Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-104
Az országgyűlés képviselőházának 104. ülése 194-0 május l-én, szerdán. 463 bűnügyi nyilvántartásban, és senki sem ad nekik elégtételt azért, mert hazafiasságukból fakadó meggyőződésűikkel a zsidótörvény kiharcolásának élharcosai voltak. A jobboldali gondolat azonban tovább fejlődött ás kikristályosította magát a nemzetiszocialista-gondolatban. Ennek programmpontjai követőit eleinte a jólismert gúnyos mosollyal fogadták, hirdetőit zavarosoknak, kótyagosaknak nevezték és őket is elfelejtették rehabilitálni akkor, amikor a közvélemény nyomására a jobbold'aliságra törekvő kormány részben megvalósította, részben kormányprogrammá tette. A szelet -a vitorlákból azonban ezzel kifogni nem lehetett. Ekkor újabb rágalmak jöttek: hazaárulóknak, német bérenceknek neveztek minket, mindenki honmentőbb akart lenni a honmentőknél és csodálatos összhangban mindenki tőlünk akarta megmenteni a hazát, (Hubay Kálmán: Menj ki Várady, nincs itt senki!) pedig semmi más bűnünk nem volt, mint az, ihogy törhetetlenül állottunk a Berlin— Róma-tengely amellett, mint a Gömbös Gyula elgondolásán felépülő egyedüli reálpolitikai alapon. Hirdettük, hogy a hatalmas szomszéd német birodalommal jó viszonyban kell lennünk, hirdettük a proihászkai hungarizmus alapján álló szentistváni birodalmi gondolatot és követeltük a gyors tempóban végrehajtandó korszerű radikális reformokat. (Gruber Lajos közbeszól.) Elnök: Gruber képviselő urat rendreutasítom. Kovách Gyula: Amikor a rágalmazások sem segítettek, rendőri kérdésként kezidték kezelni a mozgalmat. A közelmúltban adta ki a Ház G ruber képviselőtársunkat kilenc vádpont alapján vádolva, letartóztatási záradékkal. Én figyelmesen hallgattam a mentelmi bizottság nagy felkészültségű, alapos jogi tudással rendelkező előadóját, (Hubay Kálmán: Ezt megadtad neki!) és részben megértettem a t. Ház azon tagjainak felháborodását a referáda hallatára, akik jogi képesítéssel nem rendelkeznek. (Hubay Kálmán: Ha pereiim lesznek, nem megyek hozzá. — Zaj.) T. Ház! Csodálattal és sajnálattal néztem Budinszky László t. képviselőtársam erőlködését, hogy meggyőzze a t. képviselőházat a Vádpontok alaptalanságáról. Hiába volt minden, Gruber Lajos itt a Házban a referáda nyomán már előre el volt ítélve. A független magyar bíróság felmentette Gruber t. képviselőtársunkat az ellene emelt vádak alól, de kérdezem, hány ilyen Gruber-ügy van kicsinyben az országban? Hány ember kerül a közigazgatási hatóságok önkénye miatt rendlőri felügyelet alá vagy internálótáborba és mert nem áll módjukban tisztázni magukat a független bíróság előtt, kénytelenek magukon hordozni azt a keresztet, amelyet a rendőri felügyelet alatt tartás, az internálótáborbazárás gazdaságilag és erkölcsileg jelent. A gyanúsítások és a mozgalomnak rendőri kérdésként való kezelése sem segített, a mozgalom tovább fejlődött, így érkeztünk el az elmúlt év tavaszán a választásokhoz, amikor a miniszterelnök úr az egyik programmbeszédében azt a gyanúsítást röppentette fel országszerte, hogy gurulnak az országban idegen pénzek. Természetes, hogy a miniszterelnök úrnak ezt a kijelentését felkapta a napisajtó és egészen a legutóbbi napokig a rágalmak pergőtüzében álltunk. De látjuk azt, hogy a felelős helyről eltűrt rágalmazás hova vezethet és mit eredményezhet a lélekmérgezés eltűrése. A közelmúltban a kormánypárt köztiszteletben álló tagjait, sőt Magyarország volt miniszterelnökét gyanúsították meg azzal a legszörnyűbb bűnnel, hogy hazaáruló és idegen pénzzel dolgozik. A jogos és pártkülönhségnélküli felháborodás elítélte az alaptalan rágalmazót, a megsértetinek elégtételt adtak, de kérdem én a t. Házat, milyen elégtételt kaptunk mi, nemzeti szocialisíák, holott mi is hosszú időn keresztül álltunk hasonló rágalmak alatti A mi érdekünkben egy elégtétélt adó szó nem hangzott el, már pedig különösen itt a Házban kétféle becsület és kétféle hazafiság nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Kóródy Tibor: Sem kétféle mérték!) Valóban komoly és nehéz időket élünk és éppen ezek a nehéz idők fokozottabb összetartást, fokozottabb egymásiránti megbecsülést követelnek, de nem lehet a nehéz időkre való hivatkozást felhasználni az ellenzék jegos^ hangjának tompítására, sőt esetleg teljes elnémítására. Sokszor hallottuk a miniszterelnök úrnak interpellációkra adott válaszát. (Ifj. Tatár Imre: Gyönge válaszok voltak! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nyöszörgétfek!) Nem tudtam bennük felfedezni a megértés legkisebb szikráját, a minket ért sérelmekért az elégtételadás legkisebb nyomát sem. Sokszor hallgattam azokat a fölényes, g-únyos válaszokat, amelyekkel a komoly kérdéseket kezelte. Elvárhattam volna és elvárhattuk volna mi nemzeti szocialisták mindannyian a miniszterelnök úrtól, hogy éppen ezekben a nehéz időkben ő, mint a kormány feje, megértést mutasson és kinyilvánítsa, hogy éppen ezekben a nehéz időkben tartja szükségesnek, hogy az ország lelki megbékülésben összeforrjon. De ez^ nemcsak az én véleményem. Tudnék idézni számtalan sajtóeikket, amely hasonló hangot vél felfedezni a miniszterelnök űr szavaiban. A sok közül csak egyet idézek: ». . .órákon át tartó sivár interpelláció-sorozat és a közben rendezett müviharok után Teleki Pál igazán úgv hánt el velük, mint az okos iskolamester a készületlen és rakoncátlan nebulókkal«. (Hubay Kálmán: így beszél a magyar miniszterelnök az ország legnagyobb ellenzéki pártjával! Mégis csak hallatlan! Tisztelem az alkotmányukat!) A nehéz időik, a lelki egység megteremtésére irányuló törekvés nagyobb dicsőségére á cenzúra ési az esetleg személyesen is cenzúrázó miniszterelnök ÚT* ezt és az ebhez hasonló cikkeket minden további nélkül átengedte, talán azért, mert éppen a saját intencióit vélte benne felfedezni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) T„ Ház! Nem azért hoztam ezeket a dolgokat a t. Ház elé, hogy panaszkodjam, hanem azért, mert átérzem a mai nehéz idők súlyát. A hazám és fajtám iránti szeretet késztetett arra, hogy ezzel a kérdéssel a Ház elé jöjjek és megkérjem a miniszterelnök urat, lássa be azt, hogy nem lehet tovább ezen az úton haladni, nem lehet egy többmilliós hívet számláló mozgalmat rendőri kérdés gyanánt kezelni és ezáltal éket verni magyar és magyar közé. Én arra kérem a miniszter urat, revideálja velünk szemben tanúsított álláspontját és ha a miniszterelnök úr őszintén és nyíltan kijelenti azt, hogy belátta, hogy a minket ért rágalmazások alaptalanok és a jövőben megértést és megbecsülést tanúsít, xígy módjában fog neki állani a lelkileg megbékélt nemzetet egy táborba kova-