Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-103

404 Az országgyűlés képviselőházának építve egész adórendszerünket át tudjuk építeni. A Ház a múltban megszavazta a társulati adó reformjáról szóló törvényjavaslatot. Ha most ezt a javaslatot is megszavazza, utána jönnek következő lépések, és én hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr rövid idő alatt át kívánja dolgoztatni egész adórendszerünket. Ismerem az ország nehéz gazdasági és háztartási helyzetét és tudom azt, 'hogy a pénzügyminiszter úr szívével, lelkével és egész gondolkozásával igyekszik ezeket a kérdéseket megoldani. Megállapítom ezúttal is, mint beszédem elején mondottam, hogy minden kérdést nem lehet marói-holnapra megoldani. Elindultunk a megoldások útján és ezért azt kívánom, hogy ez a megoldás, amely most ebben a javaslatban nyer formát, folytatódjék a jövőben újabb javaslatok idehozásával. Ebben az esetben egész adórendszerünk át fog alakulni azoknak a kívánalmaknak megfelelően, amelyeket ma a gazdasági és szociális viszonyok igényelnek. Ebben a gondolatban köszöntöm a javaslatot és még egyszer felhívom a miniszter úr figyelmét azokra a szerény módosításokra, amelyeket a falu és a föld érdekében voltam bátor elmondani. A miniszter úr és összes munkatársai iránti bizalommal a javaslatot örömmel és tisztelettel fogadom el. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Maró thy Károly! Maróthy Károly: T. Képviselőház! Sajnálom, hogy mint keszthelyi képviselő, Gesztelyi Nagy László képviselőtársam előbbi beszéde során korán szóltam közbe, akkor, amikor Gesztelyi képviselőtársam ítéletet mondott a javaslatról, és nem akkor, amikor bírálta a javaslatot: Tudniillik ítélete dicsérő volt. Ha megvártam volna beszéde végét láttam volna. hogy beszédének további részeiben egy csomó olyan kifogást sorolt fel, amelyekben nehezményezte a javaslat egyes intézkedéseit, másrészt pedig kifogásolta, 'hogy bizonyos intézkedések a törvényjavaslatból hiányoznak. Beszédének ezzel a részével kész örömmel azonosítom magamat, hozzá kell azonban tennem, hogy a ténymegállapítás terén t. képviselőtársam kitűnő bírónak bizonyult, ellenben az, ítéletmondás során, amikor arra került sor, hogy ezek után elfogadhat ia-e a javaslatot, ismét tévedett. (Zaj. — Br. Vay Miklós: Építő beszéd volt!) Beszédemnek rövid. vázlata az hogy először a törvényjavaslat egyes fontosabb intézkedéseivel foglalkozom, azután pedig el fogom mondani, miért nem fogadhatom el mégsem a törvényjavaslatot, melyek azok a hibák és hiányok, amelyeket a törvényjavaslat kapcsán észlelnünk kell. Helyesnek tartom a javaslatban megnyilvánuló családvédelmi intenciót, hiszen a sokgyermekes családok érdekében elmondott interpellációmban éppen én sürgettem azt, hogy bizonyos effektív adókedvezményeket juttasson a pénzügyminiszter úr a sokgyermekes családok számára lakást biztosító háztulajdonosoknak. Örömmel látom ebben a javaslatban, hogy csakugyan hoztak ilyen intézkedést, meg kell azonban állapítanom, hogy nem a legszerencsésebb módon hozzák ezt a kedvezményt. A 103. ülése 19U0 április 30-án, kedden. gyakorlatban ugyanis a javaslat által megkívánt feltétel nemigen fog érvényesülni. Azok a feltételek t. i., amelyekhez a kedvezményt méltóztatnak kötni, súlyosak. A javaslat szerint ugyanis csak akkor leihet kedvezményt adni, ha a bérházban lakó gyermekek száma legalább a felét teszi ki az Összes ott lakóknak. A .gyakorlatban nagyon kevés ilyen eset lesz. Miért? Méltóztassanak arra gondolni, hogy nemcsak éppen a lakásszüke miatt, hanem egyéb okok miatt is a családapán, a családanyán és a gyermekeken kívüí^ gyakran ott laknak a nagyszülők is. Méltóztassék megnézni, hogy ha egy ilyen családban^ három gyermek van, a három gyermeken kívül ott van a szülőkön kívül a két nagyszülő is, és ebben az esetben már csak három gyermek lévén a négy felnőttel szemben, ez az adókedvezmény már nem alkalmazható. De méltóztassék egy másik esetet venni, amelyet a második pont tartalmaz, vagyis amikor a háztulajdonos előre bejelenti, hogy kizárólag csak sokgyermekes családok számára akarja a házát bérbeadni. Ez okszerűleg maga után fog vonni bizonyos megkülönböztetést és elsőiosztályú és másodosztályú házakat fog kreálni, mert az ilven sokgyermekes házakba többé nem fognak beköltözni más. kisebb családú emberek, sőt az lesz az eredmény, hogy ez a körülmény az évek folyamán bizonyos értékdevalvációt fog jelenteni ezeknél a házaknál. Legyen szabad egy példát felhoznom. Egy vidéki házban például egy ezerpengős lakás után az adó 140 pengőt tesz ki. Ha most ebben a lakásban három gyermek van, ebben az esetben a kedvezmény mindössze 25 pengőt tesz ki, ha pedig hat gyermek volna, ami, sajnos, elég ritkaság. 42 pengőt tenne ki ez az adókedvezmény. Ez végtelenül csekély, anynyira csekély, hogy a háztulajdonosok meg fogják srondőlni, hogy e kedvezmény alapján nyilván íttassáki-e maid házukat ilyen sokgyermekes családok házává. Én azt mondanám, hogy ezt a gondolatot egyszerűbben meg lehet valósítani. Minden előzetes bejelentés nélkül és minden ilyen, az összlakosság feléhez viszonyított gyermekszámtól függetlenül valósíttassék meg a kedvezmény olyképpen, hogy minden kétgyermekesnél nagyobb család esetében az illető háztulajdonos számára biztosíttassék ez a kedvezmény olyképpen, hogy minden gyermek után 5% adóelengedés legyen. Ez kötetlenül nagyon könnyen keresztülvihető. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Amikor ugyanis a házbérvallomási ívet a lakó aláírja, már ott egyúttal azt is bejelenti, hogy hány gyermeke van. Ezáltal az egész rendszer könnyebben végrehajtható és tényleg meglesz a mód arra. hogy a háztulajdonos éljen ezzel a kedvezménnyel. A jelenlegi formában azonban nagyon kevés háztulajdonos fog élni ezzel a kedvezménnyel. A másik dolog, amit meg akarok említeni, az, hogy ez a javaslat a kis- és nagy községekban a kislakások adótételét az egész országban egyformán uniformizálja. Hogy ez miért következett be, arról már beszélt Gesztelyi t. képviselőtársam. Ebben a tekintetben szociális szempont is érvényesült, de .szükségessé vált ez adótechnikai szempontból is azért, mert az ugyanabból az anyagból készült házat pl. Báes—Bodrog megyében átlasr 12 pengő adóval sujtiák, Békés megyében 21, Szabolcsban és Ungban 20, Csongrádban 16 pengővel, tisztán azéirt, mert a becslések téliesen eltértek egymástól, Ez az állapot valóban nem volt fen-