Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-104
Az országgyűlés képviselőházának gyón jól megcsinálta. (Derültség.) Ezért dicséret illeti meg. Ad és kap, végeredményben per saldo nagyon jól jár az államháztartás is. Engedjék meg azonban, hogy én a magántisztviselői kar nevében egy fájdalmas húrt rezdítsek meg. Eddig a magántisztviselői kar jövedelmi adózása úgy volt, hogy 3600 pengő volt a jövedelemadó kezdete, alsó határa. Ma ezt úgy kiterjeszti a pénzügyminiszter úr, hogy olyan tömegét adóztatja meg a magántisztviisolőknek, hogy ezzel ellensúlyozza ... (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Nem történt változás!) Én úgy tudom, hogy változás van. Szólnom kell még a f ainsi házakról. A falusi házak adóztatásában eddig visszásságok voltak. Például az egyik községemben egy iparos jött hozzám panaszkodni: hogyan van az, hogy neki is egyezoba-konyhás lakása van és az nem adómentes, a másiknak is -az van és az adómentes; ő adót fizet, mégpedig' eléggé magas adót. Utánanéztem a dolognak és azt tapasztaltam, hogy az egyik szobából kihasított, elkerített egy kis részt a cipészüzeme részére, ezért a lakását a jegyző mindjárt kétszobás lakásnak minősítette és adózás zúdult a nyakába. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. Pándi Antal: Azt a tanácsot adtam neki, hogy egyszerűen bontsa le a falat, húzzon oda egy f irhangot és el van intézve az adózási probléma. T. Ház! Nagy panaszuk volt a balatonmelléki falvak lakosainak, akik a nyár folyamán egy-egy szobát mindig bérbe szoktak adni a nyaralóközönségnek. Az ilyen bérbeadott szobák után állandóan súlyos adókat kellett fizetniök, úgyhogy már nem is volt érdemes nekik ez a nyári bérbeadás, ezért például Csopak környékén a faluban már nem lehetett szobát kapni, mert az emberek inkább nem adták ki a szobát, mint semhogy a szoba után adózásra legyenek kötelezve, tekintve, hogy az alatt a két-három hónap alatt ebből való bevételük igazán olyan csekély volt, hogy annak több mint a felét kellett leadni adóban. Nem akarok hosszasan hozzászólni ehhez a problémához, hiszen már nagyon kimerítettük az anyagot. Ismételten kérem a pénzügyminiszter urat, hogy az agglegényadót ilyen címen igyekezzék minél előbb, minél gyorsabban bevezetni és a kiházasítási alapot valósítsa meg, másrészről pedig a kormányhoz fordulunk azzal a kéréssel, hogy nyújtson kölcsönöket a házasulandó fiataloknak, törekedjék arra, hogy a tisztviselőknek olyan fizetést adjanak, hogy leányaik férjhezmehessenek, mert ha a leány húsz-harmincéves korában nem megy férjhez, akkor öregleány lesz s akkor már soha többé nem fog férjhezmenni, míg az agglegény ötvenéves korában is megnősülhet, ha ugyan kedve van hozzá vagy pedig ha ápolónőre lesz szüksége. (Derültség.) Mélyen t. miniszter úr, ne. ápolónőket neveljünk ebben az országban, hanem rendes ma-, gyár családanyákat. Ezt a kérésemet hangsúlyozom és tisztelettel kérem, szíveskedjék ezt megszívlelni, hogy végre igazán elmondhassuk, hogy a pénzügyminiszter nemcsak pénzügyi ember, hanem szociális érzése és apai szíve is van. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pombszky Géza jegyző: Korponay Ede! 104. ülése 1940 május 1-én, szerdán. 433 Elnök; Korponay képviselő urat illeti a szó. Korponay Ede: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Elsőízben szólalok fel a magyar népakaratnyilvánításnak ebben a nemzetem történetében olyan nagy horderejű és nagyon sokszor lélekemelő eseményeknél? otthonául szolgáló teremben mint pártomnak egyik új, szerény tagja. Olyankép, aki egyrészt magyar meggyőződésem szerint feltétlenül megbízom pártom vezérében és a vezetése alatt álló igen t. kormánynak egy igazibb, egy jobb új f magyar élet megteremtését kimunkálni kívánó irányításában és vezetésében, (Helyeslés jobbfelől.) másodszor pedig olyankép, aki a szó nemes értelmében véve mint magyar népképviselő vállaltam mandátumot, kívánom súlyos kötelezettségekkel járó lélekfelemlő feladataimat teljesíteni. Egészen természetes dolog, hogy bár több évtizedes közéleti, részint az otthoni szűkebb körben, részint pedig vidéki keretben eltöltött múlt áll mögöttem, mégis ennek az első felszólalásomnak alkalmával bizonyos elfogódottság ^esz rajtam erőt. Elfogódottságomnak oka egyrészt az az aggódó gondolat, hogy vájjon megtalálom-e azt a méltó hangát, amellyel magyar népképviselőnek a maga igazi magyar meggyőződése szerint a népakaratnyilvánításnak ebben a fetlkent és felszentelt otthonában, ha ahhoz valóban és igazán méltónak kíván mutatkozni, megfelelően megnyilatkoznia kell; másodsorban pedig azért vagyok elfogódott, mert feltétlenül, minden körülményeik között és megalkuvás nélkül teljesíteni kívánom az előttem ide ebbe a. Házba Huszár Károlyokat és Huszár Mihályokat küldő választókerületnek tett azt a fogadalmamat, hogy minden körülmények között és mjnden tehetségeimmel akként iparkodom őket képviselni, hogy az én viselkedésem valójában az ő óhajuk, az ő vágyuk, az ő kívánságuk megnyilatkozása legyen és nem tudom, hogy az én szerény képességeim ezeknek a vállalt feladatoknak a teljesítésére mennyire elegendők. Ezért mindenesetre és mindenekelőtt méltóztassék megengedni, hogy arra kérjem t. képviselőtársaimat, hogy ezt az én első felszólalásomat ezeknek a most előreboesátottaknak fi gy elembevételé vei méltóztassanak elbírálni. (Éljenzés jobbfelől.) Igen t. Ház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy egyrészt azért, mert a mélyen t. pénzügyi kormányzat és az annak élén álló pénzügyminiszter úr személye iránt a legmélysogesebb, legbensőségesebb, igaz meggyőződésemből folyó bizalommal viseltetem, másrészt azért, mert a javaslat célkitűzéseivel, törekvéseivel általánosságban egyetértek, a javaslatot elfogadom. Elfogadom a javaslatot és készségesen támogatni kívánom annak^ törvényerőre emelkedését azért, mert megértettem a javaslat miniszteri indokolásából azt, hogy mélyen t. pénzügyi kormányzatunk a mai nehéz gazdasági helyzetben és államháztartásunk súlyos helyzetében is egyenesadó; rendszerünk átépítésével előbbre kívánta vinni az általános nagy gondolatot és kívánságot, az adóztatásnak részint arányosabbá, részint pedig egyszerűbbá tételét. Igen t. Ház! Adórendszerünk dzsungeljéről itt a Házban is, a napsajtóban is és kinn a népgyűléseken is, de valljuk meg egészen őszintén: nagyon sokszor még a hivatalos fórumokon is éppen, eleget hallattunk. Ezért erről a kérdésről mellőzendőnek tartom szólni,