Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-89

26 Áz országgyűlés képviselőházának 89, a kiadásokban, abból rendszerint nem lesz veszedelem. Nem hinném, hogy a zárszámadásban olyan kiadási hátralék volna, ami valami súlyos közgazdasági hátrányt jelentene. Természetesen általában azt lehet mondani, hogy munkaalkalmak teremtődtek volna, ha azokat az összegeket is kiadjuk, azonban egészében véve többet adtunk ki, mint amennyit a költségvetés előirányzott, tehát munkaalkalmakban hiány ez okból nem volt. Méltóztatott megemlékezni az illetékhátralékok kérdéséről és felvetni azt a kérdést, hogy az úgynevezett N. jegyzékben milyen illetékek szerepelnek. A t. Háznak talán nem minden tagja ismeri pontosan ezeket a technikai kérdéseket. Az N. jegyzékben szerepelnek azok az illetékhátralékok, amelyek még nem esedékesek, nem esedékesek pedig azért, mert az örökölt vagyon haszonélvezettel van terhelve és csak a haszonlévezet lejárta után válik az illeték esedékessé. Az illetékhátralékból körülbelül 40 százalék az, amely az N. jegyzékben tartatik nyilván. Szóvá méltóztatott tenni, hogy a késedelmi kamatok kissé magasak. Vagyok bátor rámutatni arra, hogy egy kissé magasnak kell lennie a késedelmi kamatnak a nemfizető adóssal szemben, mert bizonyos büntetésnek kell lenni abban, ha az illető nem fizeti meg idejében az adóját, szemben azzal, aki pontosan fizet. Túlzásba mennénk azzal, ha valami egészen alacsony kamatot, mondjuk, 1 százalékot mondanánk, hiszen nagy kísértés lenne, hogy az ado zók az adót elvigyék takarékbetétbe, ott kamatoztassák, az államnak pedig csak 1 százalékot fizessenek. Ha azonban elemi vagy valami más csapás éri az embereket, megvan a mód arra, hogy méltányosságot lehessen gyakorolni. A költségvetés bruttórendsaere természetesen minden vonalon megőrzendő, mert a parlament csak akkor láthat tisztán a költségvetésben, ha nem a kiadások és bevételek szaldóját állítjuk be, hanem a kiadásokat' az egyik oldalon és a bevételeket a másik oldalon. Kétségtelen, hogy a múltban és ebben a tárgyalás alatt álló zárszámadásban ez még nincs meg teljes mértékben, mert a kultusztárcánál különböző bevételek — bár a Legfőbb Állami Számszék legteljesebb ellenőrzésével — még külön kezeltettek. Ezt a gyakorlatot azonban az 1939— 1940-re szóló költségvetés szerkesztésénél már megszüntettük és most már .a kultusztárcánál is a bruttórendszernek teljesen megfelelő módon készítjük a költségvetést. Nem hiszem, hogy van még a költségvetésben valahol olyan kezelés, ahol a nettórendszer érvényesül, legalább is az én tudomásommal nincs és ha valahol rájönnék, akkor természetesen első dolgunk lesz, hogy a következő évi költségvetésben ezeket is a bruttórendszer szerint állítsuk be, nehogy a tisztánlátást valamivel is zavarjuk. A hiteltúllépések kérdésében legyen szabad a következőket válaszolnom. Kétségtelen, hogy a hiteltúllépésnek egyrésze honvédelmi okokból keletkezett és a honvédelmi tárcánál jelentkezett. Különösen 1938 második felében honvédelmi, vagy honvédelmi jellegű kiadások azonban nemcsak a honvédelmi tárcánál jelentkeztek, hanem jelentkeztek majdnem az összes tárcáknál; majdnem mindenütt jelentkezett olyan igény, — hogy mást ne mondjak, csak a légvédelemre célzok — amely tulajdonképpen honvédelmi volt, az idők szava írta elő, s azounal foganatosítani kellett azokat az invesztíciókat és végeredményben természetesen ütése Í9AÓ március $-én, kedden. a kiadás az illető tárca zárszámadásában és nem a honvédelemnél jelentkezik. Mélyen t. Ház! Ami azt a kérdést illeti, hogy egyes jövedékek üzemekké alakíttassanak át, — így nevezetesen a dohányjövedék és a sójövedék — megjegyzem, hogy az alapelv tulajdonképpen az, hogy azok az úgynevezett, mondjuk, üzemek, amelyek tisztán fiskális érdekeket szolgálnak s bevételeiknek közszolgáltatás jellegük van, tehát a dohányjövedék és sójövedék, a közigazgatási költségvetésben, azok pedig, amelyekben nem a fiskális érdek a döntő, az »Üzemek« között szerepelnek. Tudom, hogy ez ellen mindjárt fel lehet hozni, hogy a nemzeti kikötő az üzemek közé tartozik ennek az elvek alapján. Mindenesetre lehet gondolkozni azon, hogy a nemzeti kikötőt ne tegyük-e át a következő évi költségvetésben láz üzemek közé. Méltóztatott szúvátenni az üzemek k'Jzül még a Mávag. nagy leírását. Mindjárt 1938 márciusában, áprilisában volt, amikor a pénzügyi tárca vezetését átvettetm, hogy a Máyag. kérdésével foglalkoztunk és valóban azt állapítottuk meg, amit Esterházy képviselő úr is mondott, hogy éveken keresztül semmiféle leírás nem történt. Ha tehát egyszer egy gépet megvettek, az úgy maradt a mérlegben, a nélkül, hogy abból egy fillért leírtak volna. Megértem ezt az eljárást azokban az esztendőkben, amikor a deficit nagy volt. Megértem, hogy azokban az esztendőkben nem akarták ezt a veszteséget a leprások összegével is növelni. Azonban helyesnek ez nem volt helyes, egyszer ennek konzekvenciáit le kellett vonni és tényleg ennek konzekvenciái vonattak le, hogy végre normális összegre írják le azokat az invesztíciókat, arra az értékre, amennyit emberi számítás szerint tényleg érnek. Áttérve most már az alapok kérdésére, magam is azon az állásponton vagyok, hogy minél kevesebb alapot csináljunk. Miniszterségem alatt új alap csak törvény rendel kezes folytán létesült. Ugyancsak ellensége vagyok a céladóknak is. (Helyeslés a baloldalon") Nem beszélve a teoretikus megfontolásokról, a gyakorlati szempontot teszem magamévá, amelyet Esterházy képviselő úr is mondott, hogy a céladók a tisztánlátást teljesen megzavarják. Mindenütt el van dugva a céladó és az ember sohasem látja azt, hogy tulajdonképpen mennyi a valódi teher. Ami azt illeti, hogy az alapok zárszámadás sainál a hiteleltérési kimutatás is elkészüljön, bátor vagyok rámutatni arra, hogy 1867 óta ezt sohasem állították össze. Megfontolás tárgyává lehet tenni mégis

í hogy nem lenne-e helyesebb, ha szembeállítanánk a hiteleltérési kimutatásban az adatokat. A boletta-alapnál szóvá méltóztattak tenni, hogy túinagy a kiadási hátralék. Bátor vagyok rámutatni arra, igaz, hogy a korábbi észtendőkben kisebbek voltak ezek a kiadási hátralékok. De mindannyian tudjuk, hogy a bolettaalap főképpen a búza ártartásának céljait szolgálja. Egyéb célok mellett ez tulajdonképpen a főcélja és kiadásainak oroszlánrészét is ez teszi. A korábbi évekkel szemben pedig ienyeges változás állt be a búzaértékesítés rendjében. Azelőtt a búzát szukcesszíve vásároltuk fel és szukcesszíve adtuk el, tehát így jelentkeztek a bolettaalap kiadásai is. Most azonban, amikor határozott nemzetközi szerződésekkel dolgozunk, — hiszen nem titok, mindenki tudja, milyen tételeket adtunk el különösen