Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-103

402 A z országgyűlés képviselőházának T. Ház! Itt vannak például a helyhatósági ; adók. Ezek óriási terhet jelentenek a községekre. Magyarország 3348 községéből, 50 szá- ! zalék alatti pótadó van 828 községben, 75 szá- ! zalék alatt van a pótadó 2084 községben, 100 százalék alatt van 309 községben és 150 százalék alatt van 115 községben. Ebből körülbelül 80—85 .százalék Szabolcs megyére esik; ott a ! legterhesebb a pótadó. Budapesten 50 százalék ; a pótadó és ebből az összegből is jut. a város- ; nak állandóan városfejlesztésre, csinosításra, hidak építésére, stb.-re. A falun a pótadó 96'4 százalékát a föld- és a házadó után vetik ki, \ miután ott nincs társulati adó s kereseti adó is \ alig, amely a pótadó alapja lehetne. De a falu : nemcsak ezt a terhet viseli, mert hiszen mivel általában a társulati adó után kivetett adókat is többnyire áthárítják a fogyasztókra, ezeket \ a pótadókat is tulajdonképpen a községek fi- 1: zetik, amelyek ezt semmiképen sem tudják áthárítani. f Nagyon érdekes, hogyan csökkent a pótadóalap a városokban is az elmúlt esztendők j alatt. Szeged például hiába emelte a pótadó ! százalékát, a befolyt összeg kevesebb volt mint annak előtte. 1930-ban még két és félmillió pengő volt a legnagyobb városok társulati adóalapja, 1936-ban pedig mindössze 792.000 pengő. T. Ház! Nagy lehetőség kinálkozik nagyobb összegű adók szerzésére az adók jobb kimunkálása révén. Erre élénk példa a jőve- j delmi adóbevételeknek három esztendő alatt 23%-kai való szaporodása, ami azt mutatja, hogy a Jobb kimunkálás igen lényeges emelkedést biztosít. Múltkor alkalmam volt a . pénzügyminiszter úrral beszélgetni erről a \ kérdésről; elmondottam, hogy milyen módon, és úton lehetne lehetőséget találni arra, hogy ' a jobb kimunkálás eszközei minél jobban rendelkezésünkre álljanak. Állítom, hogy a jobb kimunkálás — nem a kis adózók adójának» kimunkálása, hanem elsősorban a nagyobbak \ adójának — 15—20%-os adóbevételtöbbletet \ biztosítana. Éppen ezért kívánatos, hogy ebben az irányban is történjék intézkedés ebben <i törvényjavaslatban. Van még egy kérdés, amely különösen a községekre hátrányos és sérelmes, ez pedig a nagy adózók hátralékos tartozása. Összegyűjtöttem egy sereg községből adatokat arra vonatkozólag, hogy a nagy adózók milyen jelentős tételekkel tartoznak adóban és hogy a hátralékok nagy részét a nagy adózók hátra-; lékai teszik ki. Ennek az az oka, hogy az a

! községi jegyző, aki ezer szállal van a község" birtokosaibbz kötve, nem teheti .meg azt, hogy' végrehajtsa azt a nagyobb birtokost. Ezért az lenne kívánatos, hogy az ilyen helyeken; egy idegenekből összeállított bizottság szálljon ki és az teremtsen rendet, hogy ne a helybeli jegyző kerüljön kellemetlen helyzetbe. (Helyeslés balfelelől.) T. Ház! A javaslat kapcsán a földadóra térve meg kívánom állapítani, hogy amikor; az első földadótörvényt megalkották, akkor; az egyetlen komoly, reális adóalap a föld volt s éppen azért a törvény a földet vonta a leg; intenzívebb adózás alá. Nagyrészben még mais ezek az alapelvek s ezért ^kívánatos, hogy

; új kataszteri osztályozás történjék. Meg kell emlékeznem egy érdlekes jelenségről, amely a földadó kivetésénél szokásos, ez pedig az, hogy azok az adózók, akik kizárólng' idegen munkaerő felhasználásával, dolgoznak birtokukon, kevesebb adót fizetnek; 103. ülése 19W április 30-án, kedden. akik részben idegen munkaerő felhasználásával dolgoznak, már valamivel többet fizetnek, akik pedig kizárólag saját családtagjaikkal dolgoznak, a legtöbbet, fizetik. Ezt, — őszintén megmondom — nem tudom megérteni. Egy szegény ember, akinek 5—6 gyermeke van és így nem szorul napszámosra, miért adózik magasabban megállapított jövedelem után, mint az az egykés vagy egysés, aki idegen munkasokat kénytelen gazdaságában alkalmazni? Ezt nem tartom igazságos dolognak. Éppen ezért arra kérem a pénzügyminiszter urat, kegyeskedjék ezen a téren új rendszert meghonosítani. Igen t. Ház! Rátérek a javaslatnak arra a részére, amelyben különösen az elemi károk eseteiből adódó adóelengedések kérdéséről van szó. Tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék, különösen gyümölcstermelő vidéken, a szélvihart is adóelengedésre jogalapot szolgáltató elemi kárnak elfogadni. (Helyeslés jobb felelői.) Ez vonatkozik a réteknél a szárazságra is. Ezenkívül nincs felvéve a javaslatba a nyulkár esetén való adóelengedés sem. Ebben az évben szakemberek szerint körülbelül 25 millió pengőt tesz ki az a kár, amelyet a nyulak a tél folyamán a faiskolában és a gyümölcsösökben okbztak. A nyulkár éppen olyan kár, mint a többi, márpedig mindenféle kár után szükség van adóelengedésre. Ezenkívül itt az a tiszteletteljes kérésem, hogy ha a kárt egyszer már megállapították, akkor azon a címen, hogy valaki későn adta be adóelengedési kérvényét, vagy pedig más tényezőből eredt kára van, mint amit bejelentett, stb. stb., senkit se lehessen elütni az adóelengedéstől. A lényeg az, hogy ha a kárt megállapították, akkor szükséges, hogy az illető adóelengedésben részesülhessen, bármilyen címen is van az a kár, mert a lényeg az, hogy nincs jövedelme annak az embernek. Ne vitatkozzék a. pénzügyi hatóság az'on, hogy mi a föld árja, az-e, amikor az eső esik és ezért jön fel a víz, vagy amikor a talajból jön fel a víz. A lényeg tehát az volna, hogy ha a kár egyszer már megállapíttatik, az mindenképp okot adjon adóelengedésre és ne lehessen az illetőt különböző címeken elutasítani. Idetartozik egy másik hasonló kérdés- A javaslat azt mondja, hogy csak akkor van igénye az illetőnek adóelengedésre, ha átszakadt a gát, vagy a töltésen felülemelkedő víz öntötte el földjét. Ha a víz a folyóban olyan magas, hogy a gát tetejét érinti, akkor a mellette levő területen aluliról jörn fel a víz, nem kell tehát, az hogy átszakadjon a gát, nem kell még az sem, hogy' tetézze a gátat a víz, feljön az alulról is és kipusztítja a gát mellett levő vetéseket. Éppen azért az volna a kívánság, hogy ennek belátása is méltánylást nyerjen a tö vény javaslatban. Van itt egy másik kérdés is, itt van az is, hogy sohasem a bérlő kapja az adóelengedést, Ihanem a tulajdonos. A tulajdonos megkapja a bért akkor is, ha kár van, pedig a bérlő veszít akkor, amikor kárt okoz neki a víz és -más elemi csapás és a bérlő sohasem igényelhet adóelengedést, csak a tulajdonos. Ez is olyan kérdés, amelyen gondolkozni kell és amelyro vonatkozólag kívánatos, hogy a t. Ház álláspontja abban az irányban csúcsosodjék ki, hogy a bérló is kaphasson adóelengedést. (Helyeslés a jobboldalon és a középen) Mert a kér-