Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-105

Az országgyűlés képviselőházának De ez esak átmeneti, csak kisegítő intézkedés lehet. Nem lehet az építkezés kérdését a hatósági építkezésre bízni és reáhagyni, mert a hatóság nem is alkalmas erre, nem is hivatása és állandóan nem is képes kielégíteni a szükségletet. Helyre kell tehát állítani azt az állapotot, hogy a magántőke építkezzék, csakis annak , van megfelelő eredménye, ha a magántőke építkezik. Amikor a főváros pénzügyi bizottságában felmerült az a szerencsétlen terv, amelyre Laky Dezső igen t. képviselőtársam rendkívül érdekes beszédében célzott és amely megbukott a mi jóakaratú segítségünkkel, Rassay Károly beszédében azt mondotta, hogy Budapestet a magántőke építette fel. Ez teljesen így volt a múltban és így kell lennie a jövőben is, de ahhoz, hogy Budapesten a magántőke . megfelelően építkezzék, szükségei», hogy az adómentességet olymódon statuáljuk, amely a magántőkét erre az építkezésre serkentse és reábírja. Meg kell állapítanom, — és azok a szakemberek, akik jelen vannak ennek a beszédnek elmondásánál, talán igazat adnak nekem — hogy a jelenlegi adómentességi rendelet nem alkalmas erre. Az az adómentességi rendelet, amelyet 1939-ben bocsátott ki a kormány a budapesti építkezésekre nézve, nem alkalmas arra, hogy itt A magántőke nagy építkezési lendületet kapjon. Az 1939-es rendelet — hiszen itt van előttem két térkép az összehasonlításra — még az 1937-es rendelethez viszonyítva is sokkal gyöngébb, sókkal rosszabb, sokkal kevésbbé kiadós, úgyhogy nem alkalmas arra, hogy a magántőkét építkezésre bírja. Itt felhívom a mélyen t. pénzügyi kormányzat figyelmét arra, hogy amikor arról volt szó, hogy Budapesten a hatósági építkezést csak akkor lehet végrehajtani, ha legalább is 40 éves adómentességet adnak, a pénzügyi kormány törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház ' elé. Ezt a törvényjavaslatot a képviselőház el is fogadta. Ez megadta a 40 éves adómentességet, mert csak ilyen módon lehetett biztosítani azoknak az olcsó kislakásoknak felépítését. Én most is azt kérem a kormányzattól, hogy a jelenlegi adómentességtől eltérő, sokkal nagyobb, komolyabb adómentességet adjon és pedig irányított adómentességet, nem általános, hanem városfejlesztési és városrendezési célokkal megindokolt, ezeken alapuló adómentességet, amely azután lehetővé teszi a magánépítkezés megindulását. Hiszen ha csak a legutóbbi statisztikai adatokat nézem, már azokból látom, hogy a magánépítkezés mennyire elsorvadt. Míg 1936-ban 6229 lakást építettek, 1937-ben 5150-et, 1938-ban csak 4334-et, 1939-ben pedig már csak 3164-et. Az építkezés tehát évről-évre alábbhagy. Budapest éltető eleme az építőipar. Ha az építőipar tevékenysége nem indul meg, akkor ez a város elsorvad. Létszükség ipari szempontból és létszükség a lakáshiány megszüntetése szempontjából is az építkezésnek megfelelő adómentességgel való előmozdítása, mert ez az adómentesség elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az építkezés meginduljon. Méltóztassanak megengedni, hogy ha már az adómentességgel kapcsolatban ezeket elmondottam, reátérhessek magának a kisiparion, ülése 19UO május 3-án, pénteken, 491 nak a kérdésére, A kisipart ez a javaslat... Elnök: Méltóztassék, képviselő úr, fejtegetéseit a tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal kapcsolatba hozni. Bródy Ernő: Bocsánatot kérek, igen t. Ház . . . Elnök: Nagyon nagy általánosságban méltóztatik egyébként érdekes fejtegetéseit folytatni és sokkal inkább Budapest székesfőváros magánépítkezéseivel méltóztatott eddig foglalkozni, mint a tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal. Bródy ErnŐ: En azt gondolom, hogy ez a kérdés összefügg a javaslattal, ide máris a kisipar területének kellős közepére lépek. A kisipar támogatását én is nagyon helyesnek és nagyon szükségesnek tartom. Szükségesnek tartom különösen azoknak a kisembereknek támogatását, akik maguk vagy egy segéddel és egy tanonccal dolgoznak. Természetes, hogy az állam ezeknek mindenféle kedvezményeket adjon és ezeknek az önálló kisexisztenciáknak a megsegítését a maga részéről lehetővé tegye és előmozdítsa. Tehát helyesnek tartom azt, hogy a kisipar részére különféle kategóriák szempontjából kedvezmények vannak felvéve a javaslatba, de megint nehéz helyzetbe kerülök, mert megint ellenvetést kell tennem. A törvényjavaslat indokolása ugyanis megállapítja, hogy az a kedvezmény, amelyet községekben és városokban adnak, — Budapestről nem heszélve, mert, azt hiszem, Budapest nincsen itt benne — körülbelül 22 százalék. Amikor azonban a javaslat megadja a kisiparosoknak ezt a 22%-os kedvezményt, ugyanakkor a kereseti adót 20 százalékkal pótlékei ja, tehát a 22%-ot paralizálja a 20%-kai. Nem tudom, mi marad meg akkor a kisiparnak! Ne méltóztassanak elfelejteni azt, hogy Budapesten a kisiparra és egyáltalán minden polgárra különlegesen nehéz adóterhek nehezednek. Amikor azt mondják, hogy Budapest csak 50%-os községi pótadót fizet, míg vannak vidéki városok, amelyek sokkal nagyobb pótadót fizetnek, engedjék meg, hogy én a képviselőház figyelmét felhívjam arra, hogy Budapesten egészen különleges közszolgálatok vannak, amelyek vagy egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben vannak meg vidéken és amelyek főleg a háztulajdont terhelik. Itt van például a házibérfillér, a szemét fuvarozási illeték, a közlekedési adó és a vízdíj. Ez a négy tétel Budapesten 28 millió pengőt tesz ki. Ez a 28 millió pengő súlyos teher, amely sehol másutt nincsen meg. Ha tehát itt a községi pótadónak csak 50%-áról beszélnek, rá kell mutatnunk arra, hogy ezeknek a vegyes tartozásoknak címén Budapest különleges pótadókat fizet azért, hogy itt a városi háztartást rendben lehessen tartani. Igen t. Képviselőház! Az, hogy itt a kereseti adót külön pótlékolják az állam javára, egy másik kérdést vet fel, — azt hiszem, szabad lesz nekem ezt felvetnem a javaslat tárgyalása kapcsán — és pedig a helyhatósági terheknek az állami terhekhez való viszonyát. Méltóztatnak tudni, hogy a helyhatóságoknak az idők során mind több és több állami feladatot kell végrehajtaniuk és azonkívül végre kell hajtaniok a saját különleges feladataikat is. Vannak új törvényes rendelkezések, például a városrendezési törvény, amely különleges feladatokat ró a helyhatóságokra, de