Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-103

Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése JUO április 30-án, kedden. 405 (art ható, ezért szükségessé vált, hogy egységes adótételek állapíttassanak meig. Max most helyesek-e ezek az adótételek, ez a kérdés. Nehezményezem az igen t.. pénzügyminiszter úrtól, aki szívesen mondja magát balatoni embernek, mert hiszen a Weekend jeit ő is Balatonfüreden szokta tölteni, különösen nehezményezem, hogy a balatoni fürdőhelyeket súlyosan megrója és nem engedi kifejlődni ezeket a fürdőhelyeket éppen azáltal, hogy ezeket az adókedvezményből generálisan kivonja. Nagy hiba ez, mert megkérdezhetem a kormánytól, vájjon mivel segítette elő az országban általában a fürdőhelyek kifejlődését. Úgyszólván semmivel sem segítette elő, de meg kellene látnia, a kormánynak, hogy a kistőke, a kisember milyen hatalmas összegeket invesztált a mi fürdőhelyeánlkbe és ezt jutalmaznia kellene, nem pedig büntetnie, mint ahogy ebben a javaslatban teszi. T. Ház! Meg kell állapítania a kormánynak is, hogy vannak a fürdőhelyeiken olyan házak, amelyek az évnek mind a 12 hónapjában nincsenek kihasználva, hanem csak két hónapjában^ és ennek ellenére a törvényjavaslat nem biztosít semmiféle kedvezményt a gyógyfürdőkön és üdülőhelyeken épült kislakások számára. Ezt mi kifogásoljuk és azt kérjük a kormánytól, hogy emelje fel az itt megalapított felső határt és a 20.000 lakoson aluli helyeken a kislakásos házaknák igenis adja meg ezt a kedvezményt; a fürdőhelyekre nézve pedig olyképpen módosítsa a javaslatot, hogy az egyes nagyközségeknek azt a részét, amelyet üdülőhellyé nyilvánítottak, tekintsék tényleg annak, de mivel a fürdőhelyeken is vannak egész proletár-negyedek, ezekre nézve igenis legyen érvényes ez az adókedvezmény, viszont magán a fürdőtelepen valóban nincs szükség erre a kedvezményre. T. Ház! Egy másik dolog, amit meg kell itt említenem, az, hogy egészen méltánytalan az a körülmény, amely még most is fennáll, hogy a földből és vályogból épült egyszobás lakásai házaknak nem adja meg generálisan a törvényi avaslat a teljes adómentességet. Ezt meg kellene adni, mert méltóztassanak csak meggondolni azt, hogy milyen csekély különbség van például egy ilyen vályogból épült egyszoba-konyhás háznak és mondjuk egy nagyközség fő utcáján épült, fürdőszobával, verandával, előszobával, hallal ellátott kétszobás háznak az adója között. A földiből, vályogból épült egyszobás lakás adója eszerint a javaslat szerint 4 pengő, ehhez jön 8 pengő köz-' • munkaváltság és jön még hozzá 6 pengő 40 fillér pótlék, abban az esetben, ha 50%-os a póta.dó. összesen tehát 18 Dengő 40 fillért tesz ki àz adó egy ilyen kis viskó után, ugyanakkor pedig a nagyközség fő utcáján épült, fürdőszobával ellátott kétszobás nagyobb háznak az adója nem tesz ki többet, mint 48 pengőt. Ez nem különbség, ez így nem szociális és mi igenis azt kérjük a kormánytól, hogy ne játszék itt a szociális intézkedésekkel és ne kacérkodjék a szociális gondolattal, hanem azt valósítsa is meg és legalább is az egyszobás kunyhók után teljes adómentességet biztosítson. T. Ház! Egy másik dolog, amit ugyancsak az előttem szólott képviselőtársam említett, az, hogy a kormány kegyesen elengedi a mezőgazdasággal ftoglalkozó haszonbérlők adóját, de itt ismét nagyon alacsonyra veszi a felső határt. Azt mondja ugyanis, hogy azoknak a haszonbérlőknek adóját engedi el, akiknek a kataszteri tiszta jövedelme 25 pengőnél többet nem tesz ki. Ez legfeljebb csak a két holdas kisgazdálkodók, kisbérlők számára jelent adóelengedést. Miképen lehetséges az, hogy csak a 2 holdas bérlők adóját engedi el, ugyanakkor pedig elengedik a 10 holdas gazdák földadóját. Méltóztatnak látni az aránytalanságot. Ha ott átvállalta az adlót a mezőgazdaságot megsegítő alap, akkor azt kell mondanom, itt is tessék legalább a 10 holdas bérletekig felemelni a határt. Ez a minimális segítség ezen a téren, mert ha nem teszi ezt a kormány, akkor joggal vetjük feléje, hogy ezt az adót tulajdonképpen nem szociális szempontból engedte el, hanem azért, mext nem érdemes vesződni ezeknek a kisbérlőknek az adójával, hiszen nem tesz ki többet, mint egy vagy két pengőt, nem érdemes kimunkálni, nem érdemes bekönyvelni, nem érdemes kivetni és nem érdemes beszedni. Ha tehát a ; kormány megint akar valamit, hát tessék javaslatot hozni, de ne olyant, amelynél az a gyanú, hogy tisztán azért negligálja az adót, mert úgy látszik, mintha nem volna érdemes vele egyáltalában foglalkozni. (Prőhle Sándor: Csak azért, hogy javaslat legyen!) Van itt egy másik rendelkezés, amelyet csakugyan fontosnak tartok és ez a kisiparosok kereseti adójára vonatkozó rendelkezés. Az önálló kézműiparosoknak adókedvezményt biztosít á javaslat azáltal, hogy adótételeket állapít meg. Én most a törvényjavaslat generális rendelkezésével szemben azt mondanám, hogy ezt a kedvezményt nem adnám meg minden kisiparos számára ... (Müller Antal: A törvényjavaslat sem adja meg!) Jó, tudom, de a törvényjavaslat keretein belül, igen t. Müller képviselőtársam. Tételezzük fel egymásról, hogy a javaslatot elolvastuk és ismerjük. Én a^ törvényjavaslat keretén belül is megszigorítanám ezt a rendelkezést, olyképpen, hogy nem adnám meg ezt a kedvezményt még azoknak az egy segéddel dolgozó kisiparosoknak sem, akik nem a saját munkájukat adják el, hanem másnak a munkáját árusítják. Méltóztassék képviselőtársam a Rákóczi-úton graszszáló, hatalmas üzletekkel bíró ékszerészekre és órásokra gondolni, akik legfeljebb egy se.géddel dolgoznak, mert így is bőven el tudják látni az üzletet. (Müller Antal: A törvényjavaslat ezeket mindi kikapcsolja! Benne van, kérem!) Bocsánatot kérek, akkor nagyon téved a t. képviselőtársam. Az van a javaslatban, hogy Budapest székesfővárosban és legalább 100.000 lakosú városokban évi 24 pengőt fizet stb. Hát hol kapcsolja ki?' (Müller Antal: Majd jövök vele! — Elnök csenget.) Nem az a cél, hogy itt egymást póbáljuk ugratni, itt egészen más a cél, képviselőtársam, az a cél, hogy megértsük egymást. Én nem több adókedvezményt, hanem ellenkezőleg az adókedvezmény elvonását kérem azoktól az iparosoktól, akiket nem illet meg, mert a Rákóczi-úton Qgy ilyen órás és ékszerész vagy pedig egy szűcsmester, aki hatalmas r tőkével dolgozik, ha egy segédje van is, nem érdemel meg ilyen kedvezményt. Azért is különösen fontosnak tartom ezt, t. képviselőtársaim, mert éppen ezeknek az iparosoknak legnagyobb százaléka nem keresztény, hanem zsidó. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Már láttuk egy másik szakaszát is ennek a törvényjavaslatnak, amely éppen a zsidók számára nyújt adókedvezményt. Melyik ez, hadd állapítsam meg, igen t. államtitkár úr. Méltóztassék megnézni a 21. % (8) bekezdését, ahol az ügynökök kereseti adó-