Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-106

604 Àz. országgyűlés képviselőházának szavunk: statárium elé azokkal, akik sokkal nagyobb bűnöket követnek el, mint sokan azok közül, akik statáriális eljárás alá vonhatók! (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon, a baloldalon és a középen. — Budinszky László: Helyes! Bátor beszéd! — Pröhle Sándor: Már régen kellett volna!) T. Ház! En mindezeket szabadon, minden lelki gátlás nélkül és minden állítólagos, de egyáltalában nem létező »párt-diktatúra« ellenére mondottam el. Es itt meg kell állanom egy szóra és egy kijelentést kell tennem, kizárólag az igazság kedvéért. Kijelentem, büszke vagyok, hogy egy olyan párthoz tartozom, amely teljes mértékben megengedi a szabad véleménynyilvánítást, olyan párthoz tartozom, amelynek a tagjai, ha nem is a Házban, de pártértekezleteken a legélesebben kritizálhatnak minden intézkedést, minden javaslatot (Szöllősi Jenő: A Házban kellene!) és ezért a párt még senkit ki nem tessékelt, sőt senkit még csak meg sem intett! Amíg ez így van, addig semmi okom sincsen arra, hogy elhagyjam pártunkat és azt a kormányt, amelyben annyi intranzigens, puritánlelkű, jóravaló magyar ember foglal helyet. T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatban három olyan momentum van, amelyet én a legnagyobb örömmel üdvözlök, még akkor is, ha a javaslatban ezekkel kapcsolatosan lefektetett intézkedések engem — őszintén megvallva '— nem is elégítenek ki teljes mértékben. Bár szerény nézetem szerint korunk szelleme, továbbá azok a nehéz idők és megpróbáltatások, amelyeknek veszedelmes közelségébe jutottunk, részben már túlhaladták a javaslatban foglalt kereteket, mégis nagyon tudom értékelni azt az új szellemet, amelyről beszédem elején már szólottam és amely ebben a törvényjavaslatban is kifejezést nyer. Az első nagyjelentőségű momentum, amelyet a javaslatból kiolvasok, az, hogy a pénzügyminiszter végre erélyesebben kíván belenyúlni olyan zsebekbe, amelyek alaposan ki vannak bélelve s amelyeket eddig egészen indokolatlanul kíméltek, sőt féltettek, olyanynyira, hogy az már valósággal az aranyborjúimádat fogalmával volt egyértelmű! A második igen örvendetes momentum az, hogy a javaslatban a pénzügyminiszter a magyar fajvédelem gondolatát, a magyar nemzet minden reménységének: a magyar gyermek és tőképpen a szegény magyar családok védelmének nagy és nemes gondolatát (Budinszky László: Kevés! Nagyon kevés!) igyekszik minél intenzívebben érvényre juttatni. És ez így van rendjén, mert amint én itt már többször hangoztattam és amit nem győzök eléggé ismételni: hiába lesznek nekünk nagyszerű kultúrintézményeink, nagyszerű mezőgazdaságunk, hiába lesznek nagyszerű mintagazdaságaink, ha nem lesz megfelelő emberanyagunk és ha a magyarság a népesedéspolitikai és fajbilológiai értelemben vett kvalitatív és kvantitatív fejlődés és az ezzel kapcsolatos expanziós törekvések terén nem tud majd helytállni a szomszéd népekkel folytatott versenyben, akkor itt úgyis veszendőbe megy minden, akkor ez az ország úgyis idegen bitangok kezébe fog kerülni, akik azt a maradék magyarságot majdan csak holmi hitvány rabszolgahadnak fogják tekinteni. A harmadik momentum, amelyet a javaslatban csak helyeselni tudok, az a progresszivitás, amely a javaslat szakaszaiban érvényre >£. ülése 19 W május 6-án, hétfőn. jut a

1 kis adózók és a sokgyermekes családok nagy előnyére. Végezetül engedje meg a miniszter úr, illetőleg az ő itt lévő igen t. helyettese, az államtitkár úr, hogy különösen figyelmébe ajánljam az Egészségpolitikai Társaságnak, ennek az intranzigens, fajukat fanatikusan szerető emberekből álló társaságnak felterjesztését, amely teljesen méltányos és minden további nélkül elfogadható módosításokat kér és ajánl a pusztuló magyar faj védelme érdekében. Ezt az előterjesztést bátor leszek ezen a helyen személyesen is átadni az államtitkár úrnak, hiszen ezt 410.000 sokgyermekes szegény magyar család nevében teszem! De figyelmébe kell még ajánlanom a miniszter úrnak a rendkívül nehéz körülmények között élő, folytonos nyersanyag- és hitelhiánynyal küszködő hazafias magyar kisiparosságot is, amelynek adóterhein sürgősen és a legmeszszebbmenő módon kellene könnyíteni, mert máskép társadalmunknak ez a rendkívül értékes dolgozó rétege úgy anyagilag, mint. lelkileg teljesen össze fog roppanni. T. Ház! Az előttünk fekvő első »szociális« adó javaslatot — mert csak így nevezhetem — ismételten őszintén üdvözölve és kérve a miniszter urat arra, hogy azon a részletes tárgyalás folyamán igyekezzék a szociális igazságjegyében lehetőleg még mélyebbreható engedményeket és módosításokat tenni, (Helyeslés balfelöl. — Budinszky László: Sokat! — Mosonyi Kálmán: És alaposat!) korunk parancsszavára hallgatva, (Budinszky László: A nép érdekében) a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául készséggel elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Szögi Géza! Elnök: Szögi Géza képviselő urat illeti a szó. Szögi Géza: T. Ház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amikor erről az oldalról a parlamenti szakásoknak eleget téve belekapcsolódom előttem szólott Alföldy Béla igen t. képviselőtársam beszédébe, jóformán nem is kell egyebet tennem, mint az ő gondolatfűzését kell továbbvezetnem, azokat a húrokat megszólaltatnom, amelyeket ő nagyon bátran és általunk is valóban elismerten megpendített. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Egy csongrádmegyei aszállyal kapcsolatos nemzeti csapásról tett említést az igeu t. előttem szólott képviselő úr

t Legyen szahad megjegyeznem, hogy akkor, amikor ez az aszály volt, az 1936. évben, egy sajátságos : és különleges új gyár is létesült Csongrád megyében. Tudniillik a híres Weisz- családnak fájdalmas volt az, hogy a Hatvani-Deutschok a magyar cukortermelésből olyan tekintélyes jövedelemre tesznek szert és ezért elhatározták, hogy egy konkurrens cukorgyárat létesítenek, amelynek Csongrád-vármegyei Cukorgyár Rt. nevet adtak. Ezt a céget be is jegyezték a céglajstromba. Még mielőtt azonban a gyár épületét felépítették volna,.még mielőtt a munkásokat szerződtették volna, még mielőtt tisztviselőket alkalmaztak volna, létrejött egy kartelszerződés, egy házasság az új cukorgyárés a Hatvani-Deutschok már meglevő érdekeltsége között és ennek eredményeképpen az új cukorgyár valóban sohasem létesült. Ennek dacára az 1936. évben ez az új részvénytársaság, amely csak papíron született meg és amely csak annyi tisztviselőt alkalmazott, amennyire a. kartelszerződés folytán a kartel jövedelmének elköny-