Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

428 Az országgyűlés képviselőházának értelmében bemutatom a függőben lévő inter­pellációk jegyzékét. A Ház a 'bejelentést tudomásul veszi. János Áron képviselő úr, mint a •mentelmi bizottság előadója kivan jelentést tenni. János Áron előadó: T. Képviselőház! A képviselőház 1940. évi április hó 25-én tartott 101. ülésén vitéz Tóth András országgyűlési képviselőt az ülésben tanúsított magatartása miatt az elnök a mentelmi 'bizottsághoz uta­sította. A mentelmi bizottság az 1 ügy tárgyalására 1940. évi április ihó 30. napjának délelőtt 11 órájá,t tűzte ki és a tárgyalás idejéről, helyé­ről nevezett képviselőt értesítette. A mentelmi bizottság a képviselőháznak 1940. évi április hó 25.. napjáról kiadott érte­sítője alapján a következő tényállást állapí­totta meg: Hubay Kálmán országgyűlési képviselő a képviselőház 101. ülésében napirendi ellenin­dítványának megindokolása kapcsán felhozta a Gruber Lajos országgyűlési képviselő ellen folytatott bűnvádi eljárás ügyét. Minthogy Gruber Lajos képviselő mentelmi jogának a letartóztatásra is kiterjedő felfüggesztése tár­gyában a mentelmi bizottság jelentését annak­idején vitéz Tóth András előadó ismertette, a Nyilaskeresztes Párt részéről közbeszólás alak­jában többször is szóbakerült az ő neve. Mikor Hubay Kálmán képviselő napirendi indítványa felett szavazásra került a sor, pártjának részé­ről ismét többen kiáltoztak Tóth András felé, aki a közbeszólásokra válaszolt is. Az elnök erre figyelmeztette a képviselőket, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjanak. Mikor a Ház abban a kérdésben döntött, hogy Hubay Kálmán képviselő úrnak meg­adja-e az engedélyt sürgős interpellációja elő­terjesztésére, Wirth Károly képviselő a nem­mel szavazó vitéz Tóth András felé a -szintén ülve maradt Hubay Kálmánra mutatva így kiáltott:. »Látja, Tóth András, hogyan kell sza­vazni!«, mire vitéz. Tóth András képviselő úr az ellenzék felkiáltásai közben a padot verve, erős hangon ezt kiáltotta Wirth Károly felé: »Maga ne tanítson engem!«, mire Wirth Ká­roly ismét közbeszólt: »De igenis«. Erre vitéz Tóth András igen indulatosan a következőket mondotta, túlharsogva az ellenzék folytonos zaját: »Micsoda erkölcsi jogcímen akar engem tanítani? Szégyellje magát! Maga akar en­gem tanítani? Micsoda áldozatokat hozott a hazáért, hogy jogcíme legyen ahhoz, hogy en­gem kitanítson?« Erre az elnöklő Tasnádi Nagy András el­nök vitéz Tóth András képviselőt rendreutasí­totta és a Ház méltóságát sértő magatartása ' miatt a mentelmi bizottság elé utasította. Ezen tényállás alapján a mentelmi bizott­ság megállapította, hogy nevezett képviselőnek a mentelmi bizottsághoz utasítása indokolt volt. Továbbá megállapította a bizottság, hogy vitéz Tóth András országgyűlési képviselő a házszabályok 190. Vának (3) bekezdésébe üt­köző módon zavarta közbeszólásaival az ülés csendjét és rendjét. Ennélfogva a mentelmi bizottság javasolja a t. Képviselőháznak, hogy vitéz Tóth András országgyűlési képviselőt a házszabályok 193. Í-ának (2) bekezdése alapján arra kötelezze, hogy a Házat ünnepélyesen kövesse meg. Ál­lapítsa meg egyúttal a t. Ház, hogy^ nevezett képviselő ezen kötelezettségének a Háznak áp­rilis 30-án tartott ülésében a mentelmi bizott­10k. ülése 19UO május 1-én, szerdán. ság ülésének megkezdése előtt önként eleget tett. Elnök: A házszabályok értelmében vitának helye nincs. Felteszem a kérdést, méltóztat­nak-e a mentelmi bizottságnak vitéz Tóth And­rás képviselő úr imént ismertetett ügyére vo­natkozó javaslatát magukévá tenni? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát magáévá teszi, vagyis vitéz Tóth András képviselő urat a Ház ünnepélyes megkövetésére ítéli, egyben megállapítja, hogy a képviselő úr ennek már tegnapi ülésünkben eleget tett. Napirend szerint következik az egyenes­adókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezé­seid módosításáról és kiegészítéséről szóló tör­vényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 281. sz.) Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Pápai István! Pápai István: T. Ház! Hogy a kormány az ország- lakosságának szociális érdekeit a lehető­ség nyújtotta korlátokon és határokon belül elsőrendű kötelességének tartja kielégíteni, arra a legfényesebb bizonyíték a kormány mű­ködése. Hiszen, ha a legutóbb a plénum elé ke­rült s itt érdemlegesen tárgyalt törvényjavas­latok bármelyikét is elfogulatlanul szemléljük, meg kell állapítanunk, hogy ha akár a 65 éves szegény földmívesek és a 60 éves özvegyek jára­dékára vonatkozó törvényt, akár a legkisebb munkabérekre vonatkozó törvényt, akár a föld­birtokpoliti'kai törvényt, akár az ezzel szerve­sen összefüggő házhelytörvényt, akár a várme­gyei apaállatbeszerzési alap létesítését elrendelő és a-legutóbb tárgyalt törvényt tekintjük, vala­mennyin keresztülvonul a kormány szociális gondossága, szociális jóindulata, meat mindnek komoly célja a gyengék alátámasztása 'és istá­pol ása. T. Ház! Itt csak egyről lehet szó, nevezete­sen arról, hogy a mérték, amelyet a kormány használ, elég bő-e és a tempó, amelyet a kor­mány követ, elég gyors-e. A nemzet teljesítő­képességét azonban elsősorban az hivatott meg­állapítani, aki a vezetést vállalja. Hogy mi­lyen a hajó sebessége, azért a kormányos fe­! lel. Hogy tehát a tempó, amelyet követünk, elég gyors-e, arravonatkozólag nem a parton állók sokszor nem tárgyilagos véleménynyilvá­nítása a mérvadó, hanem azoké, akik a hajót vezetik és a helyzetet ismerik. A most beterjesztett törvényjavaslat szin­tén szociális vonatkozású és erősen szoiciális ízű javaslat, amely fényesen bizonyítja a kor­mány nemes elgondolásait és intencióit. A kormány politikájának tengelye a gyengék megsegítése, a gyámoltalanok felkarolása. Arra az állításra vonatkozólag pedig, hogy ez a javaslat a novelláris kereteken belül marad és a pénzügyminiszter úr nem hoz mindeneket átfogó, széles, nagykeretű javaslatot, a tör­vényt kísérő indokolás megadja a választ, ami-" kor azt mondja, hogy át fogó jellegű, általános ­adóreform egy ütemben történő megvalósítá­sához a mai viszonyok nem alkalmasak és sem az adózók, sem az államháztartás szempontjá­ból nem lehetne ez jó és előnyös. En a törvény­javaslatnak ezt az indokolását meg is értem és el is fogadom. Azt vagyok bátor azonban , tisztelettel kérni az igen t. pénzügyminiszter úrtól, hogy ettől függetlenül a lehetőség meg­nyíltával méltóztassék mindent elkövetni., hogy a jelenlegi — ismerjük el nyíltan — elég ku­szált adótörvényünk átrefOírmáltassék és lehe­tőleg egységesíttessék. Mert azt nekünk tár­gyilagos hozzászólással ezen az oldalon is el kell ismernünk, hogy mai adórendszerünk bi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom