Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-103

422 Az országgyűlés képviselőházának mumot? A földadó összege a másfél évre előirányzott, érvényben lévő költségvetésben 52 millió pengő. Ez nem sokkal haladja meg az alkalmazottak kereseti és különadóját és ezek a számok is amellett szólnak, hogy itt igenis helytelenség van és hogy ezeknek a helytelenségeknek és aránytalanságoknak eltüntetésére elérkezett a legfőbb idő. A bérért, fizetésért dolgozó rétegek adófizetés szempontjából a legjobb adóalanyok. Az alkalmazottaknak nincs adóleírásuk, adóhátralékuk, ezek azonnal befizetik az adót, ezek a legjobb adófizető rétegek. Méltányos és igazságos volna tehát annak a kérelemnek felvetése, hogy ezekről a jó adófizető rétegekről is gondoskodjanak, az ő adójukon is enyhítsenek. Az úgynevezett alkalmazotti különadót anJ nakidején tulajdonképpen csalk egy meghatározott időre vetették ki. Ez az idő már régen elmúlt, de a, pénzügyminiszter úr, — tudniillik a mindenkori pénzügyminiszter úr — ottfelejtette ezt a különadót az alkalmazottak kereseti adója mellett és ma is kétszeresen sőt bizonyos ikereseten túl a jövedelemadó fizetésével háromszorosan kell adózniok egyazon kereset után. Ez igazságtalanság, ezen változtatni kell. Hozzá kell még / fűznöm ehhez azt is, hogy tulajdonképpen éppen ezek az alkalmazotti rétegek, tisztviselők, munkások, általában a bérért, fizetésért dolgozók veszik ki a legnagyobb részt a fogyasztási adózásból is, hiszen létszámuk alapján ők viselik, ők hordják vállukon a fogyasztási adótételekből a legnagyobb összeget. Továbbá a másfél esztendőre előirányzott költségvetésben a cukoradót 97 millió pengőben irányozták elő, a gyujtószeradót 5,235.000 pengőben, a szivarkahüvely és szivarkapapir adóját 10'5 millió pengőben, a fényforrások stb. adóját 3'9 millió pengőben. Ez a néhány adónem együttesen 116,635.000 pengő. Ha ezt szembeállítjuk az összes fogyasztási adó 168,000.000 pengős összegével, akkor megállapíthatjuk, hogy a fogyasztási adóknak tekintélyes részét, 60—70%-át a bérért, fizetésért dolgozó társadalmi rétegek viselik. Szóvá kell itt tennem a jövedelmi adózás mai rendszerét. Ez tarthatatlan, elviselhetetlen, ezért rendezni kell. A bérért, fizetésért dolgozók a kereseti adón és kapcsolt részein kívül jövedelmi adót is kötelesek fizetni, ha évi keresetük meghaladja a 3600 pengőt. A. jövedelmi adó tételei azonban az általános jövedelmi adók alapján vannak megállapítva, vagyis a kezdő tétel 1000 pengőn felüli jövedelem esetén 14 pengő, ettől az összegtől halad felfelé az adó és ha a kereset, a jövedelem - meghaladja a 3600 pengőt, akkor több mint 80 pengőt, majdnem 90 pengőt tesz ki ez a felemelt adó. Ha az alkalmazott jövedelme csak egy pengővel is meghaladja a 3600 pengőt, akkor már 80 pengő jövedelmi adót kell fizetnie, ha pedig nincs âz illetőnek annyi gyermeke, hogy kedvezményt kérhetne, akkor felemelt jövedelmi adót fizet, amely^ körülbelül 90 pengő. Ha tehát keresete, jövedelme csak egy pengővel is meghaladja a 3600 pengőt, akkor minden átmenet nélkül egyszerre a magasabb jövedelemadókulcsot kénytelen viselni. Ez is igazságtalanság és helytelenség, kérem ezért a pénzügyminiszter urát, hogy ezeket az adótételeket .szintén legyen szíves megváltoztatni olymódon, hogy ha a 3600 pengőt meg nem haladó évi jövedelem adómentes, akkor a 3600 pengőt meghaladó jövedelem után kirovandó adót ne ilyen magas^ összeggel kezdjék, hanem fokozatosan, annál is in103. ülése 19W április 30-án, kedden. kább. mert ez már harmadízben kirótt adó egy és ugyanazon keresetre. Figyelembe kell venni azonkívül azt is, hogy az alkalmazottaknak, főképpen munkásoknak, üzemi, rendelési és egyéb okokból többet kell néha dolgozniok rendes munkaidejüknél, túlórázniok kell s ilyenformán megtörténik, hogy keresetük valamivel túlmegy az évi 3600 pengőn. Sokszor csak 20—30 pengővel haladja meg a 3600 pengőt, de ekkor már jövedelmi adózás alá esnek, mindjárt a magas adótétellel; 20—30 pengővel több kereset miatt 80—90 pengő jövedelmi adót kell fizetniük, aszerint, hogy a felemelt adótétel alá. esnek-e vagy sem. Ez tarthatatlan állapot és ezért arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ezt változtassa meg. A vonatkozó törvényjavaslat 25. §-ában ugyanis a következők vannak (olvassa): »Ha valamely alkalmazott ugyanattól a munkaadótól hetenkint vagy havonkint rendszeresen kifizetett illetményein felül egyéb illetményeket is kap, ezeket az

1 illető héten vagy hónapban kifizetésre kerülő rendes illetményekkel összevontan kell az alkalmazottak kereseti adója alá vonni.« Ez a következők miatt is sérelmes. Vannak a gyárakban, üzemekben darabszámra, úgynevezett akkordban dolgozó munkások, akik több hét, sokszor kéthárom hónap alatt végeznek el egy bizonyos munkát. Amíg dolgoznak, addig előleget kapnak, ha azután a munka elkészült, akkor megkapják az egész munka értékét, akkor egy héten belül kapnak egy nagyobb összeget. Az emelkedő adóskála miatt az erős adóztatás alá.esik, ami igazságtalan és helytelen. Ennek az igazságtalanságnak eltüntetése végett arra kell kérnem a pénzügyminiszter urat, adjon ki egy olyan rendelkezést, hogy az ilyen esetben kifizetésre kerülő összeget el kell osztani annyi részre, ahány hétig tartott az a munka; így azután az a munkás nem jut bele a magas skálába, — mert mint említettem, folyton fokozódik az adóskála — ami magában rejti azt az^ igazságtalanságot, amelyet minden körülménvek között ki kell küszöbölni. Szólnom kell még egy, a törvényjavaslatban foglalt adónemről, amely nincs világosan megnevezve, amelynél nincs megnevezve, miről van szó, de amelynél mégis kétséget kizáróan meg lehet állapítani, hogy az agglegényés aggleánya dóról van szó. Az előttem szólott képviselő^ úr azt mondotta, hogy ez nem aggleeényadó, hanem tulajdonképpen családvédelmi adó. Én ezt az állítást nem tudom elfogadni és azt kell mondanom, (Meskó Zoltán: A családok at megvédik az agglegényektől!) hogy ennél tulajdonképpen nincs figyelembevéve az egyedülálló személyeknek a helyzete. Nem elég kimondani a törvényben, hogy aki egyedül van, aki 30 esztendős korát meghaladta és még házasságot nem kötött, az 25 százalékkal magasabb adót fizet a rendes adójánál, hanem figyelembe kell venni az illetőnek anyagi helyzetét is. Lehetnek — és igen sokan vannak — leányok, akik nem tudnak férjhez menni. Miért? Azért, mert nincs férfi, aki őket elvegye. És miért nem házasodnak mes: a fiatalemberek? A legtöbb visszariad ettől, azért, mert egyrészt nincs elegendő keresete ahhoz, hogy egy családot eltartson, másrészt pedig — különösen a városokban — a rendkívül nagyfokú lakáshiány miatt Imzódoznak a családalapítástól, mert nem tudnak lakást kapni. Az szerintem nem családalapítás, ha két vagy há-