Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-104
Az országgyűlés képviselőházának kormányzatunknak ezt a nem egyenlő elbánását a felekezeti tanítósággal szemben, mert hiszen, ha a falusi felekeze'ti tanító nemzetépítésünk érdekében ugyanolyan értékes munkát végez, mint az állami tanító, akkor igenis megérdemli, hogy ő is ugyanolyan anyagi és erkölcsi támogatást kapjon, mint az állami tanítóság. Nem hagyhatom megemlítés nélkül az alsópapság siralmas helyzetét sem, mert tudomásomra jutott, hogy e'gyes, parochiát vezető papok a teljes ellátás mellett csak 35 pengő fizetést adnak az alsópapoknak. Az adótörvényjavaslatban bejelentik az agglegényadót és így a családalapítást akarják elősegíteni, kérdem azonban, hogyan van módja annak a 32—35 éves kispapnak, aki havi 35 pengő fizetést kap és annak a felekezeti tanítónak, aki havi 133 pengő fizetést kap, családot alapítani, amikor nagyon jól tudjuk, hogy ebből az összegből nem lehet egy családot emberségesen eltartani. Nem győzöm^ eléggé ismételni, hogy a mai vérzivataros időkben egy nemzet csak akkor tud tovább fejlődni és megerősödni, ha a nemzet minden fia írástudó és igaz hazafi, ezt pedig, szerintem, elsősorban a tanítóság és a papság szolgálja, mert hiszen az a gyermek, aki még egyáltalán nem ismeri az abc titkait, a tanítóság értékes munkálkodása által sajátítja el a betűk ismeretét és így léjp be a nemzet értékes fiainak sorába, akiknek műveltsége és hazafisága biztosítja még a mai vérzivataros időkben is a további fejlődést. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mint törvényhozó tehát kötelességemnek tartottam ezt a kérdést az igen t. Ház elé hozni. Kérnem kell az igen t. kultuszállamtitkár urat arra, hogy ezeket a kérdéseket hozza a miniszter úrnak tudomására és a miniszter úr a következő költségvetésbe állítson be olyan tételeket, amelyek biztosítják a felekezeti tanítóságnak és a kispapságnak a továbbfejlődő élet és a családalapítás lehetőségét. Tudomásomra jutott, hogy a kultuszkormányzat az Országos Testnevelési • Tanácsnak 1 millió pengőt bocsátott rendelkezésére sporttelepek létesítésére, ugyanakkor azonban látjuk, hogy az országban 2869 túlzsúfolt iskola, illetőleg tanterem van azért, mert azok a gyönge anyagiakkal rendelkező felekezeti egyházak nem tudnak elég tantermet és iskolát felállítani a fiaik taníttatására és nem tudnak elegendő tanítót beállítani. Ha a kultuízkormány szükségesnek látja, hoery az Országos Testnevelési Tanácsnak 1 millió pengőt bocsásson rendelkezésére sporttelepek felállítására, akkor még hatványozottabban szükségesnek tartom, hogy ezeknek az iskoláknak f száma szaporíttassék és az iskolák szaporításával párhuzamosan a tanítók száma is növeltessék, inert nekem legalább az a véleményem, hogy nem szükséges minden gyermeknek a labdarúgást és a boxolást megtanulnia, de határozottan állítom.,hogy ebben az országban, ha mi még további ezer évig akarunk a Kárpátok övezte területen fennmaradni, igenis szükség van arra. hogy minden gyermek a saját felekezete, vallása szerint tudja imádni Istenét és tudja szeretni hazánál (Ügy van! Helyeslés « szélsőbaloldalon.) Éppen ezért ismételten megkérem a jelenlévő kultus,zállamt}.tkár urat, hogy az itt elmondottakat tegyék megfontolás tárgyává és a következőkben hozzanak olyan generális rendelkezéseket. amelyek lehetővé teszik a felekezeti, tanítóságnak és az alsópa 1 "ságnak megélhetését. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) 10U. ülése 19 W május 1-én, szerdán. 449 Elnök: A vallás- és közoktatásügyi államtitkár úr kíván válaszolni. Fáy István vallás- és közoktatásügyi államtitkár: T. Képviselő.ház! (Hajijuk! Halljuk!) Az interpelláló képviselő úr szóbeli felszólalásában magyarázta meg írásban beadott interpellációjának szövegét, amelyet különben is mindjárt úgy értelmeztem, ahogyan kifejtette, azonban talán nem veszi rossznéven tőlem, ha most felkérem arra, hogy egy ilyen interpelláció szövegének szerkesztésében méltóztassék talán több gondossággal eljárni. Az interpelláció ugyanis szószerint így adatott be (felolvassa): »Interpelláció a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a felekezeti tanítóság, iskolák, papság és egyházaknak az állami tanítóság, iskolák, papság és egyházaknak nyújtott állami támogatással úgy anyagilag, mint erkölcsileg egyenlő elbánásban való részesítése tárgvában.« Ezzel természetesen azt óhajtotta kifejezni az interpelláló képviselő úr, amint szóbelileg is meg méltóztatott indokolni, hogy a nem állami tanítók és iskolák részére, vag vis csak a felekezeti és nem állami tanítók, iskolák, valamint a papság részére kíván egyenlő elbánást, mert hiszen állami papságot és egyházat nem ismerünk. Előre bocsátom, hogy mindén együttérzésünk és rokonszenvünk a tanítóké, akik különbség nélkül, akár államiak, akár nem államiak, nagyon nehéz körülmények között teljesítik munkájukat és adják meg elsőknek a nemzetnevelés alapját a magyarságnak. Ezek egyenlő elbánásban való részesítését törvény is biztosítja. Az 1907. évi XVII. te. és az 1913 : XVI. te. valamint az ezeket magyarázó és kiegészítő 700/1922. számú miniszteri rendelet kimondják és biztosítják az^ egyenlő elbánást. Annak, ihogy, sajnos, mégis vannak differenciák a nem állami aknai, oka egészen egyszerű és a következő. Egy nem állami tanító javadalma áll: helyi javadalomból és áll az államiakhoz hasonló öszszegű fizetéskiegészítésiből, az államsegélyből. Ezt az utóbbit, az államsegélyt az illetményhivatal utalványozza és ezt maradék nélkül és kifogástalanul meg is kapják. A helyi javadalom megint két részből áll. Az iskolafenntartó szintén_ ad készpénzt és természetbeni javadalmat, illetőleg egyéb szolgáltatást. A készpénzt nem fizetik ki rendesen, éppúgv a természetbeni javadalmazást sem. Az iskolafenntartók ugyanis nehéz helyzetben vannak és nagyon sok kelyen ez behajthatatlan is. Ennélfogva a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr előterjesztésére a miniszterelnök úr kénytelen volt 2210/1934. számú rendeletével biztosítani ezeknek a tanítóknak készpénzfizetését olyképpen, hogy azt előlegképpen az állam átveszi. Ez ma már egy igen nasrv öszszegre rúg. mert hiszen ezeknek az előlegeknek visszafizetése dubiózus, mindenesetre meghaladja azt az egymiliót, amelyet mint testnevelési sportcélokra adott összeget méltóztatott a kénviselő úr említeni. A természetbeni és egyéb szolgáltatásoknál ugyanez a helyzet. Itt azonban körülbelül 8 millió pengőre lenne szükség, hogy ezeknek' a természetbeni^ szolgáltatásoknak a zavartalan folyósítását is biztosíthassuk. Ez költségvetési probléma. A költségvetések összeállítása most folyik. Mindenesetre biztosíthatom a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr részéről is n. t. Képviselőházat, és az interpelláló képviselőtársamat, hogy mindez a kultuszminisztériumon nem fog múlni és a magam részéről keresni fogom a
