Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

Az országgyűlés képviselőházának zony elég komplikált, úgyhogy abban még a szakemberek sem igazodnak el úgy, amint kellene. Hogy lenne hát jogunk attól az egyszerű embertől azt kívánni, hogy magát ahhoz alkalmazzál Nem vagyok hívé a törvény foltozásnak. A novelláris módosításokról az a véleményem, hogy ezek révén kevésbbé áttekinthető és nehezebben kezelhető lesz a törvény. Az .utóbbi idők nem sok állandóságot feltüntető folyása azonban arra késztette a kormányzatot, hogy ilyen novelláris módosításokkal jöjjön. Ennek lett azután következménye az, hogy még a szakembernek is, ha keresni akar valamely törvényintézkedést, több törvényhez és több rendelethez kell folyamodnia, 'hogy a helyes nyomra találjon és amit keres, meg is találja. Szerintem a törvényalkotás helyes módja az, ha a megváltoztatandó, a módosulást szenvedő törvényt teljes egészében hatályonkívül helyezzük és annak érvényben hagyandó szakaszait átvisszük az új törvény kereteibe. Sajnos, a változó idők folyamán valamennyi széles keretű törvényünk abba a nyavalyába esett, abba a súlyos állapotba került, hogy novellákkal ^módosították. Hiszen tudjuk, hogy például az 1886:XXIL te. maga is kétszer módosult. Az 1929:XXX. te. novelláris módosítása ennek az alaptörvénynek, az 1901 :XX. te. pedig csak fűszert szórt rá, amikor a felebbezések és jogorvoslatok rendjét egységesen módosította. Ezért vagyok bátor arra kérni az igen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék a lehetőség megnyíltával annak az új, elkészítendő adótörvénynek az alapjait már most tisztázni magában, és kereteit, vázát, fundamentumát előre összeállítani, hiszen aki építeni akar, elsősorban az építkezéshez szükséges anyagok összehordására gondol. A rendkívüli körülményektől eltekintve kevés pénzügyminiszter volt még abban a szerenesés helyzetben, amelyben Nagyméltóságod van. Nagyméltóságod mögött egy hatalmas, nagy párt áll, amely egy emberként segíti valóra váltani minden komoly elgondolását, a köz, a nemzet érdekében való minden komoly célkitűzését. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mi Nagyméltóságodat becsüljük, tiszteljük és szeretjük, ezt őszintén nyilatkoztatjuk ki. Szeretjük pedig nemcsak kiváló pénzügyi tehetségeiért, hanem szeretjük különösen jó szívéért és jóindulatáért. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ugyanebben az elbánásban részesíti ez a párt dr. Szász Lajos államtitkár urat is, aki a komoly munkának mindig megértő embere, akit mindig helyén találunk, bármikor fordulunk hozzá, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) aki a folytonos komoly munka szürke munkása. Nekem különben ugyanez a tiszteletteljes véleményem a pénzügyminisztérium minden tisztviselőjéről. Akárhányszor fordulunk mi, egyszerű képviselők ahhoz a minisztériumhoz, bármilyen komplikált kérdésben tanácskérés végett, ügyeink, ügyfeleink megbízásából, mindig készséges, szíves útbaigazításra és jó szándékra találunk. (Ügy van! Ügy van! a, jobboldalon.) En különösen két dologra vagyok bátor felhívni az igen t. pénzügyminiszter úr szíves figyelmét. Az egyik az, hogy méltóztassék az adókat valóhan arányosítani. Méltóztassék elhinni, nem mindig az adó nagysága a fájdalmas, hanem az aránytalanság tudata és elviselése. Beszédem későbbi során leszek ibátor erre néhány gyakorlati példával visszatérni. 104. ülése 1940 május 1-én, szerdán. 429 Ne vegye magára a pénzügyminiszter úr egy félóráig sem azt a gyanút, amely mind sűrűbben felcsattan, hogy a nagybirtok kevesebb földadót fizet, mint a kisbirtok. Vizsgálja meg ezt tárgyilagos igazságérzettel és amenynyiben úgy találja, hogy ez így van, méltóztassék ezt egy elhatározással megváltoztatni és helyreállítani az igazságot, mert ez valóban nem volna tűrhető. (Tóth János: Helyes!) A másik, amire bátor vagyok tisztelettel felhívni a miniszter úr figyelmét, az állam bevételeinek, a befolyt adópénzeknek takarékos elhelyezése. Minden tekintetben helyeslem az eddigi eljárást, de méltóztassék elhinni, az adófizetőközönség nyugalma érdekében feltétlenül kívánatos, hogy az adófillérek szókra a célokra fordíttasanak, amelyekre azokat fordítani kell, — amint ez eddig is történt. Nem tudna a honvédelmi miniszter úr olyan áldozatot kérni ettől a nemzettől, amelyet az gondolkozás nélkül meg ne hozna, mert tudja, hogy a haza üdve, a haza boldogulása kívánja ezt meg tőle. Hogy mit csinál a pénzügyminiszter úr ezzel a kilátásba helyezett adóreformmal, az a miniszter úr jövő feladata lesz és én ebiben a tekintetben máris nyugodt vagyok, tudom, hogy ez a reform meg fogja állni a helyét. Méltóztassék azonban mégis nekem, aki ebben a pártban vagyok, megbocsátani azt, ha egy tiszteletteljes egyéni véleményt juttatok kifejezésre. Méltóztassék megfontolás tárgyává fenni azt, nem lenne-e helyes és nem lenne-e az egyszerűség érdekében kívánatos a jelenlegi összekuszált bevall ásos rendszer helyett a régi rendszerre, az összeírásos rendszerre visszatérni. En, aki a falut járom és ismerem népemnek minden sorát, sokszor sajnálattal látom, hogy amikor a falusi gazdáknak kiosztják azt a nagy lepedőt száz fő- és alrubrikával, az istenadtát hideg verejték veri ki, ha bütykös ujjával végigmegy a sorokon és a végén azt olvassa: ha pedig ezt így nem csinálod, akkor így meg úgy lesz. Nem tudom, lehetséges lesz-e az egész r adókezelési T*endszerben egy gyökeres változtatást ibehozni, de ha ez nem lehetséges az egész vonalon, akkor legailább az adókivetésnél a jelenlegi rendszert mérsékelve, valamennyi területen az összeírásos rendszerre kellene visszatérni. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekután áttérjek a törvényjavaslat érdemi ré szere és a javaslat egyes ponjaival kapcsolatban néhány, a gyakorlati életből merített toldást legyek bátor inditványozni. A javaslat első része a földadóval foglalkozik és a második szakaszban azt mondja, hogy (olvassa): »A földek hivatalból elrendelt osztályhasorozásának eredményeként megállapított új kataszteri tiszta jövedelem alánján a földadót az új osztálybasorozást jóváhagyó pénzügyminiszteri rendelet keltét követő évtől kell kivetni«. En, igen t. pénzügyminiszter úr, egy lépéssel továbbmentem volna ennél a határnál és lehetőséget nyújtottam volna arra, hogy jelenlegi kataszteri tiszta jövedelmi rendszerünk némileg módosíttsssék, valamint arra, hogy legalább az osztályozási vidékek helyesbíttessenek és a törvényes kereteken belül módosítás Ígyen lehetséges. Ne vegye rossz néven az igen t. miniszter úr, ha ennek a felfogásomnak bizonyítására néhány gyakorlati esetet hozok fel. Különösen kirívó e tekintetben a tiszántúli részeknek, a Kunságnak 67*