Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-103
Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 19 W április 30-án, kedden. 423 rom család össze van zsúfolva egy egyszobás lakásban és ott élik le családi életüket. Ezt «senkitől sem lehet kívánni. Éppen ezért nem elegendő kimondani bizonyos életkort, az egyedülállóságot és a házasságkötés hiányát, hanem figyelembe kell venni az anyagi helyzetet, illetőleg a fennforgó^ okokat, amelyek akadályozzák a házasságkötést. Vannak munkások, munkásnők, akiknek olyan kevés a keresetük, hogy az családalapításra nem elegendő. Nem volna tehát igazságos ezeket még külön 25 százalékos pótadóval terhelni. Én a legteljesebb mértékben a családvédelem mellett vagyok és ezt nemcsak itt mondom, hanem mashol is, ahol működést fejtek ki, ilyen irányhan tevékenykedem. Mégis azt kell mondanom, hogy az agglegényadó vagy az aggleányadó bevezetésénél az anyagi szempont feltétlenül figyelembe veendő. Meg kellene állapítani egy külön úgynevezett adómentes létminimumot, amelyre nem vonatkozik ez a 25 százalékos emelés. Ha azonban a jövedelem, u kereset ezt a létminimumot meghaladja, akkor vonatkozzék ez a rendelkezés az illetőre, mivel keresetéből, jövedelméből meg tudja fizetni ezt a többletet. T Képviselőház! Az ügynökök kérdésére is fel kívánom hívni néhány mondattal a mélyen t. pénzügyminiszter úr figyelmét. A 25. § (8) bekezdésében az a rendelkezés van, hogy a belföldi vállalatok az ügynökök részére kifizetett jutalékból 3 százalékot tartoznak kereseti adó címén levonni. Mivel az általános kereseti adó kulcsa 5 százalék, ez látszólag azt mutatja, hogy az ügynökök számára ez a szakasz kedvezményt biztosít s hogy az ügynökök jutalékbevételének mintegy 40 százaléka adómentes. Ez azonban valójában nem így van, mégpedig azért, mert különösen az utazó-ügynököknek vannak rendkívüli kiadásaik és ezek a kiadások nem 40 százalékot, hanem ennél lényege sen többet tesznek ki. Vannak is adóhatóságok, amelyek már elismerték, hogy ez a kiadás állagban 60 százalékot tesz ki. Nem lehet tehát ezt a 3 százalékos kulcsot kedvezménynek te kinteni, mert az ügynöknek vannak szállodaköltségei, bőröndszállítási, villamos-, autóbusz, autó- és vasúti költségei, amelyek mind figye lembe veendők. Éppen ezért nem elegendő vi a kulcs, hanem legalább 60 százalékos kulcsot kell figyelembe venni. Kívánatos tehát, hogy az olyan ügynököknél, akik az adóévet megelőző naptári évben félévet meghaladó ideig utaztak, az adókulcs ne 3 százalék, hanem 2 százalék legyen, akiknek pedig egészévi brutto bevételük nem haladja meg a 3000 pengőt, azok • nál az adókulcs 1*5 százalék legyen. Az olyaji ügynököknél azonban, akiknek külön üzlethelyiségük van, mivel ezeknek még több ki adásuk van, 20 százalékkal alacsonyabb legyen az adókulcs. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Kabók Lajos: Mivel beszédidőm lejárt, befejezem beszédemet. Elnök: A képviselő úrnak joga van meghosszabbítást kérni; a házszabályok megengednek még négy perc meghosszabbítást. Kabók Lajos: Tisztelettel kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik a kért meghosszabbítást megadni. (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárult. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Ezt a néhány percet arra kívánom^ felhasználni, hogy foglalkozzam az egyik képviselő úr minapi felszólalásának egyik mondatával. Amikor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ugyanis arról van szó, hogy az alkalmazotti rétegek, vagyis a bérért dolgozók ilyen súlyos adóterheket viselnek, — és nemcsak egyenesadókban, hanem fogyasztási, forgalmi és egyéb adókban is — akkor ezzel szemben itt a törvényhozás színe előtt egy képviselő úr részéről az a megállapítás hangzott el, hogy az ipari munkásság bére vásárlóképesség szempontjából ma 25%-kai többet ér, mint ezelőtt 10 évvel. Én nem tudom, honnan vette a képviselő úr ezeket az adatokat. Bár jól tudom, hogy a képviselő úr közgazdasági téren kifejtett munkássága közben munkáskérdésekkel is foglalkozott, mégis kénytelen vagyok a Ház színe előtt kijelenteni, — nem munkásszervezetek adatait ibitálom, hanem munkáltató szervezetek adatait, például a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének adatait, tessék ezeket ellenőrizni — hogy 10 évvel ezelőtt a vasiparban a vasmunkások átlagos órabére 92 fillér volt, most pedig a vasmunkások átlagos órabére 90 fillér. Hol van tehát ennek az állításnak az igazsága és ki tudja bizonyítani azt, hogy a pénznek ma nagyobb a vásárlóképessége, mint ezelőtt 10 esztendővel? (Rajniss Ferenc: Senki! Teljesen igaza van!) Elvárhatjuk, hogy azokkal a munkásokkal szemben, akik igazán nyomorúságos állapotok között teljesítik, teljes mértékben hazafias módon, kötelességüket, ne történjek ilyen állítás és amikor harcban állnak a munkáltatókkal munkabérek felemelése érdekében, akkor a törvényhozás termében ne mondják azt, hogy nekik olyan jó dolguk van, hogy 25%-kal többet ér a mai pénz, ennyivel többet lehet érte vásárolni, mint 10 esztendővel ezelőtt. Ezt kénytelen voltam itt elmondani, mert nem hagyhattam szó nélkül, hogy ilyen állítás elhangozzék a törvényhozás termében. Egyébként, mivel ebben a tárgyalás^ alatt lévő törvényjavaslatban nem látom azokat a rendelkezéseket, amelyek éppen ezeket a rétegeket mentesítenék súlyos adóterheiktol, azért ezt a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. Elnök: T. Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom. Bejelentem, hogy legközelebbi ülésünkön a napirend megállapítása után írásbeli választ fog adni a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr Jandl Lajos képviselő úrnak a tolnamegyei Belecska község tanítójának minősíthetetlen viselkedése tárgyában ez év március 13-án elmondott interpellációjára; a pénzügyminiszter úr a földmívelésügyi miniszter úr nevében is Matolcsy Mátyás f képviselő úrnak az árvízkárosultak számára nyújtandó kamatmentes építési hitelek és adöengedmények tárgyában e hó 3-án a belügyminiszter úr pedig ifj. Tatár Imre képviselő úrnak a zsidótörvény szigorú végrehajtása tárgyában múlt év november 15-én előterjesztett interpellációjára. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De friss! — Eléff jókor! •— Zaj.) Csendet kérek! A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és ennek napirendjére tűzzük ki a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi.
