Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-104
Az országgyűlés képvisel6káz,ánah lök. ülése 19^0 nuíjits, J-én, szerdán. 473 teljesebb vasárnapi munkaszünet van. (Úgy van! balfelöl.) Az angol ugyanis azon az állásponton van, hogy egy 'Héten egyszer egy pihenőnaphoz minüen embernek joga van. Franciaországban ugyanez a helyzet; ott is főleg az élelmiszeriparban és a kereskedelemben van meg a vasárnapi munkaszünet. De megvan más nagy országokban is; Németországban is. megvan. Azt a tételt azonban, hogy minden embernek egy héten legalább egyszer egy napra szüksége van, Olaszország valósította meg a legszerencsésebben, ahol kimondták, hogy minden héten egy pihenőnapra minden dolgozónak szüksége van. Mivel azonban bizonyíos szempontokból nem akarták azt, hogy vasárnap minden néven nevezendő munka leálljon, azt mondották, hogy mindenki hat napot köteles dolgozni és felváltva, minden héten más napon veheti ki pihenőnapját. Miért hoztam ezt a kérdést ide a Ház elé u í Nem azért, mintha itt néhány budapesti fűszerkereskedő vagy tejváliaiat érdekeit akarnám szóvá tenni, hanem azért, mert szóvá akarom tenni annak a tízezer, sot számitásom szerint százezer emberre tehető tömegnek a sorsát, amely ezt a vasárnapi egynapos munkaszünetet nagyon megérdemli. Hosszabb idő óta foglalkozom ezzel a kérdéssel, részt vettem ankéteken, tárgyalásokon és végeztem erre vonatkozóan számításokat is. Ezért tudom, hogy Budapesten 7000 olyan élelmiszerkereskedés van, — természetesen kiskereskedések, tej fiókok, f űszerkereskedésekj ezek — amelyet ez a. kérdés érint. Ez a 7000 élelmiszerkereskedés azonban 25.000 ember munkaidejére van kihatással, mivel az alkalmazottakat, a dolgozó családfőket és a családtagokat is beleszámítva, körülbelül 25.000-re tehető azoknak a száma, akiket a vasárnapi munkaszünet kérdése érint. Ha ehhez hozzávesszük a sütőiparban foglalkoztatott munkások, kifutók, kihordok számát, — amely körülbelül 5000-re tehető — akkor megállapíthatjuk, hogy csak Budapesten körüllbelül 30.000 embernek adhatná meg a miniszter úr egy tollvonással a heti egynapos munkaszünetet. Ez a 30.000-es szám pedig országos viszonylatban százezer embert jelent. Százezer ember érdekében szólok tehát, amikor arra kérem a miniszter,' urat, hogy ezt a kérdést vegye komoly tárgyalás alá. Nagyon jól tudom, hogy folynak az iparügyi 'minisztériumban ilyen tárgyalások, azonban az érdekeltek azt az érdekes választ kapták, hogy: kérem, a pékiparra el fogjuk rendelni a vasárnapi munkaszünetet, ellenben a kereskedelemre mem tudjuk elrendelni, mert ez már nem az iparügyi -miniszter, hanem a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik. (Kóródy Tibor: Es ő nem tud találkozni vele! — Derültség.) Örülök annak, hogy jelenleg az iparügy és a kereskedelemügy egy szakavatott kézben van és nem kell két miniszternek tárgyalnia a vasárnapi munkaszünetről, így tehát az ipar és a kereskedelem érdekében a miniszter úr egymaga is el fogja tudni intézni ezt az ügyét és meg vagyok győződve arról, hogy a vasárnapi munkaszünetet el is fogja rendelni. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Azt is tudom, hogy lehetnek esetleg kivételes esetek, — például itt Budapesten a Nemzetközi Vásár idején, vagy nyáron egy-két napon,, amikor nagy idegenforgalom van Budapesten vagy esetleg a Balaton mellett — amiKor ez talán keresztülvihetetlen, azonban a miniszter úrra keli 'bízni, hogy ő egyes meghatározott, kivételes esetekben a vasárnapi munkaszünetet felfüggeszthesse. Ebbe a rendeletbe azonban feltétlenül bele kell venni, hogy ezt az egynapi munikaszünetet meg kell adni a dolgozó kisemberek részére egy másik napon. Kérem a miniszter urat, hogy ezt a kérdést tegye alapos megfontolás tárgyává és százezer ember érdekében a legsürgősebben rendelje el az élelmiszeriparban és élelmi szerkereskedésben a vasárnapi munkaszünetet. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint az iparügyi miniszter úrnak. T. Ház! Egy bejelentést kell tennem. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Hubay Kálmán képviselő úr interpellációja alatt az interpelláló képviselő úr a belügyminiszter úrral szemben sértő kifejezést ihasznált és ezért őt a mentelmi bizottság elé utasítottam. Ugyanakkor a nagy zajban Eapcsányi képviselő úr egy a Hubay képviselő úr által használtnál is erősebb sértéssel illette a belügyminiszter urat. Az elnöki emelvényen ezt az elhangzott sértést nem hallottam. A gyorsírói jegyzetekiből azonban megállapítottam, hogy a sértés valóban elhangzott és ezért Eapcsányi képviselő urat utólag a mentelmi bizottsághoz utasítom. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Maróthy Károly: Mit mondott? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mit mondott! Halljuk!) Amit Eapcsányi képviselő úr mondott, az a naplóban benne foglaltatik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Következik Eapcsányi László képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. (Taps a szélsőbaloldalon. — Mozgás és zaj a jobboldalon és a középen.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a közélelmezési cikkek utánpótlása tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az ország lakosságát igen közelről érintő és annak ellátása szempontjából igen fontos zsír- és húsutánpótlás nem látszik biztosítottnak. Hajlandó-e a miniszter úr aziránt intézkedni, hogy az utánpótlás megnyugtató módon biztosíttassék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Eapcsányi László: T. Képviselőház! Az interpelláció bejegyzésekor az a cél vezetett, hogy most, amikor fokozott mértékben kell törekednünk arra, hogy a nemzet számára mindazokat a javakat biztosítsuk, amelyek az életlehetőséget jelentik, figyelmeztessem a kormányt egy olyan tényre, amely semmi körülmények közt nem hanyagolható el, sőt minden körülmények között biztosítandó az, hogy etekintetben a nemzet megfelelő intézkedést lásson a kormányzat részéről. Közgazdasági kérdésről óhajtok interpellálni és azt hiszem, hogy amikor ezzel idejövök a Ház elé, pártkülönbség nélkül egyetértenek velem abban, hogy a nemzet érdeke mindennél fontosabb és anyagi és erkölcsi javainak utánpótlása mindenekelőtt való kormányfeladat. Amidőn ezt megállapítom és legjobb tudomásom szerint a nemzet érdekeit szolgálva
