Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-103

412 Az országgyűlés képviselőházának pengő, a jövedelmi adó rendkívüli pótléka 13-20 pengő, a nyilvános betegápolási adó, a vármegyei pótadó, a kamarai illeték, a rok­kantellátási adó, az, útadó, az ínségjárulék, az ipartestületi tagsági dlj és. az egyházi adó összesen 199-82 pengő. Ezt fizetné; egy fővárosi iparos, aki egy segéddel és maximum két tanonccal dolgozik. Ez az iparos ennél ma tényleg kevesebbet fizet mélyen t. államtitkár úir és vigyázni kell, nehogy amikor a legkisebb embereknek akarunk kedvezményt adni, eset­leg súlyosbítsuk ezeknek a kisembereknek a mai helyzetét. Analóg a helyzet az 50,000 lakosúi városok­ban is. Ott természetesen kisebb a kereseti a dió, 54-50 pengő és így az előbb említett kamarai illetékkel ós pótadóikkal együtt 126-68 pengőre emelkedik fel az adó. Az a meggyőződésem, hogy ha a minisz­térium az általunk hozott javaslatokat átte­kinti, amelyeket majd a bizottságban fogunk beterjeszteni, úgy azokat el is fogja fogadni. Hogy konkrét eredményeket hoz a javas­lat, ezt elvitatni nem lehet (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.), hiszen szá­mot vet a javaslat az iparosság számarányá­val és gazdasági helyzetével. Az indokolás szerint az országban körülbelül 218.000 kis­iparos van s ezekből 119.000 él a kis- és nagy­községekben és 98.000 a városokban. Ugyan­csak az indokolás szerint a községekben a kis­iparosok 60—70%-a segéd nélkül dolgozik, a városokban pedig körülbelül 50%-a, szerintem inkább 60%-a, A 218.000 kisiparos közül csak 41.500 esett eddig is jövedelmi adó alá, vagyis a kisiparosságnak 80%-a eddig sem érte el az évi 1000 pengő jövedelmet. Az indokolás is azt mondja, hogy szinte nem állt arányban az adióhozammal az a munka, amely az ellen­őrzéssel jár, vagyis az egészen kis adózók el­lenőrzése csaknem több költséget jelent, mint amennyi adóhozam bejön. Ezért is mondja ki a javaslat azt, hogy az egészen kicsiny iparo­soknál nem is kutatják a jövőben a jövedel­met, hanem csak a segédek és tanoncok lét­száma alapján fogják az adót kivetni. Ismét­lem, itt csak az a sérelem, hogy a városok­ban, ahol még a lakbér és a műhelybér után is kell fizetni, lényegesen magasabb adóösz­szeg jön ki. Az a kérésünk tehát, hogy a lak­bért az adó kiszámításánál ne vegyék tekin­tetbe. Nagyon fontos szociális intézkedése a ja­vaslatnak, hogy a 65 évnél idősebb vagy túl­nyomórészben napszámos munkából élő ipa­rosoknak 50%-os adókedvezményt nyújt. Nem lehet letagadni, hogy ez ismét nagy lépés, ah­hoz, hogy a munkaképesség csökkenését' az öreg iparosoknál tekintetbe vegyék. Ha talán számszerűleg nem is olyan nagyjelentőségű ez, de mégis jól esik és elismerésre méltó a pénzügyi kormányzat szociális érzéke, amely itt megnyilvánul. (Maróthy Károly: Nem erőltette meg magát!) Nagyon helyeslem, hogy ezt az előnyt nem terjesztik ki azokra, akikről az előttem szólott Maróthy képviselő­társam szólott, hogy tehát a mással dolgoz­tatókat kizárják e kedvezményből. Ez helyes, hiszen azok végeredményben vállalkozók, sok­szor vagyonosabb emberek, mint az iparos, aki 5—6 segéddel dolgozik. Az indokolás szerint a legkisebb iparo­soknál ez a mérséklés a kis, és nagyközségek­ben 416.000, a városokban pedig 408.000 pengőt tesz ki. Ez is jelentékeny összeg, amely egy főre számítva 22%-os mérséklést jelent. Ha ez LOS. ülése 190 április 30-án, kedden, tényleg így van, akkor ez engem megnyug­tat. A bizottságban azonban bizonyára va­lami közeledés fog történni a két ellentétes álláspont között, egyfelől aközött, amely az indokolásban van", másfelől az iparosok állás­pontja között, amely lehet, hogy téves fel­fogás, de az is lehet, hogy nekik van igazuk. Természetes dolog azután, hogy a kis tételek­nél előálló kieséseket a tehetősebbeknél kell majd pótolni. Nekem is az Volna a kérésem, hogy nem lehetne-e a kisiparosok 50%-os adókedvezmé­nyét, amelyet a javaslat a 65 esztendős kor­határhoz kötött, a 60 éves korhatárhoz kötni. (Helyeslés.) Azt hiszem, erre meg is van a hajlandóság- a pénzügyi kormányzatban és ezért mindenesetre ilyen irányú kéréssel fo­gunk jönni. T. Ház! Az iparosság súlyosnak látja azt a rendelkezést, hogy az államkincstár ja­vára az általános kereseti adó után 1%-os pót­lékot kötelesek fizetni, illetőleg a tételek sze­rint megállapított általános kereseti adó után 2Ö%tiót. A 23. ^ az építési vállalkozók kereseti adójára vonatkozik és olyan adóztatást vezet be, amely eddig még nem volt. Ha az épí­tési vállalkozó többfelé dolgozik, abban a köz­ségben, ahol munkateljesítménye elérte egész­évi nyersibevételének 10%-át, szintén adóznia kell. Az építőmesterek, az építőiparosok azt kérnék, ihogy ezt a megosztást maga a kincs­tár intézze el az illető községekkel a bevallá­sok alapján, hiszen egyébként is mindig adó­elszámolásban van a központ a vidékkel, úgy­hogy nein kellene ezzel is komplikálni az adóztatást. Azt is sérelmezik ínég az iparosok, hogy a 24. ^ rendelkezése szerint a pénzügyminisz­ter az adózók egyes, csoportjait arra kötelez­heti, hogy a nyersanyag vagy áru beszerzése alkalmával az általános kereseti adóra előle­geket fizessenek. (Marőthv Károly: Adóelő­leg, ez új dolog! — Szász Lajos államtitkár: ök maguk kérték!) Magam is tudom, hogy a mészárosok és hentesek maguk kérték. Azt kérem azonban az államtitkár úrtól, illetőleg a miniszter úrtól, hogy ha ezt a szakaszt fenntartják, — magam is tudom, hogy van­nak, akik kérik — akkor az érdekképviseletek meghallgatásával történjék az előleg fizeté­sére való kötelezés, mert különben olyan szakmákban lehetnének ilyen kötelezések, ahol bizony nagy akadályokba ütköznék az előleg megfizetése. Van a javaslatnak egy nagyon helyes rendelkezése, amelyet Maróthy előttem fel­szólalt képviselőtársam is nagyon helyeséit: az aigglegényadó. Tisztelettel kérek egy negyedórás meg­hosszabbítást. BlnÖk: Kérdezem a t. Házat, méltóztat­nak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Müller Antal: T. Ház! Az igazságos agg­legényadó bevezetését mindenki helyesli, az agglegények éppúgy, mint a nős emberek, a különbség csak az, hogy a esaládos emberek azt mondják, hogy nagyon kevés ez 1 a meg­terhelés. (Maróthy Károly: Én is azt mon­dom!) Tessék, agglegény létére is azt mondja, hogy kevés. (Derültség.) Ezen a téren tehát a kormányzat kissé erősebh megterheléssel jö­hetne, íme. vannak olyan területek, aihol eset­leg még több adót tudnánk kimunkálni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom