Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-106

Az országgyűlés képviselőházának 1\ hetik. Hogy ezek a különös kiváltságokat élvező ipari érdekeltségek horribilis jövedelmeiket még a legnagyobb konjunktúra idején is mennyire nem állították a köz és ezen keresztül a nemzet szolgálatába s ezekben mennyire nem élt az áldozatkészségnek egy parányi szikrája sem, arra nézve felhozok egy jellemző, de annál szomorúbb, helyesebben mondva annál förtelmesebb példát. Egyik esztendőben, azt hiszem 1936-ban, borzalmas aszály söpört végig az országon és különösen a Tiszántúlt tette tönkre. Csongrád vármegyében például egy fűszál sem termett. A csongrádi nép a legnagyobb nélkülözéseknek nézett elébe, a szó szoros értelmében az éhhalál küszöbén állott. Ekkor a vármegye főispánja, Kozma György, a törvényhatósági bizottság élén a tizenkét leggazdagabb textilgyároshoz kérelmet intézett hivatalosan és kérte őket, hogy küldjenek szövetet, mert a gyermekek tízezrei fognak megfagyni a bekövetkezendő télen. Erre a felterjesztésre mindössze két vállalat válaszolt: az egyik 50 pengőt, a másik pedig 5 kiló hulladékszövetet küldött! En akkor szóvátettem ezt a gyalázatos magatartást, — amikor pedig annakidején a konjunktúra idejét élték a textilgyárosok — tiltakoztam a magyar fajnak ilyen aljas lebecsül ése ellen. Később azután, amikor a közvélemény felzúdult és nyomást kaptak valahonnan, akkor egypár ezer méter szövetet leküldöttek, állítólag, mint ők mondják, adományképpen. (Budinszky László: 300% haszonnal dolgoznak!) En ezeknek nem hiszek semmit sem, akármit is mondanak, annyira nem hiszek nekik, — hogy hamarjában egy hasonlatot mondjak — mint annak az ő fajtestvérüknek, a magyar nyelven beszélő angol speakernek, rádióbemondónak, akinek egy szavát sem hiszem el. Éppen az ilyen eléggé meg nem bélyegezhető esetek miatt nem osztom azokat a sirámokat sem, amelyek itt a vita folyamán a nagytőke, illetőleg a monopolkapitalizmus még fokozottabb mérvű megadóztatásának minden terve és gondolata ellen elhangzottak. Azt mondják, hogy a fokozottabb mérvű megadóztatás végzetes csapást mérne a tőkeképződésre és a vállalkozási kedvre, tehát ^ úgyszólván egész ipari produkciónkat megbénítaná. En ezt nem osztom, mert nem olyan tragikus á helyzet; ők úgyis állandóan dacoskodnak és fenyegetődznek! Emlékezzünk vissza: amikor behoztuk a maximális munkaidőt, vagy behoztuk a minimális munkabéreket, amikor a zsidótörvény végrehajtása következett stb., ezek a vállalatok, — pedig akkor még konjunktúra volt — azonnal tízezerszámra dobták ki a munkásokat az üzemekből^ sőt azonnal leállították az üzemek egész sorát. Nem határoz az, hogyan vágjuk meg ezeket és éppen azért alaposan ki kell venni — hogy úgy mondjam — a veséjüket és ha nincs is »konjunktúra« jelenleg, tessék, adjanak le abból a^ mérhetetlen nagy vagyonból, amelyet ők két évtizeden keresztül harácsoltak össze ebben az országban, a háború utáni magyar nyomor-korszak idején. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion. — Budinszky László: Kisibolták a javát!) Hogy a monopólkapitalizmusnak minden kontrollnélküli szabad grasszálása micsoda hihetetlen visszaélésekhez vezetett, erre nézve néhány példát leszek bátor felhozni. Gömbös Gyula idejében, aki értesült a nagyvállalatoknál bizonyos nagyarányú adóeltitkolásokról, 6. ülése Î94Ô május 6-án, hétfőn. 5Ô3 revizorokat küldtek ki a nagyvállalatokba, hogy kutassák fel az adóeltitkolásokat, illetve adóhátralékokat. Volt vállalat, ahol csak eltitkolt társulati adó címén egymillió pengőnyi adóeltitkolásra jöttek rá. Ezután, amikor ez megtörtént és rájöttek ezekre a hallatlan csalásokra, véletlenül megszűnt mindenféle további kutatás. Hogy miért, nem tudom, de feltételezem, hogy a kormány megtalálta a módját annak, hogy ezek elvegyék méltó büntetésüket és hogy pótolják azokat az adókat, amelyeket ők eddig be nem fizettek. Neveket nem mondhatok, a vállalatok neveit és a tulajdonosok neveit nem említhetem, mert ezt, amit ón itt előadtam, az illető revizor bizalmasan mondotta el nekem. Hogy a monopolkapitalizmusnak — mint mondottam — ez a szabad grasszálása micsoda anomáliákhoz vezetett, ezt 'bizonyítja többek között az a bizonyos hírhedt Bacher-féle eset, ahol egy profitéhes, hitvány társaság megszámlálhatatlan milliókkal károsította negaz országot, hiszen tudvalevőleg 10 milliókba került a Bacher által csődbekergetett gőzmalmok szanálása. (Mozgás a baloldalon.) De kitermelt ez a szabadon garázdálkodó, adóeltitkoló, stb. nagykapitalizmus, helyesebben monopolkapitalizmus még más jeles figurákat, még más gazdasági söpredék-elemeket is. Ilyenek azok a bizonyos nagy valutasíberek, a Bíró Páloknak nevezett hazaáruló bitangok! Mellékesen megjegyzem, hogy ez a téma igenis, szorosan öszszefügg az adóügyekkel, tehát az előttünk fekvő adójavaslattal is, hiszen a kicsempészett vagyonértékekkel óriási adótárgyak mennek veszendőbe, (Budinszky László: Ügy van!) megint csak a kis adófizetőknek és ezeken keresztül az egész nemzetnek mérhetetlenül nagy kárára és hátrányára. (Budinszky László: A Budapest-vidéki Kőszénbánya még mindig nem fizette meg az adóeltitkolását!) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy olyan kifejezést, mint »hazaáruló hitangok«, ne méltóztassék használni a Házban, mert ez nem fér össze a parlamenti illemmel. Alföldy Béla: Tisztelettel tudomásul veszem, de engedelmet kérek, Biró Pállal szemben nem tudok más kifejezést használni. (Budinszky László: Igaza van! Ügy vau!) Elnök: A t. képviselő urat figyelmes te tsm. ne méltóztassék vitába szállni az elnöki kijelentéssel. Mindent a legerőteljesebben kritika tárgyává lehet tenni, anélkül, hogy olyan ki fejezéseket használnánk, amelyek nem férnek össze a parlamenti illemmel. (Egy hang a jobbközépen: Ez is igaz!) Alföldy Béla: T. Ház! En már több ízben sürgettem a Házban, hogy a valuta-bűncselekményeket elkövetőkkel szemben végre statuáljunk elrettentő példát. Kértem azt, hogy terjesszen be a kormány egy néhányszakaszos javaslatot, amelyben a valuta-bűncselekményeket végre »hazaárulásnak« minősíitk! (Helyeslés a jobb- és baloldalon. — Pröhle Sándor: Minél előbb!) Kértem ezt egy ízben itt is, s vármegyém közigazgatási bizottságában is megtettem az erre vonatkozó felterjesztést a kormányhoz, eddig azonban, sajnos, nem értük el célunkat, bár egy szigorúbb valutarendelet következett röviddel ezután. Arra kérném a t. kormányt, hogy ha nincs is módjában most törvényjavaslatban gondoskodni ezeknek a valuta-bűncselekményeknek megtorlásáról, igyekezzék azon lenni, hogy ezek a valutasíberek állíttassanak statáriális bíróság elé. (Elénk helyeslés balfelol.) Legyen a jel77*