Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-103

410 A?J orsPMg gyűlés képviselőházának mindig és mindenütt könnyen lehet ellenzéki beszédet mondani, hiszen minden ember azt érzi, ami őt nyomja. Régi magyar közmondás az, hogy az ember életében minden fogy, egyedül csak az adó nő. Természetéé, hogy az ilyen adójavaslatoknál el lehetünk erre készülve. Ha a békeidőben is az volt a helyzet, hogy valahányszor adójavaslatot a miniszter beterjesztett, rendszerint azzal terjesztette be, hogy abból az állam részére nagyobb hozadékot munkáljon ki, akkor magától értetődik, hogy a mai rendkívüli időkre ez fokozottabb mértékben áll. (Maróthy Károly: Ez helyes, ez ellen nem szólunk semmit! — Rapcsányi László közbeszól.) Elnök: Rapcsányi képviselő urat „ kérem, szüntesse be közbeszólásait, mert legközelebb rendre fogom utasítani. Müller Antal: Csak cLZ cl fontos, hogy igazságos és arányos legyen az adó elosztása. Az adómorált is csak azzal tudjuk szolgálni, ha iparkodunk mindenki előtt leplezetlenül feltárni azt a helyzetet, hogy végeredményben mindén embernek hozzá kell járulnia az államháztartáshoz, hogy minden embernek áldozatot kell hoznia azért, hogy ebben a közületben, ebben a hazában, ebben az államban mint polgár nyugodtan és függetlenül dolgozhat. (Mosonyi Kálmán: Mindenkinek a tehetségéhez képest kell adóznia!) Igen, mindenkinek a tehetségéhez képest. (Hertelendy Miklós: Ahol nincs, ott ne keress!) A miniszter úr a javaslat indokolását azzal kezdi, amire már több képviselőtársam is hivatkozott, hogy át van hatva ő is az adój reform szükségességétől, de a mai idők átfogó jellegű reformra nem alkalmasak. (Kóródy Tibor: Hetven év óta nem alkalmasak!) Most nem 70 évről beszélünk, hanem a mai napokról és a mai időkről. Azt pedig mindenki koncedálhatja, hogy a mai gazdasági élet, a mai nemzetközi helyzet és a mai politikai szituáció íényleg nem alkalmas arra, hogy nagy, átfogó, minden adókérdést egybekapcsoló adóreformot tudjunk hozni. (Bodor Márton közbeszól.) Elnök: Bodor képviselő urat kérem, hogy megjegyzéseit majd egy átfogó nagy beszédben méltóztassék összefoglalni. (Derültség.) Müller Antal: A meglévő adórendszert kívánja tehát a miniszter úr átépíteni. Az egyenesadózási rendszer szerintem a legigazságosabb és most. hogy a miniszter úr ezzel jött és ezt törekszik rendezni, ez természetesen csak elismerésünkkel találkozik; hiszen évek óta, emlékszem rá, amikor az ellenzéki padokból beszéltem, ott is, de kint a gyűléseken is mindig azt kértük és kívántuk, hogy a kormányzat térjen rá. minél jobban az egyenesadóztatás kimunkálására, mert a_z igazságos, az arányosságot ennél a rendszernél lehet a legjobban bevezetni. Abban ugyanis igaza van Maróthy képviselőtársamnak, hogy a fogyasztási adó és a forgalmi adó súlyosabban érinti (Kóródy Tibor: Arra van felépítve az egész!) a szegény embert, mint a nagyobb jövedelmű embert, mert a szegénynek is élnie kell. fogyasztania kell. ha talán nem is olyan értékben, mint a gazdagabb ember; magától értetődik, hogy a szegény ember mindig súlyosabban fizeti mee- a fogyasztást, mint a «razdag ember. (Maróthy Károly: Ezt még akkor tanultuk, amikor egy pártban voltunk!) T. képviselőtársam, ezt mindnyájan elismerjük és hangoztatjuk is. Tehát az- egyenesadóztatás jobb kimunkálása a nagyobb jövedelmek, a nagyobb keresetek és a nagyobb vagyo03. ülése 19 U0 április 30-án, kedden. nok megterhelésével jár a gyengébbek előnyére. T. Ház! Néhány héttel ezelőtt tárgytiltuk itt a társulati adóról szóló törvényjavaslatot. Ez is azt a célt szolgálta, az igazságosabb adóztatással a nagyobb, az erősebb vállalatok terhét növeljük, ami alól, sajnos, hosszú éveken keresztül sikerült kibújniok. A társulati adó hozama jelentékeny összeget hoz az államnak és most itt, a másik oldalon az egyenesadók kimunkálása is a teherbírók vállára rak erősebb adóztatást. Ez igen nagy lépés, mert csakis így tudjuk elérni azt, hogy viszont a gyengébbeket mentesítsük, amit ez a törvényjavaslat is céloz. Célunk tehát csak az arányos adóztatási rendszer megalkotása lehet, mert csak így érvényesülhet a szociális elv és az igazság. T. Ház! Helyeslem a törvények alkotásánál megnyilvánuló jóindulatú kritikát, s ezt a miniszter úr is helyesli, mert nem is tudom elképzelni, hogy Fejbólintó Jánosokként szavazzunk meg egy törvényjavaslatot, anélkül, hogy a törvényhozók az ő egyéni véleményüket és felfogásukat ne tolmácsolnák. Ha nem így lenne, akkor a miniszter úr akarata érvényesülne és a kodifikáló osztály munkája lenne teljes egészében a törvény. Azért van a törvényhozás, hogy megvitassa a javaslatokat és meggyőződésem az, hogy az ilyen megvitatásból leszűrődő okos, praktikus, gyakorlatilag beválható gondolatokat a miniszter úr mindig a magáévá teszi. {Úgy van! Úgy van! jobbfelöl. — Maróthy Károly: Tíz év múlva!) Mélyen t. Ház! Emlékezzünk vissza az elmúlt években benyújtott törvényjavaslatokra és azok tárgyalásaira. Tessék arra gondolni, hogy a bizottsági üléseken hány módosítás történt a legfontosabb törvényjavaslatokon. Nem is volt olyan törvényjavaslat, amely — bármelyik miniszter hozta is — úgy maradt volna, ahogy a miniszter úr beterjesztetteMagától értetődik tehát, hogy alkalmat kell adni a parlament tagjainak, hogy igenis megkritizálják a javaslatokat. Csak egyet keli mindig szem előtt tartani: hogy mindig jóindulattal kezeljük a javaslatokat, mert ezek a javaslatok édes hazánk javát hivatottak szolgálni. (Tornyos György: Jóindulat sem kell. csak támogatás! — Maróthy Károly: Kinél hiányzik ez, képviselő úr?) Ha ez nem így lenne, akkor az egész. ítárgyalás felesleges lenne. Én is beterjesztek majd néhány módosítást a bizottságban; hiszem, hogy a miniszter urat sikerül majd meggyőznöm és remélem, néhány olyan dologgal kapcsolatban, amelyet talán nem vett észre s amely elkerülte figyel* mét, a miniszter úr is módosítani fogja a javaslatot. T. Ház! Ami magát a javaslatot illeti, minden felszólaló elismerte, még az ellenzéki oldalról is, hogy egy lépéssel előbbre viszi a kérdést. A különbség csak az, hogy az ellenzék azt mondja, hogy egy kis lépéssel viszi előre, a kormánypártiak pedig azt mondják, hogy hála Istennek, megint egy nagy lépéssel vittük előbbre az adóztatás kérdését. (Közi Horváth József: A középen van az igazság!) A földadó kérdését nem érintem, mert vannak nálamnál hivatottabbak és hozzáértőbbek, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak és ehhez hozzászólnak, de szólnom kell a házadóval kapcsolatban. T. Ház! Az indokolás igazolja, hogy a kisés nagyközségekben 252.000 egyszobás házacskát és 286,000 kétszobás házat érint ennek a ja-