli fel a lélekszámhatárt s ezért semmiesetre sem elégíthet ki bennünket. T. Ház! Kétségtelenül szükség volna arra, hogy már ebben a törvényjavaslatban történjék erre vonatkozóan intézkedés. Legyen szabad mint szegedi képviselőnek etekintetben éppen a szegedi viszonyoikra hivatkoznom. Szeged szabad királyi városnak 60.000 hold katasztrális földje van bérbeadva a város körül elterülő igen nagy határban, amelyen körülbelül 45.000 tanyai, de szegedi polgár lakik. Ezek a tanyai polgárok egymástól kétszáz-négyszáz, sőt ezer méterre is elszórva -tanyarendszer szerint élnek Szeged határán. Nem a saját földjükön élnek, hanem a város bérlői és ezen a bérleti földön van a vályogviskójuk. Ha párhuzamot vonunk a községek házai és ezek közt a vályogviskók közt. ez bizony nagyon erősen a bérlők vályogviskóinak terhére ütne ki. Ezek a vályogviskók most ezerszámra dőltek Össze az árvíz következtében, tehát lakóik most a legnagyobb támogatásra szorulnak rá, még sem fogják ennek az adójavaslatnaík kedvezményeit a legcsekélyebb mértékben sem élvezni, mert Szeged szabad királyi város 145.000 lakosú város, tehát a tízezres lélekszámot messze túlhaladja. Szükséges volna az is, hogy a városok körüli, például Szeged körül lévő Somogyi-telepre, Aigner-telepre, Kecskés-telepre és egyéb településekre, — amelyek nem kimondottan tanyai települések, hanem városi
