Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-106
Az országgyűlés képviselőházának velésére, a nyereség kimutatására volt szükség, 45.552 pengő tiszta nyereséget mutatott ki. (Wirth Károly: Munka nélkül és munkások nélkül!) Amikor tehát ebből a gondolatból kiindulva teljes mértékben helytelenítem, hogy a hadinyereséget nem adóztatta meg sem a háborús, sem a háború utáni adóigazgatás, ezt az elítélést csak megtoldani tudom, mert még ennél is nagyobb nyereségek mutatkoztak a világháború után az olyan nagy anyagi és erkölcsi romlásba hullt magyar nemzet testén, nevezetesen a tőzsdei játékok idején. A hatalmas tőzsdei nyereségeket sem tudta az adóigazgatás utolérni, de ahogy a törvényalkotás mutatja, nem is nagyon célozta azt, hogy ezeket a nagy nyereségeket megfogják. Az a hibája jelenlegi adórendszerünknek, jelenlegi elavult adószabályainknak, hogy ezeket a konjunkturális jövedelmeket nem tudta és sok esetben, mint a múlt mutatja, nem is akarta megfogni. Láthatjuk azt, hogy az adój öve delinek szempontjából Magyarországon az úgynevezett nagykapitalizmusnak, a plutokráciának és;a feudalizmusnak a kis adózókkal szemben még mindig törvényes és igen tekintélyes kedvezményük van. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Laky Dezső t. képviselőtársam, a »kormánypárt vezérszónoka a gyáripar hatalmas fejlődésével kapcsolatban azt mondotta, hogy nincs közülünk senki, aki ne tudna büszkeséggel visszatekinteni arra a 80—100 éves fejlődési folyamatra, amely gyáriparunk kialakulását mutatja. Meg kell jegyeznem, hogy bizony ezen az oldalon, amelyen ülünk, egyáltalában nem vagyunk büszkék arra a gyáriparra, amelynek megalkotói, de legfőkép haszonélvezői tudvalevőleg több mint 60%-ban a zsidók közül kerültek ki, akiknek nagyrésze mindig figyelmen kívül hagyja a magyar nemzeti érdekeket és főleg azt, hogy nem az ország van a gyáriparért, hanem a gyáripar van az országért, éppúgy, mint ahogy a földmíves és a termelés minden ága a magyar állam, a magyar faj egyetemes érdekeit kell, hogy szolgálja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezeknek az elgondolásoknak a jegyében forgatom ezt az adójavaslatot, amelyet a pénzügyi kormányzat a mai időkben szükségesnek tartott előterjeszteni. Megállapítható, hogy két bevallott célja van a törvényjavaslatnak. Az első cél az egyszerűsítés, úgy az adóigazgatás, mint az adózók szempontjából, a másik cél pedig az adózás arányosabbá tétele és ez alá sorolhatók a javaslat szociálpolitikai és családvédelmi elgondolásai. Van azonban még egy be nem vallott célja is ennek a javaslatnak. Az indokolás egy szót sem említ róla, pedig ez a tulajdonképpeni valóságos cél. Ezt Laky Dezső, a kormánypárt vezérszónoka is elismerte, megmondván, hogy elsősorban azokat a deficitként jelentkező tételeket kell szűkebb határok közé szorítanunk, amelyekre az 1939 július 1-től 1940 december 31-ig terjedő költségvetés adatai nyújtanak támpontot. (Szász Lajos államtitkár: A pénzügyminiszter úr már az expozéjában megmondta! Ugy látszik, nem volt itt a képviselő úr!) Ezt a célt azonban a javaslat nem vallja be. Ajavaslatban csak anynyi van, hogy azok az intézkedések, amelyek egyszerűsítést és enyhítést céloznak, nagyobb számúak, a hatékonyabb adóztatást biztosító intézkedések pedig kisebb számúak, de mindenesetre nagyobb eredményt fognak jelenteni. (Szász Laaos államtitkár: Nem így van az in106. ülése 1H0 május 6-án, hétfőn. 505 dokolásban! Jó volna előbb elolvasni, azután beszelni róla!) Ha a pénzügyi államtitkár úr jobban ismeri, (Szász Lajos államtitkár: Valóban jobban ismerem!) ám nézze majd meg még egyszer. A javaslatban kétségtelenül így van. Adóemelésről van tehát szó, t. Ház! Most meg kell néznünk, hogyan viszi ezt keresztül a törvényjavaslat? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hagyd abba és beszéljen az államtitkár úr! — Horváth Géza: Csak megmondhatja, amit akar!) Majd megmondhatja a véleményét ő is. (Horváth Géza: Közbeszólás formájában is lehet!) Kétségtelen, hogy ennek az adójavaslatnak az indokolása a közvélemény nyoniása alatt született meg. Ezt az adóemelési indokot azonban a törvényjavaslat szép csomagolásban akarja elénk és az ország kövéleménye elé tárni. Teszi ezt abban az elgondolásban, hogy az emberek szép csomagolásban a legkellemetlenebb dolgokat is szívesebben-veszik be. (Szöllősi Jenő: Keserű pirula pedig!) Mi, nemzeti szocialisták azonban ezt a szép csomagolásban felénk és az ország adózó közönsége felé nyújtott keserű pirulát meg tudjuk látni a szép csomagolás mögött is. Ha ugyanis sürgős és szükséges a mai elavult adórendszerünk reformja, kétségtelen az is, hogy pontosan a jelenlegi idők alkalmatlanok arra, hogy egy ilyen pusztán novelláris, félmegoldásokat tartalmazó és aránylag szűk térre szorított javaslatot terjesszenek elő, hatályban tartván ugyanakkor eddigi elavult adórendszerünk legtöbb rendelkezését, főleg igazságtalan, aránytalan és méltánytalan rendelkezéseit. Azt mondja a javaslat indokolása, — és ezt talán nem vonja kétségbe az államtitkár úr — hogy azért nincs szükség egyetemes egyenesadó-reformra, mert a javaslat intézkedései Önmagukban is annyira önállóak és anynyira világosak, hogy szükségtelenné teszik áz egész téren való reformot. Ez az indokolás is helytelen. (Szász Lajos államtitkár: De nem is így van!) Úgy látszik, az államtitkár úr saját indokolását neveti ki, mert a javaslat indokolásában ez így van. (Ellenmondások a középen. — Szász Lajos államtitkár: Nem! — Horváth Géza: Nem így van! — Egy hang a szélsőbaloldalon Horváth Géza felé: Nem is olvasta. — Horváth Géza: Honnan tudják, hogy nem olvastam? — Derültség.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a kedélyes szóváltásokat befejezni. Szögi Géza: Minden rendes törvénynek az ösiszefüggőség, egységesség és világosság a legelemibb feltételei. Az tehát, hogy ez a javaslat összefüggőnek és világosnak mutatkozik, még nem elég indok arra, hogy az egyetemes adóreformot mellőzhetővé tegye. Kétségtelen, hogy a múlt év június végétől a mai napig eltelt idő. — éppen a háborús helyzetre való tekintettel, — igen jelentős emelkedést mutat a termelésben, a forgalomiban és a fogyasztásban egyaránt. Az a pesszimizmus, tehát, amellyel a pénzügyminiszter úr a^ múlt esztendőben ezt a költségvetést a Ház elé terjesztette és 127 millió pengő körüli deficitet mutatott ki, a mai időkig nem 'bizonyult indokoltnak. Kimutatható ugyanis, hogy az ipar csaknem teljes optimumát produkálva működik, kimutatható, hogy a forgalom emelkedett, kimutatható, hogy az adóbevételek a várakozáson felül is pontosan és nagy összegekben folytak be és nyilvánvaló, hogy nem az adó emelése, hanem a termelésnek, a forgalomnak