Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-103

424 Az országgyűlés képviselőházánál Jelenteni a t. Háznak, hogy Meskó Zoltán képviselő úr a házszabályok 143, §-ának (1) bekezdése a) pontja alapján felszólalásra kért és kapott engedélyt. Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Ház! Amikor Szemere Béla képviselőtársunk mentelmi ügyét tárgyalta a Ház, az előadó úrnak előadása közben Zimmer Ferenc t. barátom közbeszólás formájában feltette a kérdést hozzám^ hogy mit szólok én az ügyhöz, vájjon azonosítom-e magam Szemere Béla felfogásával. A magam részéről nem szoktam kertelni, szókimondó ember vagyok, ebben a kérdésben is határozott választ adok a képviselő úrnak, akinek tulajdonképpen köszönetet kell mondanom, hogy lehetővé tette részemre, hogy ebben a kérdésben állást (foglalhassak. Szemere képviselőtársain " interpellációjában tulajdonképpen két kérdést érintett, ezért én is keittéosztom a kérdést. Beszédének első részében a kormánypárt egyik lapjában megjelent cikket kritizálta, másik ^részében pedig a legsúlyosabb vádakkal és sértésekkel illetett magyar törvényhozókat. Máelőtt az előbb említett cikk egyes tételeivel másam is foglalkoznék, a leghatározottabban (kijelentem, hogy az elhangzott sértéseket nemcsak^ hogy nem teszem magamévá, hanem pártom és a magam nevében a leghatározottabban elítélem. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki kell zárni a vártból! »Egyedül vagyunk!« — Derültség.) Elítélem és természetesen nem azonosítom magamat vele. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: T. Ház! Szemere Béla képviselőtársam az elhangzott interpelláció után másnap a Ház színe előtt a sértettek közül az egyiket, az általam igém nagyrabeosült Imrédy Béla kép vi s előtár samat megkövette. (Éljenzés a jobboldalon és a közéven,) Kijelentette, hogy kijelentései nem rá vonatkoznak és tőle ünnepélyesen bocsánatot^ kért. A Ház megsértéséért pedig megfelelő, általam is elfogadott megtorlásban részesült^ A többi sértettel szemben Szemere Béla képviselőtársam majd megadjia itt a Házban a megfelelő elégtételt, vagy a független magyar bíróság etlőtt fog szavaiért felelni. Ezzel a kérdésnek ezt a részét elintéztem. A másik kérdésre vonatkozólag, amely a Szemere-féle interpellációra tápot és alkalmat adott, felfogásom a következő. Itt is határozottan beszélek. Mindenekelőtt kijelentem, hogy úgy magam, mint a pártom a legteljesebb teaigclybarátság alapján állunk. (Helyeslés a jobboldalon.) A vonatkozó cikkel kapcsolatos megjegyzéseim tehát félre nem érthetők, amikor kijelentem, hogy báír Szemere Béla egyes kitételeket ragadott ki Milotay István cikkéből, egyes kitételeket, amelyeket a cikk későbbi folytatása ugyan mérsékelt, enyhített, letompított, de szerény véleniénye.m szerint — anélkül, hogy Milotay Istvánnak, a kiváló közírónak, a keresztény r politikusnak az érdemeiből bármit is levonnék > —- mégis meg kell állapítanom, hogy ezt a cikket én is szerencsétlennek tartom, különösen egyes kitételei miatt. Szerény meggyőződésem szerint a mai, túlfűtött atmoszférában minden nemzetnek elsősorban a nemzeti öntudatot, a nemzeti önérzetet kell fejlesztenie, már nedig e cikk egyes félreérthető kitételed kishitűséget támaszthatnak egyesekben. Szentül meg vagyok győződve arról, hogy Milotay tisztelői közül is nagyon sokan — nem mondom, hogy félreértették, de — mélyen sajnálják eat a 103. ülése 19 W április 30-án, kedden. cikket, mint ahogyan nekem fájt, hogy ezeket a sorokat, mint magyar embernek, olvasnom kellett. (Egy hang a szélsőbaloldalon; Melyek azokf) Mélyen t. Képviselőház! Nem akaróim ismételni ezeket az idézeteket, ismeretesek eléggé. (Felkiáltások jobbfelől: Ismerjük!) Nem akarok mellékvágányra térni beszédemben, de kijelentem, hogy mi — minden tengelybarátságunk mellett — úgy képzeljük el ezt a tengely barátságot, hogy mint egyenrangú barátok állunk egymás mellett. (Helyeslés. — Elénk felkiáltások jobbfelől: Mi is!) A barátságnak tehát igenis vaníliáik feltételei. A feltétel pedig azt jelenti, hogy ezt a magyar nemzetet, amely számbelileg talán kisebb, mdnt egy másik nemzet, erkölcsisége, szellemisége és történelmi múltja mégis egyenrangú falktorrá teszi minden más nemzettel összehasonlítva. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Jurcsek Béla: Ki az, aki nem így képzeli?) Bocsánatot kérek, engem felszólítottak, hogy mondjam m&g véleményemet, tartozom tehát magamnak, pártomnak és lelkiismeretemnek, hogy meg is mondjam. Nagyon örülök, hogy ebben a kérdésben egyetértünk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Rajniss Ferenc közbeszól.) En mem tudom, hogy a többiek mit értettek, én a magam véleményét mondom el. Elnök: Csendet kérek. Meskó Zoltán: Nekem ez nem új állásfoglalásom. Amikor szerencsém volt a mostani német kancellár úrnál, .megjelenhetni és vele beszélhettem, ugyanezeket az elveket hangoztattam és ünnepélyesen kijelenthetem, hogy amikor ezeket kifejtettem, hasonló megértéssel találkoztam. (Éljenzés jobbfelől. — Jurcsek Béla: Vezérek, ha találkoznak! — Derültség.) T. Képviselőház! Semmiféle barátság nem mehet a nemzeti önérzet, a nemzeti öntudat rovására. így a tengelybarátság sem. Mi elmegyünk a barátságnak addig a határáig, amíg a magyar nemzet önérzete veszélyeztetve nincs. (Baky László: Ki akar mást?) Ha vannak mások, azok majd megértik. Tornyos György: Zárt ülésen kellett volna ezt elmondani! — Elnök csenget.) Ezt azért teszem szóvá, mert bizonyos oldalról igyekeznek ezt a barátságot önző érdekből megzavarni. (Egy hang jobbfelől: Bizony!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a személyes kérdés keretén belül maradni. Meskó Zoltán: Különösen akkor mondhatom ezt, amikor egyik-másik újságban olvasom, hogy valakit megtámadnak, vagy túlságosan dicsérnek egyik, vagy másik felszólalása miatt. Nekem mindig gyanús volt, amikor liberális zsidó körökben nemzeti politikusokat dicsérni kezdtelk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Figyelmeztetem a zsidó-érdekelteket, a liberális köröket, hogy a magyar fajvédelem gondolata, a magyar fajvédelem diadala semmi összefüggésben nincs a háború bármi-' féle kimenetelével. (Ügy van! Ügy van!) Mi akkor is fajvédők maradunk és akkor is az önálló magyar nemzeti gondolatot képviseljük velük szemben, ha bármiképpen végződik is a a háború. Kár tehát nekik besszre spekulálniuk. (Zaj.) T. Kéüviselőház! Ezeknek a kijelentése után azzal fejezem be beszédemet, hogy éljenek a tengelyhatalmak, de éljen a magyar szabadság és a magyar függetlenség is. (Élénk he-