Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-103

Ate- országgyűlés képviselőházának letárgyalva készen állanak, mint törvények, vagy mint törvényjavaslatok előttünk fekszenek. (Budinszky László: Látszat javaslatok! — Zaj. — Rapcsányi László: Tessék megkérdezni a nemzetet, az majd megmondja!) Elnök: Kérem, ne méltóztassanak közbeszólásokkal zavarni a szónokot. (Maróthy Károly: Tud ennél nagyobbat is mondani, képviselő úr?) Gesztelyi Nagy László: Igen t. Ház! Méltóztassanak megnézni ennek a 11 hónapi munkánaki az eredményét, meglátják, hogy menynyire ugyanazokat a kérdéseket tárgyaltuk le, amelyek annakidején programmuníTon Szerepeltek. (Rapcsányi László: Óriási tévedés! — Zaj a szélsőbáloldalon. ~ Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi történt egy évigt Semmi!) T. Ház! A pénzügyminiszter úr a kezeink közt lévő törvényjavaslat indokolásában azt mondja, hogy a mostani időt nem tartja alkalmasnak egy átfogó adóreform elkészítésére. (Budinszky László: Sohasem alkalmas egy időpont sem! — Zaj. — Elnök csenget. — Rapcsányi László: De a nemzet már alkalmasnak tartaná!) Elnök: Rapcsányi képviselő urat kérem, ne méltóztassék zavarni a szónokot. Gesztelyi Nagy László: Ezt a kérdést elsősorban a falu és >a föld szempontjából kívánom ismertetni. Ebből a szempontból bizony mi magunk is azt kívántuk volna, hogy legalább a földkérdésre vonatkozólag, a földadóra, illetve a kataszteri osztályozás felülvizsgálatára vonatkozólag valami történjék. (Maróthy Károly: Ugy-e?) Arra kérem a miniszter urat, szíveskedjék elindítani a munkát ebben az irányban, hogy a legközelebbi alkalommal, amikor lehetséges lesz, ez a kérdés is idekerülhessen, (vitéz gr. Hunyady Ferenc: Egyszerre csak szájjal lehet mindent elintézni!) T. Ház! 1875-ben került az első törvény erről a kérdésről törvénytárunkba és azóta bizony azok a viszonyok, amelyek a földadó alapját képezik, némileg megváltoztak. Megváltoztak a közlekedési viszonyok, megváltoztak a termelési viszonyok és olyan helyzet ker letkezett, különösen az Alföld nagy részén, ahol szőlő- ési gyümölcskultúra van és ahol egész új termelési ágak honosodtak meg, hogy azok az alapelvek, amelyeket annakidején leraktak, mint a földadó alapjait, most már módosításra szorulnak. Igen t. Ház! A miniszter úr 1939 október 13-án méltóztatott említeni beszédében azt is, hogy a földadóval kapcsolatban egészen az adómentességig bizonyos beruházásoknál adókedvezmények fognak érvényesülni. Belátom azt, — amint az indokolás is mondja — hogy ezt a mai viszonyok közt egyedül ebben a törvényben nem lehetett megvalósítani, azt külön a földmívelésügyi miniszter úrnak a mezőgazdaságfejlesztő törvényjavaslatával együtt kell majd megoldani. (Maróthy Károly: Sem ez, isiem az!) Az bizonyos, hogy ezt máskép megcsinálni nem is lehet. Ha megnézzük az adóstatisztikát, abból azt látjuk, hogy jelenleg van 20 fajta egyenesadó, 4 forgalmiadó, 9 fogyasztási adó, 7 illeték, 7 vám, 4 jövedék. Van ezenkívül 52-féle helyhatósági adó, 19-féle más oímen szedett adó és 28-féle ugyancsak megint más címen szedett adó. Összesen tehát 143 különféle címen adózunk, illetőleg viselünk közterhet ma ebben az országban. Annyi bizonyos, hogy ezek a hatalmas, erdőnek mondható számok (Maróthy Károly: Dzsungel!) megkívánják azt, hogy bizonyos vonatkozásban csökkenjet03. ülése iÙÀÔ április 30-án, kedden. 401 nek és egyszerűsödjék az adókezelés és az adókivetés is. Azok az adóbevallási ívek, amelyek ma közkézen forognak, valósággal ügyvédi diplomát tételeznek fel. Eljön majd az idő, amikor ezt is meg fogjuk oldani, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Most kellett volna már ebben a javaslatban!) die egyszerre, máról-holnapra nem lehet az elmúlt évtizedek és évszázadok minden mulasztását és hibáját pótolni. Tessék figyelemmel kísérni a Ház munkáját; igazán mondom, hogy a Ház az elmúlt időben szociális téren és a földreformjavaslat megalkotásával olyan munkát végzett, amely mindenkiben elismerést válthat ki. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A végén mégsem lesz belőle semmi! Nem hajtják végre!) T. Ház! Kívánatos lenne az is, hogy újra felülvizsgálják az úgynevezett föld adómentes területeket. Mintegy egymillió katasztrális hold adómentes terület van Magyarországon. Ennek egyes részeit esetleg be lehetne vonni az adózás alá és ezért i;si kívánatos lenne, hogy új felvétel készüljön ebben az országban. Minthogy én különösen a falu kérdéseivel fogok ez alkalommal foglalkozni, meg kívánom említeni, hogy melyek azok a — hogy úgy mondjam — legsúlyosabb közterhek, amelyek a falusi lakosságot különösen sújtják. Az útadó, amelynek nagy részét a falusi lakosság fizeti, 13 millió pengő, az ebadó 1-3 millió, a közmunkaváltság 17'2 millió, az ártéri járulék 8 millió, párbér és egyházi adó 23 millió, kéményseprési díj 31 millió, betegápolási pótadó 23*6 millió pengő. Óriási teher ez, de ez nem volna baj, ha ebből a falu vissza is kapna annyit, amennyire szüksége van. Sajnos, azonban a falu ezekből az adókból mindössze 42-7 milliót kap vissza. Például a községi pótadó 58 millió pengőt tesz ki és a Ifiálu ebből csak 25 milliót kap vissza. A közmunkaváltság, amelyet a falu fizet, 17 millió pengőt tesz ki és ebből csak 2*5 milliót kap vissza a falu. Az összes adókból a községek 62 milliót, a vármegyék 46 milliót, Budapest 104 milliót, a törvényhatósági városok 26 milliót, a megyei városok 32 milliót, az egyéb közületek pedig 39 milliót kapnak. Meg kell említenem, hogy van néhány olyan adónem, amelyet a falu mint községi pótadót fizet, s amelyből mégis rendkívül keveset kap. A betegápolási pótadó például községi pótadó és mégis alig kap vissza belőle valamit a község. így Kiskúndorozsmán 18.000 pengőt fizettek be egy év alatt betegápolási ípótadó címén és a község csak 1600 pengőt kapott belőle vissza, bár a községben a szegénybetegekre költött összeg 5000 pengőt tett ki. (Maróthy Károly: Ügy-e!) T. Ház! Hasonló a helyzet a közmunkaváltságnál is, amely súlyos teherként nehezedik a falusi lakosságra. Nincs még egy foglalkozás, amelynek a munkaeszközeit megadóztatnák úgy, mint ahogy a közmunka váltsággal megadóztatják a fogatot; a szabó varrógépét páldául nem adóztatják meg jés nem adóztatják meg mondjuk a gyárakban a szerszámgépeket és a munkagépeket.^ A közmunkaváltság tehát a legterhesebb és a legigazságtalanabb adónem s ezt éppen a kisgazdaközönség kénytelen egészen aránytalanul viselni. Ezért legalább is a közmunkaváltság arányosítása volna kívánatos. Már régen ígéretet is kaptunk arra, hogy ezen javítani fog nak a községek háztartásának reformjával kapcsolatban. (Maróthy Károly: Tíz éve ígérik!) 63*