Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-105

492 Az országgyűlés képviselőházának 105. ülése 10 UO május 3-án, pénteken. azonkívül is vannak különleges terhek, amelyeket a városok fizetnek. Legyen szabad itt megint Budapestről szólnom, mert mint budapesti képviselő kötelezve is érzem magam erre, amellett, hogy én mindig kijelentettem és kijelentem, hogy a falu összes kérdései iránt a legélénkebb rokonszenvvel viseltetem és magam is mindig kívánom a. falusi lakosság közegészségügyének, a falusi lakosság kulturális színvonalának emelését és még áldozatok hozását is ezen a téren. En tehát soha nem 'beszélek a falu ellen, thanem mindig a városi szegény polgár mellett beszélek. Igen t. Képviselőház! A város annyi terhet vállal magára és az állam annyi terhet rak reá, hogy nem. tudja ezeket a kötelezettségeket teljesíteni. Méltóztassék csak megnézni Budapest költségvetését. Törvényes kötelezettség nélkül vállal kulturális és közegészségügyi terheket, Budapest kórházzal ellátja az egész megyét, Budapestnek olyan tanintézetei vannak, amelyekre törvény nem kötelezi, amelyeket jobb időkben felállított; hát éppen ma szüntesse meg, ma vegyen ki egy téglát a kultúrából? 'Ezt nem teheti a főváros, de ha így mennek a dolgok, akkor mégis fel kell állítania bizonyos sorrendet, mert ilyen körülményeik között nem fogja tudni feladatát és kötelességét teljesíteni. Amikor a budapesti kisiparosról beszélek és a budapesti kisiparos támogatását kérem, fel kell említenem ezeket a különleges terheket. , Cselényi igen t. képviselőtársam beszélt itt a magántisztviselői társadalomról. A magántisztviselői társadalomra szintén egy külön teher hárul, az ő alkalmazotti különadójuk, amelyet csak egy alkalomra hozták be, amelyet azonban azóta állandósítottak. A magántisztviselői társadalom, az a vasaltnadrágú proletár, igenis, megérdemli végre, hogy ettől a különadótól szabaduljon, anert ennek terheit nem tudja viselni. Engedelmet kérek, hogy itt szóbahozeni a kereskedelmi utazók és ügynökök ügyét, akikre két sérelmes rendelkezés van ebben a törvényjavaslatban. Ez a törvényjavaslat a kereskedelmi utazók és ügynökök költségei szempontjából csak 40% -ot ismer él, holott a vidéki utazóknak sokkal több költségük van, 60—70% is. Nem méltányos tehát, hogy velük szemben a javaslat így rendelkezzék. Viszont egy súlyos jogi sérelem is van a javaslatban, tudniillik, hogy oníg azélőtt az utazóknak és az ügynököknek meg volt engedve, hogy a sérelmes megállapítás ellen a közigazgatási bírósághoz forduljanak, itt a közigazgatásig bírósági fórumot elveszik tőlük és egyszerűen adminisztratív útra terelik az ő sérelmeik orvoslását., Igen t. Képviselőház! Nehogy kifogyjak az időből és nem akarom elnyújtani a beszédemet, szólnom kell a felfedezői esküről is. A felfedező' esküről itt még kevés szó esett. A felfedező esküről a törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy azt tulajdonképpen azért vezetik be, mert az úgynevezett látszatadót annakidején nem sikerült megfelelő módon kinyomozni és az elburkolt, az eltitkolt adókat napfényre kell hozni. A felfedező eskü régi középkori maradvány, a régi perrendtartásban, az 1868. éviben benne volt, de az újabb perrendtartásból már kihagyták, mert nem tartották megfelelőnek. ím ezt most nem is vitatom, nem is megyek bele ennek a kérdésnek az eldöntésébe. Itt van azonban előttem a törvényjavaslat indokolása, amely azt mondja, hogy tulajdoniképpen nem novum a felfedező eskü, mert ez a felfedező eskü benne vau az 1920:XXXIV. te-'ben, amely az öröklési illetékekről szól. Én elolvastam ennek a törvénynek az indokolását. Ez az indokolás hivatkozik egy előtte szóló törvényre. Azt mondja,, hogy ezt a felfedező esküt tulajdonképpen az 1918 :XI. te. teremtette meg, amely abból a célból, hogy a kincstár lehetőleg a tényleges hagyatéki vagyon után kapja meg az illetéket, egy új intézményt hozott be, amely addig illeíékrendiszerünkben ismeretlen volt. Ez volt a felfedező eskü behozatala. Érdekes, amit az 1920. évi törvényj avaslat indokolása mond (oívassa): »Az 1918. évi törvény életbelépése óta ugyan már osak másfél év múlt el, ed|dig azonban a felfedező esküt még egyetlenegy esetben sem rendelték el.« Az 1920. évi törvény tehát konstatálja azt, hogy az előbbi törvényt egyetlenegy esetben sem alkalmazták. Megnéztem az őstörvényt, az 1918 :XI. te.-t, amelynek 75. §-a fconstituálja ezt a felfedező esküt. Ennek indokolása azt mondja, hogy a vagyonátruházási illetékeknél »Tartani lehet attól, hogy a pénzügyi hatóságok abban az esetben, ha a vagyonadó kivetési irataiból arra a tapasztalatra jutnának, hogy az örökhagyó ingó vagyona nem került öröklési illeték alá, ezen a címen jövedéki vizsgálatokat indítanának, ami részint sok zaklatásra adhat okot, részint sok fölösleges munkát zúdíthatna a jövedéki bíróságokra. Módot kerestünk tehát arra, hogy ilyen esetekben még a jövedéki büntető eljárás utolsó eszköze előtt lehetőleg más — és pedig az illetékfizetésre kötelezett megbélyegzésére nem vezető —módon szerezhesse meg à kincstár azt, ami őt törvényesen megilleti. Ezt a módot a felfedező eskü meghonosításával véljük elérni.« Utána érdeklődtem, hogy húsz év óta, amióta ez az intézmény életben van, vájjon hogyan alkalmazták, hogyan vált be. a gyakorlatban és mindlenféle helyekről beszerzett értesüléseim alapján azt állíthatom, hogy nem alkalmazták. Nem alkalmazták tehát sem akkor, amikor az 1918. évi törvény életbe lépett és nem alíkalmazták az 1920. évi törvény életbelépése óta sem. A mélyen t. pénzügyi kormányzatnak tehát nem lehet erre, mint bevált eszközre hivatkoznia, mert hiszen a gyakorlatban ezt az életben levő intézményt nem használták feli, ez a gyakorlatban halott szakasz, lett. (Tornyos György: Preventív intézkedés! — As elnök csenget.) Preventív intézkedés, de nem ,alkalmazták. Ezért fel kell hívnom a mélyen t. pénzügyi kormány figyelmét arra, hogy nagy különbség van az 1920-ban statuált eskü megszövegezésének módja és a jelen törvényjavaslatban történő szabályozás között. Míg a jelen törvényjavaslat szerint a pénzügyi hatóság, végső fokon a pénzügyminiszter állapítja meg az eskü szövegét, addig az 1920. évi XXXIV. te. alapján a bíróság állapította ezt meg és a bíróság a felek meghallgatása után kontradiktórius tárgyalás alapján határozta meg, mint a törvény szövege miondja, »az öszszes' körülmények gondos mérlegelésével« az eskü szövegét. Engedje meg a t. Képviselőház, hogy én, mint megrögzött alkotmánytisztelő, az alkotmányjogban a bírói garanciád hoz és a bírói függetlenséghez ragaszkodó elavult ember azt mondjam, hogy én ebben az esetben is ragaszkodom a bíróság közremunkálásához. Nem áll az, amit az indokolás