Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

450 Az országgyűlés képviselőházának nióbot és az alkalmat, hogy miként lehetne ezt a tagadhatatlanul rendezetlen állapotot rendezni. Nagyon kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a vallás- és közoktatásügyi államtitkár úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Közi Horváth József (képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz, Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció az iparügyi miniszter úrhoz a szociális törvények végrehajtásának hatályosabb ellenőrzése, a munkabérek a közszükségleti cikkek áremelkedéséhez viszonyított javítása, valamint a munkásságnak a hadiüzemeknek nyilvánított gyárak egy részében tapasztalható nyugtalansága tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a szociális törvények a végrehajtás ellenőrzésének hiányossága és tökéletlensége miatt nem hozzák meg a tőlük várt ered

1ményt? Van-e tudomása a miniszter úrnajk arról, hogy a közszükségleti cikkek árának közibejött emelkedése miatt a korábban megállapított munkabérek ma már nem biztosítják a munkásság megélhetését? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a hadiüzemeknek nyilvánított gyárak egy részében komoly nyugtalanság forrása az a körülmény, hogy a felettesek visszaélnek a munkásság megkötött helyzetével? Módjában és szándékában van-e a miniszter úrnak a fenti panaszokat orvosolni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a sízó. Közi Horváth József: T. Ház! A dolgozók elismerik azt, hogy ma a szociális törvényeket nem lehet olyan tempóban meghozni, ahogyan azt ők maguk, de bizonyára a törvényhozás is szeretné. Elismerik az idők nehézségét, elismerik, "hogy az anyagi lehetőségek korlátoltak, azt azonban joggal elvárhatja a dolgozó magyar munkásság sokszázezres r társadalma, hogy a meghozott szociális törvényeket és a kiadott szociális irányú miniszteri rendeletedet végrehajtsák. (Ügy van! a balközépen.) Sajnos, az a helyzet, hogy ezen a téren igen-igen sok panasz merült fel. Nemcsak én magam tudnék számtalan panaszt felhozni, hanem mindazok a képviselőtársaim is, akik érintkeznek az ipari munkássággal. A végrehajtás lassúságának és hatálytalanságának egyik oka az, hogy az iparfelügyelők száma nagyon kicsi: 43 vagy, azt hiszem, most héttel felemelve, 50 iparfelügyelőnek kellene ellátnia az egész ország iparfelügyeletét. Ez lehetetlenség. Alakítottak úgynevezett ellenőrző bizottságokat, amelyek hivatva lettek A

r

olna az ellenőrzés munkáját az iparfelügyelők mellett ellátni, illetőleg azokat munkájukban segíteni, mep

1 kell azonban állapítanom azt, hogy az ellenőrző bizottságok intézménye mai formájában csődbe jutott, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem pedig azért, mert ezeknek az ellenőrző bizottságoknak tulajdonképpen semmi hatáskörük sincsen, legfeljebb az, hoe-y a tudomásukra jutott panaszokat eljuttathatják illetékes helyre. Ezt azonban bármelyik munkás vagy kívülálló is megteheti minden megbízatás nélkül. 10k. ülése 19W május 1-én, szerdán. Második tiszteletteljes kérdésem, amelyet a miniszter úrhoz intéztem, az, hogy van-e mód és lehetőség arra, hogy a közszükségleti cikkek ára emelkedésének megfelelően a munkásságnak legalább alsó kategóriáiban a fizetéseket, az órabéreket emelni lehessen? Nem beszélek én itt most a munkástársadalomnak azokról a rétegeiről, amelyeknek a fizetése megbírja a közszükségleti cikkek árának bizonyos emelkedését, de beszélek azokról a kategóriákról, amelyeknek a létminimumát sem biztosította az eddigi munkabér. Azt hiszem, itt nem kell messze menni példákért, hiszen a miniszter úr a maga hatásköréből tudja azt, hogy példaril a vasúti pályamunkásságnak és a posta- és távirdamunkásságnak a fizetése olyan kicsi, hogy azt itt szégyen elmondani, mert (Maróthy Károly: Pótlékot sem kapnak!) családi-bérpótlékot sem kapnak és hiába megy az ember akárhova, hiába vezet küldöttséget egyik vagy másik helyre, mindig csak felelet, hogy teljesen igaz. ebből megélni nem lehet, de az orvoslás elmarad. Harmadik kérésem az, hogy nagyon gondosan vizsgáltassa felül a miniszter úr a hadiüzemeket és akikor meg fogja látni azt, hogy a munkásság körében, _ nem mondom, hogy mindenütt, de a hadiüzemeknek egy nagy részében nyugtalanság

1 tapasztjalható. Nyugtalanság tapasztalható azért, mert amióta azok az üzemek hadiüzemek, azóta a munkasokkal való bánásmódi sok helyen eldurvult, — nem mondom, hogy mindenütt, de sok helyen — az a veszedelem fenyeget, hogy a munkaadók egy része a katonai parancsnokságokat a munkássággal szembeállítja és a munkásságnak az a sejtelme támad, hogy a katonai parancsnokságok nem az ő 'oldalán állanak, illetőleg nem pártatlanul, hanem a munkásság ellen működnek. (Mozaás a középen.) Én nem mondtam ezt általánosságban, én azt mondottam, hogy vannak ilyen esetek és ha kell. én ezt bizonyítani is' tudom. (Wirth Károly: Minden zsidónál így van!) Nem merném azt sem mondani, hogy minden zsidónál így van, mert én tudok ilyen keresztényekről is. En tények alapján beszélek. (Egy hana a, szélsőbaloldalon: Akkor zsidó volt az illető azelőtt!) Tény az, hogy eldurvult a bánásmód. Sokszor nem is a tulajdonosok akaratából, hanem a kisebb végrehajtóközegek, sokszor előmunikások, művezetők viselkedése folytán, akik bármilyen jogos panaszt hoznak is fel a munkások, rögtön azzal jönnek, hogy ha nem tetszik, katonai törvényszék elé állítunk benneteket, kirúgunk benneteket; és ez egészen durva módon folyik olyan üzemekben is, ahol nők dolgoznak. Én azt mondom, nem a tulajdonosok ennek az okai, de a tényleges helyzet ez. Azért kérem ennek a helyzetnek megvizsgálását, mert hiszen a honvédségnek ' sem közömbös az, hogy hogyan gondolkozik a munkásság a katonai parancsnokságokról és rajtuk keresztül az egész honvédelemről. Nagyon keményen kezelik a katonai parancsnokságok a priusz kérdését. Tudom, hogy honvédelmi szempontból nagyon-nagyon meg kell vizsgálni, hogy a hadiüzemekben kik dolgoznak, de annak semmi értelmét sem látom, hogy amiatt vexáljanak valakit, mert 20—21 éves korában három tojást ellopott ós ez benne van az erkölcsi bizonyítványában. {Ügy van! Ügy van! — Kóródy Tibor: Reha-