Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

464 . Az országgyűlés képviselőházának esolui. De ha a miniszterelnök úr belátta és átérezte mindezeket, ha 'belátta azt, hogy a mai nehéz időkben nem alkalmas az ország" sorsának kormányzására a nádpálca és egy misztikus boríték, hanem fölülemelkedve minden egyéb szemponton, tág látókörrel nézi a nemzet jövőjét, úgy még ma nem késő meghozni azokat a korszerű és szükséges intézkedéseket, amelyek nélkül esetleg Ihazánk létérdekei vannak veszélyeztetve. De hiai a miniszterelnök úr nem akarja, vagy nem tudja mindezeket belátni, én biztosan tudom, hogy vannak ebben az országiban a miniszterelnök úrhoz hasonló nagyképa=ségű emberek, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások ugyanott: Jobbak!) akik azonos lelki kvalitások mellett rendelkeznek azokkal a lelki tulajdonságokkal, hogy képeseik felismerni a történelmi időket, képesek felismerni az előretörő, meg nem állítható nemzeti szocialistagondolatot, akik kezet nyujtan-ak mindlen jószándékú magyar embernek és az ilyen, módon lelkileg megbékélt nemzetet egy táborba kovácsolva, végrehajtják azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek biztosítják a szociális berendezéseket, biztosítják a kül- és belpolitikai vonalvezetésben hazánk függetlenségét és távolabbi célként megvalósítják a szentistváni birodalom határaival rendelkező Nagy-Magyarországot. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalön.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Jandl Lajos képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir.jbelügyminiszter úrhoz a lakosság egy rétegének önérzetét sértő, ízléstelen, titkos röpirat terjesztése tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az országban, főként a főváros környékén, a németajkú és nevű lakosság önérzetét, jóízlését és tételes törvényes szabályokat sértő röpiratokat terjesztenek, melyek litografálva és sokszorosítva kerülnek forgalomba! Hajlandó-e a belügyminiszter úr az erre hivatott hatóságot és közegeket ez ellen eljárásra utasítani*?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Palló Imre: Most leszavazzuk a kormányt! —

t vitéz Várady László: Nehéz lesz!) Csendet kérek, Palló képviselő úr. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Eljön az idő, am)$kor majd kötelesség less itt ülni!) Jandl Lajos: T. Képviselőház! Kovách t. képviselőtársamnak a pártközi megbékélést célzó interpellációja elől tüntetően kivonult többségi párt eljárását legyen szabad interpellációm elején mély szomorúsággal és azzal az indulattal elbírálnom, amely indulat jogos. Elnök: A képviselő úr ne bírálja el a többségi párt kivonulásának kérdését, (Hubay Kálmán: Beszél az maga helyett! — Zaj.) — Csendet kérek, Hubay képviselő úr! Méltóztassék az interpellációra rátérni. .Jandl Lajos: Arra akarok rátérni. Elnök: A nélkül méltóztassék, hoerv más kérdést méltóztatik érinteni. (Hubay Kálmán: Beszél az maga helyett! — Zai.) Jandl Lajos: Tudniillik, Kovách t. képviselőtársam tulajdoniképpen ugyanabban a 104. ülése 19W május 1-én, szerdán, tárgyban interpellált, amelyről most én akarok beszélni. En egypár tárgyi adatot kívánok a Ház elé tárni, néhány tárgyi adatot éppen annak [bizonyítására, hogy ezt ia megbékélést vajmi nehéz lesz itt megvalósítani abban az atmoszférában, amelyben itt tárgyalunk. Ugyanis ha csak két politikai párt megbékéléséről lenne szó, nem lenne semmi hiba. De itt van a harmadik fél, a hatalmához görcsösen ragaszkodó és a zsidó plutokrácia támogatását élvező klikk, amely ezt a megbékélést mindenféleképpen akadályozni igyekszik és igyekszik más motívumokat belevetni a politikai életbe. Elnök: A képviselő urat egy ízben már figyelmeztettem, hogy méltóztassék az interpelláció tárgyához szólani. Jandl Lajos: Ennek a politikai megbékélésnek egyik kerékkötője az a körülmény, hogy itt mesterségesen igyekeznek olyan ellentéteket kelteni, amelyek a politikai és társadalmi megbékélést jóformán lehetetlenné teszik. Ennek egyik példája ez a sokszorosított és párezer példányiban terjesztett röpcédula, amely az igen t. belügyminiszter úr ellenőrző szerveinek figyelmét^ különösképpen elkerülte, holott olyan széles

# rétegekben terjesztik azt, amilyen széles népréteerekben való terjesztés révén bizonyára a belügyminiszter úr tudomására kellett volna jutnia. Vaskos humorra és durva érzésekre való hivatkozással igyekeznek az országban mesterségesen keltett nemzetiségi ellentéteket kiélezni és ez a durva, kíméletlen humor a tételes törvényekbe vágó módon igyekezett a köz számára hozzáférhetővé tenni ezt - az ellenséges propagandát, amelynek a hatása az, (hogy ma vidéken ezt a moeskoshanerú röpiratot széltében-hosszában fel lehet találni és hogy ez a röpirat bizonyos vidéken már verekedés, véres összetűzés formáiában is igen eredményes hatást gyakorolt a lakosság körében. Ezt az ügyet azonban a belügyminiszter űr illetékes szervei nem nyomozták ki, nem tartották • szükségesnek, hogy ugyanolyan eréllyel lépjenek fel ennek a röncédulának terjesztői ellen, mint egy-két, (Maróty Károly: Képviselő ellen irányuló... — vitéz Várad v László: Le kell te-nni a Ház asztalára! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Le is teszi!\ a mi pártunk által forgalomba.hozott röpcédula terjftsztői. ellen, akik ellen igen erélyesen tudtak eljárn Î, Nagyon sajnálatos dolog az. hogy éppen ma. amikor ezeknek a nemzetiségi ellentéteknek a felkeltése olvan vészes hatással lehet az ország egységére (Ügn van! Ügv van! a szélsőbaloldalon.) és a kívánatos politikai egységet olyan nagv mértékben akadályozhatja, azt kell tapasztalnunk, hogv nemcsak az egyszerű emberek között teriesztik ezt a röpiratot. Nekem ezt egy vasgyári munkás adta a kezembe, aki elmondotta azt. hosry náluk százszámra terjesztik ezt a röpiratot, de Pest környékén a falvakban is terjed ez a röpirat, amely a törvények szerint elsősorban a vallásgyalázás bűncselekményének tényálladéki elemeit meríti ki. eltekintve attól, hogy a nemzetiségi lakosságnak azt a rétegét, amely a magyarsáerhoz való testvéri érzése révén és az együttélés körülményei folytán igenis nagyon jól és a magyarság szempontjából kifosrásta.lan módon bírja a magvar nyelvet, isrvekszik humoros formában, de dnrva és sértő módon úgv feltüntetni, hogy ezek a magyar nyelv használata közben olyan durva hibákat követnek el. amely hibák ennek a triviális módon szer-