Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-103
Az országgyűlés képviselőházának rülnie. A törvényjavaslatnak a földadóra vonatkozó részével nem kívánok fogalkozni, mert ezt a kérdést nem ismerem annyira, ezért inkább azt a részletet ragadom ki, amelyet jobban ismerek ,és amely résznél tulajdonképpen a legnagyobb szükségét látom annak, hogy arra a miniszter úr figyelmét felhívjam. És itt, bármennyire SAÓ volt is már róla, nekem is szólnom kell az alkalmazottak kereseti adójáról és az ezzel kapcsolatos úgynevezett különadóról, valamint a rokkantellátási adóról, amely harmadik tételként fűződik, hozzá; szólnom kell ezekről, mert aránytalanul sújtják az alkalmazotti rétegeket és mert az államnak ezekből az adókból szerintem aránytalanul nagy a jövedelme. Ezt számokkal is meg lehet állapítani. Előrebocsátom, hogy nem akarok izgatni, de meg kell mondanom, hogy a most érvényben lévő költségvetésből kiragadott tételek alapján azt lehet megállapítani, hogy az alkalmazottaknak másfél évre előirányzott különadója 38,900.000 pengő, a rokkantellátási adó pedig kereken 30 millió pengő. A két adó együtt kereken 70 millió pengőt tesz ki és ezt legnagyobb részben bérért, fizetésért dolgozó alkalmazottak fizetik. Olyan hatalmas összeg ez, amely mellett az egyéb adónemek csaknem eltörpülnek, de legalábbis aránytalanok. Az előttem szólott képviselő úr beszélt a társulati adóról, mondván, hogy az nemrég került rendezés alá és hogy azt nagyon helyesen rendezte a kormány. Szintén a költségvetésből állapítható meg, Hogy a társulati adó 36 millió pengőben van előirányozva. Az egész ország társulati adója 36 millió pengő és ezzel szemben majdnem 40 millió pengő az alkalmazottak kereseti adója. T. Képviselőház, már a puszta számoknak ez a feltárása is eldönti azt, hogy ez egy helytelenül és igazságtalanul megállapított adónem, amely aránytalanul sújtja az alkalmazotti réteget és hogy ezzel szemben a társulati adó nem tesz ki ennyit és olyan társulatokra van kiróva, amely társulatoknak az adófizetési lehetősége sokkal magasabb fokon áll, mint azoké az alkalmazotti rétegeké, amelyeknek a fizetéséről szintén fogok majd néhány szót szólni. A vagyonadó összesen 29 millió pengőben van előirányozva a másfél évre előirányzott költségvetésben. Ha tehát ezt a két adónemet egybevetem, ez a két adónem együttvéve sem üti meg azt a mértéket, amilyen mértékben az alkalmazotti réteg adózik. T. Képviselőház! Ezeknek a számoknak a felvetése, egymással való szembeállítása a legjobb bizonyíték arra, hogy az alkalmazottak kereseti adója és különadója, valamint az ezzel még kapcsolatos jövedelmi adó túlságosan erős mértékben sújtja azt a társadalmi réteget, amely társadalmi réteget tulajdonképpen nem lenne szabad ilyen erős mértékben és ilyen aránytalanul túladóztatni. Az alkalmazottak kereseti adója a heti 20 pengős keresetet meghaladó ikereseteknél kezdődik. A heti 20 pengős keresetek adómentesek; az adó 20 pengőnél kezdődik 0 2%kal és emelkedik egészen 7-5%-ig. Ehhez azonban hozzájön még a heti 30 pengőn felüli kereseteknél az úgynevezett különadó is, amely ugyancsak 0'2%-tól kezdődik, azonban egészen 25%-ig megy fel és ehhez mág hozzá kell számítani az alkalmazottak által fizetendő rokkantellátási adótételeket is. Ha a havifizetéses alkalmazottak 3. ülése 1940 április 30-án, kedden. 421 helyzetét vesszük figyelembe, ott ennek a heti összegnek négyszerese számítódik, vagyis havi 80 pengőn felüli keresetnél kezdődik az adózás a^már említett százalékos arányban és folytatódik a különadótételeknél hasonló módon, mint a hetifizetéseknél. Ezekből a tételekből kétséget kizáróan meg lehet állapítani, hogy ez az adónem olyan rétegeket sújt, amely rétegeknek nincs meg a megélhetésre való megfelelő jövedelmük. Heti 20 pengő, illetve havi 80 pengő az az összeg, amely adómentes, azonban bárkitől nyugodtan megkérdezhetem, vájjon lehet-e azt mondani, hogy ez a mai viszonyok között elegendő a megélhetésre? Akármilyen számítást végzek is, ha a legszerényebb és legalacsonyabb színvonalon álló megélhetést veszem is figyelembe, akkor is meg lehet állapítanom, hogy ezek az úgynevezett adómentes létminimumok nem elegendők a tényleges megélhetésre, éppen ezért azt vártam volna a pénzügyminiszter úrtól ebben a javaslatban, hogy ezzel az adónemmel is foglalkozott volna es az eddig fennálló kirívó igazságtalanságokat kiküszöbölte volna, mert tulajdonképpen azzal kell kezdeni, hogy az adómentes létminimumot olyan öszszegben kell megállapítani, amely elegendő a megélhetésre. Régóta hangzik ez irányban felszólítás a pénzügyi kormányzathoz, magam is még a régebbi esztendőkben számtalanszor tettem szóvá ezt a kérdést, azonban, sajnos, ez a társadalmi réteg- nem talált megfelelő megértésre a pénzügyi kormányzat részéről és ennek tudható be, hogy még most is olyan súlyos adóterheket kell viselnie, amelyek túlhaladják az ő adóviselési képességüket. Hogy fizetik, az természetes. Fizetik egyrészt azért, mert tiszteletben tartják a törvényeket, fizetik másrészt azért, mert nem is látják a fizetésüket, az adót abból már előre levonják; ők nem maradhatnak el. mert mint alkalmazottak addig kézhez sem kapják a fizetésüket, míg a reájuk eső adót le nem vonták. T. Képviselőház, az adómentes létminimumot szerintem legalább havi 150 pengőben kellene megállapítani — ez egváltalán nem túlzás — s ez a hetifizetéiseknél körülbelül 35 pengőnek felel meg. Ezt teljesen mentesíteni kellene az alkalmazottak kereseti adója különadója és minden egyéb méllékilletékek alól, mert a mai viszonyok között a megélhetéshez feltétlenül szükség van ekkora keresetre. Az ilyen keresetet mentesíteni ke 1 lene mindennemű adózás alól. Egyetlen társadalmi réteget sem akarok szembeállítani a másikkal, annyit azonban mégis meg szabad mondanom, hogy ha a kormányzás tud gondoskodni és intézkedni más teherbíró társadalmi rétegekről, — mint az előbb mondottam — a földadó, a társulati adó kivetése során, akkor igenis gondoskodnia kell az alkalmazotti rétegekről is, amelyeknek legnagyobb hányada egyszerű munkásember vagy ha tisztviselő is az illető, olyan díjazásban részesül, amely csak csekély mértékben biztosítja megélhetését. A társulati adónak 36 millió pengős túlalacsony összege, valamint a vagyonadónak 29 millió pengős összege joggal vetheti fel azt a kérdést, hogy ha ennyire lehet kímélni ezeket a társadalmi rétegeket, akkor miért nem lehet kímélni az alkalmazotti rétegeket, miért nem lehet alacsonyabban megállapítani ezeknek az adóit, miért nem lehiít magasabb ősz szegben megállapítani az adómentes létmini
