Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-103

Az\ -országgyűlés képviselőházának .; vaslatnak adómentességi intézkedése. Az indokolás még azt is mondja, hogy azért érint most több kétszobás házat az adómentesség, mert az egyszobás házak nagyrésze már eddig is adómentességet élvezett. Az az, összeg, amelytol ezáltal a kincstár elesik, a minisztérium számítása szerint évi 1,200.000 pengőt tesz ki. Magától értetődik, hogy amikor előre konkréten kiszámítják, hogy mennyi hozadéktól esik el a kincstár azáltal, hogy a szegény nincsteleneket, akik még a kis házadójukat is nehezen fizették, mentesítik a házadó alól, akkor az így elmaradt bevételt valahol pótolni kell és az erős-ebb vállakat kell megterhelni. T. Ház! Nagyon örülök annak, hogy a javaslat az ipartestületek házaira is kiterjeszti az adómentességet, ezt azonban szerintem ki kell terjeszteni az ipartestületek által fenntartott jóléti és szeretetházakra is. Hála Istennek, a társadalom megértése már kezd megnyilvánulni és az ipartestületek nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is — addig is, amíg törvényesen megalkotják az iparosok aggkori biztosítását — nagy áldozatokkal szeretetházakat tartanak fenn; méltányos tehát, hogy ezekre a házakra is kiterjedjen az adómentesség. Ügyszintén az Ipartestületek Országos Szövetsége is kéri az adómentesség kiterjesztését az általa alkotott jóléti házakra és a gyógytelepek házaira is, mert hiszen ezek sem hasznothajtó, hanem altruista intézmények. T. Ház! Nagyon helyes a javaslat 10. §-ának az az intézkedése, — előttem szólott képviselőtársam is szólt erről — amely bizonyos kedvezményt ad azoknak a háztulajdonosoknak, akiknek a házában sokgyermekes családok laknak, vagyis a javaslat azokat a háztulajdonosokat részesíti kedvezményben, akik a. jövőben nem azt nézik, hogy ne kerüljön házukba sokgyermekes család, hanem azt inkább elősegítik és szívesen veszik azért, mert hiszen a javaslat ezért bizonyos kedvezményt ad, amely kedvezmény minden gyermek után 5—5 százalékkal emelkedik. T. Ház! Mi fővárosi képviselők igazolhatjuk a legjobban, hogy különösen a fővárosban, ahol bérkaszárnyák vannak, milyen bajosan tudott azelőtt egv sokgyermekes család lakást kapui. Senki sem akarta őket befogadni s így hat-nyolcgyermekes családok sokszor kint a szabad ég alatt voltak kénytelenek lakni, mert nem volt háztulajdonos, aki befogadta őket. azért, mert mindegyik félt, hogy az a sok gyermek jobban tönkreteszi a ház állagát. Ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után ez már nem lesz így, mert hiszen H háztulajdonosok szerintem örömmel fogják házukba fogadni a sokgyermekes r családokat, mivel jelentékeny házadókedvezrnényt fognak élvezni. Én nem helyeslem egyébként a javaslatnak azt a rendelkezését, amely különbséget tesz tégla- és vályogházak között. Különösen ipari és higiéniai szempontból nem helyeslem ezt. mert hiszen airra kell törekednünk, hogy minél több egészséges ház épüljön, ezért tehát, a téglaházak titán ugyanazt a kedvezményt kell megadni, mint a vályogházak után és inkább a házak nagyságát kell figyelembe venni. T. Ház! A keresetiadóra térve, javasolom, hagyja el a Ház a javaslat 18. §-ának utolsó bekezdését. Ez úgy szól, hogy (olvassa): »A nyers bevételhez kell számítani továbbá az adózó által az adóztatás alapját képező év folyamán termelt vagy előállított javakból, az év végéig nem értékesített mennyiség pénzbeli )$. ülése 19ÁO április SO-án, kedden. 411 értékét is.« Nagyon súlyos intézkedés volna, ha ez bent maradna a javaslatban. Az iparos! ság szervezetei tárgyalták ezt a kérdést és bizonyára a pénzügyi kormányzat is honorálni fogja, hogy lehetetlenség kettős adóztatásnak íkitenni az iparosságot, olyképpen, hogy az után is adót kelljen fizetni, amit én ebben az évben december 31-éig termeltem, de értékesíteni nem tudtam, hiszen lehet, hogy ennek értékesítése még a jövő évben sem fog bekövetkezni, hanem csak az azután való évben. (Szász Lajos pénzügyi államtitkár közbeszól.) Ezért az iparosság kéri, méltóztassék ennek a szakasznak ezt az utolsó mondatát kihagyni a javaslatból. Mélyen t. államtitkár úr, megérteni azt is, hogy a váltóval való fizetést egyenértékűnek tekintik a készpénzfizetéssel. A gazdasági életben ennek így is kellene lennie, azonban mi, akik a gazdasági élet gyakorlati részében vagyunk benne, igazolni tudjuk, hogy bizony sajnos, a váltóval való fizetés csak akkor tekinthető készpénzfizetésnek, amikor azt a váltót már beváltották. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Nagyon sok ilyen váltó forog, amelyet idejében nem tudnak beváltani és így az ilyen váltók tulajdonosai magától értetődően súlyos kamatot fizetnének, ha már előre kellene nekik ez után a jövedelem után adózni. Az időszaki, vagyis idényvállalkozásoknál a törvényjavaslat azt akarja bevezetni, hogy ne az év végén róják ki a jövedelmi adót, hanem az^ idénymunka befejezése után soron kívül. Azt hiszem, hogy akik kérték a kormányzattól ennek a rendelkezésnek felvételét, nem voltak helyesen informálva az ilyen foglalkozási ágakról. Az violiia itt a kérésem, hogy ilyenfajta adóztatást a lehetőség szerint az érdekképviseletek meghallgatása után vezessen be a kormányzat. T. Ház! A kisemberekre nézve a 21. ^ hozza a legnagyobb fontosságú intézkedési, amikor az egész kisiparosságra nézve úgy intézkedik, hogy a kis- és nagyközségekben, a kis- ós nagyvárosokban külön-külön állapítja meg az iparosok adóját. Ez a szakasz okozta azonban a legtöbb félreértést a felszólalóknál, de kint az életiben is. A miniszter úr e szakasz kedvezményeivel a legkisebb embereknek akar előnyt juttatni, vagyis adóelengedést nyújtani. Szerintem a kis- és nagyközségekben az adózók tényleg kedvezőbb helyzetbe kerülnek, nem lehet azonban ezt elmondani a nagyobb városokról és főleg a fővárosról. Engedje meg a t, államtitkár^ úr, hogy az Ipartestületek Országos Központjában az ipari vezetők megbeszélésén leszürődött véleménynek adhassak itt hangot. . Kiszámították, a& egyes iparágak több adózójának adóját ipaiágankint összeadva, hogy mit adóztak eddig és mit kell a javaslat alapján majd adózni ok. Még egyszer hangoztatom, hogy a kereseti adó a pótadiókkal együtt a javaslat szerint a kis falvakban 41'64 pengőt tenne ki. Ezzel szemben a fővárosban az egy segédet és tanoncot foglalkoztató iparos adója — nem akarom itt végigsorolni a segéd, a tanonc fizetését, a műhelybért és a lakbért, amire 800 pengőt vesz fel a javaslat, nagyon mérsékelten számítva —- a 20%-os pótlékot hozzáadva, 9840 pengőt tenne ki. Ebihez jön természetesen a jövedelmi adóalap után kivetett 22 pengő nővédelmi adó s ha az iparosnál két családtagot veszek tekintetbe, úgy az 5%-os pótlék 1-10