Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

458 Az országgyűlés képviselőházának azután Dénes János ipartestületi elnököt, Mehring János ipartestületi elöljárót és községi esküdtet, Sehey László gyógyszerészt — mind megannyi adófizetőt, teljesen megbízható polgárt, tehát nem azokat a bizonyos felelőtlen embereket, akikre a belügyminiszter úr céloz a nyilatkozatában, amikor azt mondja, hogy »semmiféle politikai mozgalom az ország rendjét fel ne forgassa« — és engem, aki ugyanakkor Baranya vármegyében már törvényhatósági bizottsági tag voltam, gyakorló ügyvédet, minden további nélkül rendőri felügyelet alá helyezett. Amikor ezt tudomásul vettem, az indokolásban az volt benne, hogy azért helyeztek rendőri felügyelet alá, mert a hungarista mozgalomnak tagja voltam és ilyen^ minőségemben a hungarista mozgalom kiszélesítését tűztem ki célomul. A hungarista mozgalom belügyminiszterileg engedélyezett mozgalom volt. Hát politikai szabadságról lehet beszélni akkor, amikor egy belügyminiszterileg engedélyezett mozgalomban való részvétel elegendő ahhoz, hogy vagyonnal rendelkező és teljesen megbízható emberek százait tudják a szabadságukban korlátozni? Nálam négyszer volt fényes nappal csendőri házkutatás, (Zsengellér József: Torkos Bélánál biztosan nem tartottak házkutatást! — Torkos Béla: Nem járok össze gyanús emberekkel!) az irodámban kutattak a csendőrök, amikor ott voltak a klienseim, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezen mosolyognak! Talán kacsintanak is hozzá! — Hubay Kálmán: Vigan megyünk tönkre! — Maróthy Károly: Ez is szabadság! Ilyen szabadság! — Elnök csenget.) Meg kell állapítanom, hogy ezekben az esetekben soha sem indult semmiféle eljárás és ez a lényege az ügynek, mert ha akármilyen bűncselekményt követtek volna el ezek az emberek és eljárás indult volna, amely eljárás során olyan körülmények vagy tények állapíttattak volna meg, amelyek szükségessé tették ezeket az intézkedéseket, akkor nincs senkinek egy szava sem, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de egyetlenegy esetben sem indult eljárás, hanem minden előzetes meghallgatás és kihallgatás nélkül foganatosították ezeket a rendelkezéseket, (Ügy van! a szélső baloldalon.) ezek folytán fosztottak meg embereket hónapokra, hosszií időre a szabadságuktól és teljesen lehe tétlenné tették azt, hogy az életkörülményeiknek megfelelő működésüket ki tudják fejteni. T. Ház! Egy fényes példát kívánnék felhozni, Alexy Ervin magyarbolyi evangélikus kántortanító ügyét. Hogy a politikai szabad ság hogyan fest a gyakorlatban, azt a követ kezőképpen mondom el. Alexy Ervint internálták azért, mert a föloszlatott hungarista párt magyarbolyi pénztárosa volt abban az időben és azóta »házról-házra járva folytatott titkos izgatással a magyar nemzeti állam rendjének, belső békéjének és társadalmi rendjének felforgatására törekszik«. Alexy Ervint elvitték hét hónapra Nagykanizsára. Ki sem hallgatták. Az volt ellene a vád, hogy a hungarista mozgalomban tevékenykedve, a hungarista mozgalom eszméivel izgatott. Amikor Alexy Ervin ezt a véghatározatot megfellebbezte, akkor megdőlt a vád és azt mondták, hogy pángermán. Amikor ez a vád is megdőlt, akkor azt mondta a belügyiminiszter, hogy elhanyagolja az egyházi teendőit. (Wirth Károly: Mi köze ehhez a belügyminiszternek

1

? — Maróthy Károly: Kormányzósértés, stb.! Ismerjük már ezeket a vádakat!) loi. ülése iùhO május 1-én, szerdán. T. Ház! A végén a vádak mind összeomlottak. Alexy Ervin ellen felettes egyházi hatóságai részéről eljárás egyáltalán nem volt. Visszakerült Magyarbolyba abba az iskolába, ahonnan délután fél 4 órakor a gyermekek, a tanulók szemeláttára csendőrök vitték el. Ez az ember ma abban az iskolában tanít tovább, ahonnan pár hónappal ezelőtt csendőrök vitték el. (Zaj. — Elnök csenget.) így fest a politikai szabadság Magyarországon. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Szép kis pedagógia.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. (Rapcsányi László: Hol van a belügyminiszter? Miért nem válaszol?) Elnök: Következik Hubay Kálmán képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. (Maróthy Károly: Nem helyeslik a túloldalon! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem, ez nem helyes!) Csendet kérek, képviselő urak! Főleg Maróthy képviselő úrnak szól ez a figyelmeztetésem. (Felkiáltások a jobboldalon: Aha!) Ha nem méltóztatnak csendben maradni, akkor a jegyző úr nem tudja eléggé hangosan felolvasni az interpelláció szövegét. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a Gruber Lajos okleveles mérnök, országgyűlési képviselő ellen alaptalanul indított bűnvádi eljárás tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak, mint az általános magyar politikai vonalvezetésért felelős tényezőnek arról, hogy a m. kir. kormány utasítására dolgozó hatóságok alaptalanul indítottak eljárást Gruber Lajos okleveles mérnök, országgyűlési képviselő, tehát magyar törvényhozó ellen? 2. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy ez az eljárás egy hamis tan uzásért elítélt, orgazdaság miatt eljárás alatt álló, hivatalos rendőri jelentésben is rendőrségi spionként elismert hivatásos, hamistanu feljelentésére indult meg egy magyar törvényhozó ellen? 7. Hajlandó-e...« (Hubay Kálmán: Négy pont kimaradt az interpellációhói!) Elmondja úgyis! (Derültség. — Hubay Kálmán: Tessék csak felolvasni! — Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon: — Hubay Kálmán: Figyelem! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Figyeljük!) Elnök: A jegyző urat kérem, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. (Hubay Kálmán: Nem béka ez, hogy le lehessen nyelni!) Porubszky Géza jegyző: Elolvasok mindent, csak hallgassák! (Olvassa): 3. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak úgy is, mint a magyar jogrend egyik legfőbb őrének, arról, hogyi a rendőrség budapesti politikai osztályának főnöke, Sombor-Schwejnitzer főtanácsos egy magyar törvényhozót mentelmi jogának felfüggesztése előtt, tehát a törvényhozói mentelmi jog eklatáns megsértésével detektívekkel kísértetett, detektívekkel őriztetett és ezzel nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a törvényihozói tekintély, mint a magyar alkotmány egyik főbiztosítéka lejárattassék és az alkotmányos rend érvényébe vetett közhit megingattassék? 4. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a magyar királyi államrendőrség budapesti főkapitánysága politikai osztályának főnöke, Sombor-Schweinitzer főtanácsos a Gruber^pör hivatásos hamistanujával, az általa fölvett, alkalmazott és fizetett Maár 1st-