Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-105

490 Az országgyűlés képviselőházának tény és nemzeti világnézethez hozzátartozik az is, hogy becsületesen tedd meg állampol­gári kötelességedet nemcsak a rajvonalban, de a belső stratégiai vonalon is és akkor is, ami­kor anyagi áldozatot kér tőled az ország. En* nek a belső lelki és szellemi átalakulásnak — állitom — már az útján vagyunk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezen az úton és csak ezen az úton lehet adómorált teremteni és ezen az úton lehet ránevelni a magyarságot arra, hogy ma, amikor már, íhála Isten, öncélú or­szág vagyunk, módosítsa egy kicsit a régi köz­mondást: »Vitáim et sanguinem, sed avenam non«, hanem mondja azt, amit a Biblia mond: Megadom a császárnak, ami a császáré és megadom Istennek, ami az Istené. (Elénk he­lyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a kö­zépen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Bródy ErnŐ! Elnök: Bródy Ernő képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédére még vissza fogok térni a megfelelő alkalmak­kor. Most méltóztassék megengedni, hogy ma­gával a javaslattal foglalkozzam. Ennek a javaslatnak általános vitájában tulajdonkép­pen csak a részletekről lehet beszélni. Ebben a javaslatban van adómérséklés, van (benne szociális rész, van benne adóemelkedés és az általános vitát tulajdonképpen elvágja a tör­vényjavaslat indokolásának két része. (Moz­gás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassanak he­lyeiket elfoglalni. Bródy Ernő: Az egyik azt mondja, hogy nem kíván most egy nagy adóreformmal jönni, hanem, az átépítésnek egyik léposőzetét építi fel. A -másik egy közérdekű kívánság, hogy végre az emberek^ tudják, mik az adó­kötelezettségeik, ismerjék azokat és ebben a dzsungelben kiismerjék magukat. Ezt kívánja a pénzügyi kormányzat azzal, hogy végre a jogszabályok gyűjteményét együttes alakban foígíja elénk hozni. Erre nézve azt mondja ne­künk a törvényjavaslat indokolásiam hogy e ja­vaslat törvényerőre emelkedése után az egyes egyenesadókra vonatkozó jogszabályok gyűj­teményes összefoglalását ki fogja adni. Gon­doskodni fog arról, hogy — így fejezi ki — (olvassa): »...az élő magyar egyenesadó­jog a maga teljességében az adózóik és a pénz­ügyi közigazgatás rendelkezésére álljon.« Le­gyen szabad ezt helyreigazítanom. Nem az élő magyar egyenesadójog, hanem inkább az élő magyar egyenesadókötelezettség fog itt ren­delkezésre állni. Most áttérve rögtön a részletekre, méltóz­tassék megengedni, hogv legelső sorb an a gyer­mekkedvezmény kérdésével foglalkozzam. Szerénytelenség nélkül legven szabad azt mon­danom, hogy én már ezelőtt 24 évvel, a jöye^ delemadó részletes életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál, tehát 1916-ban tettem erre vonatkozólag indítványt a kép­viselőházban, amelyet azonban akkor, Teleszky pénzügyminisztersége alatt nem fogadtak el. Nekem tehát sziahad különös örömmel üvözöl­nöm, mint régi álomnak megvalósulását, en­nek a gyermekkedvezménynek megadását. De most rögtön belemegyek ennek részleteibe, hogy vájjon praktikusan mit ér ez és mit jelent. - Itt két vonatkozás és intézkedés van. Az 105. ülése 1940 május 8-án, pénteken. egyik azt mondja a házadóknál, hogy a pénz­ügyminiszter adókedvezményben részesítheti azokat a házbirtokosokat, akiknek bérházában lakó családok gyermekeinek száma az Ösz­szes lélekszámnak — háztartási alkalmazottak figyelmen kívül hagyásával — legalább a fe­lét ^teszi ki. A kedvezmény mértékét és az el­járás szabályait a pénzügyminiszter rendele­tileg fogja megállapítani. Szerintem nem kellene ilyen feltételekhez kötni a megállapítást, hanem általában meg kellene adni a kedvezményt minden feltétel nélkül, tekintet nélkül arra, hogy a felét teszi-e ki vagy nem teszi ki a felét. Azt kí­vánnám még ezzel kapcsolatban, hogy ne tör­ténjék ez majd későbh rendeleti úton, hanem maga a törvény állapítsa meg. Végeredmény­ben, amikor ilyen fontos kérdésről és ilyen kedvezményről van szó, a törvényhozás maga mondja meg, hogy mit akar. Ez az egyik észrevételem. A másik, amire felhívnom a mélyen t. ál­lamtitkár úrnak a figyelmét, a következő kérdés. Bár a törvényjavaslat elgondolása helyes, kérdezem, hogy a gyakorlatban ho­gyan fogják megvalósítani, ainit a törvény­javaslat tartalmaz? Azt mondja (felolvassa): »Azokat a házbirtokosokat, akik a bérházuk­ban lévő lakásokat kizárólag többgyermekes családoknak adják hérbe és ezt az elhatározá­sukat a magyar királyi adóhivatalnál... elő­zetesen nyilvántartásba vétették, az a ked­vezmény illeti meg, hogy a kivetett házadló­ból — minden lakás után külön-külön kiszá­xnitva — egy-egy gyermek után évenként 5—5%-ot kell mindaddig törölni, amíg a ked­vezmény feltételei fennállanak.« Jelenleg érvényben van a kötött forga­lom, nincs felmondási jog. Nem lehet felmon­dani a lakóknak, miután a rendkívüli lakás­hiány folytán a kormány szükségesnek találta mind a lakbéremelésnek, mind a felmondás­nak tilalmát rendeletileg kimondani. Most mi történik? Azt mondja, hogy ha előzetesen be­jelenti a háztulajdonos: engedjétek hozzám a kisdedeket, nem teheti meg, mert a felmon­dási jog korlátozza ebben. Ez csak az új há­zakra vonatkozhatik. Ha azt nézem, hogy je­lenleg 1 hány lakás van a Budapesten felépült házakban, azt látom, hogy körülbelül 290.000 a lakások száma; a kis tételekre nem vetek súlyt. Tehát 290.000 lakásban ez a gyermek­kedvezmény nem valósítható meg ebben a pillanatban egészen egyszerűen azért, mert a felmondási tilalom érvényben van. Akár­mennyire kinyílik tehát a háziúr keble és szíve, nem tudja megvalósítani a törvénynek ezt a rendelkezését. Rögtön ott vagyunk te­hát annál a kérdésnél, amelyről különösen szólani akarok, az építkezés kérdésénél. Vala­mennyien elismerjük, — magamat is bele kell számítanom, hiszen én magam interpelláltam ebben a kérdésben — hogy a jelenlegi viszo­nyok között úgy a lakbéremelési tilalom, mint a felmondási tilalom helyes, viszont ez csak átmeneti állapot lehet. A végcél nem le­het raás, mint a szabadforgalom helyreállí­tása, a lakások megkötöttségének megszünte­tése. Ennek pedig csak egyetlen előmozdítója lehet: az építkezés.^ Ami az építkezést illeti, az utóbbi évtize­dek folyamán megismerkedtünk a hatósági építkezés fogalmával, amely tőkehiány, lakás­uzsora, vagy lakáshiány idején használatos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom