Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-102

394 Az országgyűlés képviselőházának 102 adóról szóló hivatalos összeállítás nem szobáról, hanem lakrészről beszél. Ez igen lényeges különbség, mert szobának csak az számít, ami tényleg lakható és ennek megfelelően van felszerelve, ezzel szemben, szerintem, lakrésznek számítható olyan helyiség is, amelyet voltaképpen nem lehet szobának használni, ha azonban nem lakrésznek, hanem szobának számítják, akkor ezzel az adótétel lényegesen megváltozik. Ez a megkülönböztetés rendkívül fontos tehát a falu szempontjából. A parasztházakban például rendszerint van egy szoba, egy konyha és még egy másik helyiség, amelyet szintén szobának szoktak számítani, holott az csak egy olyan helyiség, ahol gabonát, ruhát és más házi dolgokat tartanak, ezeket azonban az adóhatóságok, a községi elöljáróságok szobának számítják és így két lakrészes, kétszobás házat vesznek fel, az után vetik ki az adót, holott szoba csak egy van, a másik tulajdonképpen kamrának felel meg. Ez dupla adóztatást jelent és miután az országban a parasztházak vannak többségben, azoknál is az, egykét szobások, a falu népe ezen rossz szóhasználat következtében, a lakrész és szoba megkülönböztetése következtében lényegesen több házadót fizet, mint amennyit fizetnie kellene. Ha Budapesten és a városokban a fürdőszoba, előszoba, hall és más ilyen dolgok nem számítanak adó alá eső helyiségnek, akkor a parasztságnak azt a kis kamráját, ahol az ő egykét zsák gabonája, ruhája és eszközei vannak, szintén nem volna szabad külön adó alá vonni, Kérem tehát, hogy a lakrész és a szoba közötti differenciát a pénzügyminiszter úr a javaslat további tárgyalása során tisztázza. Van még itt a házadóval kapcsolatban egy másik kérdés, nevezetesen a gazdasági épületek adómentessége. A törvényjavaslat értelmében az uradalmi gazdasági épületek adómentesek. Tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a meghosszabbítást megadni! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Csoór Lajos: Az uradalmak gazdasági épületeit adómentesen lakják a gazdasági cselédek', a kondások, a kanászok vagy bármiféle más ilyen alkalmazottak. Ezzel szemben a közbirtokosságok, a községek gazdasági alkalmazottainak házai nem adómentesek. Semmi különbség nincs abban, hogy a falusi közbirtokosság gulyáit őrző gulyások laknak egy pa; rasztházban, vagy az uradalmak gulyáit őrző gulyások laknak valamely házban. Ha az uradalmak gazdasági cselédeinek házai adómentesek, akkor méltóztassék ezt az adómentességet megadni a közbirtokosságok és községek gazdasági cselédei részére is. A népnél ez rendkívül fontos, mert a közbirtokosságok amúgy is túl vannak terhelve az ő különféle költségeikkel, legalább olyan adókat ne rójunk reájuk, amelyek őket nem illetik s amelyek nem állanak arányban az uradalmi adóztatással. A javaslatban megállapított és a községek nagyságához igazodó tételes házadó szerintem nem egészen szerencsésen van megállapítva. Elsősorban nem szerencsés azért, mert az 500 és 10.000 lakosú községek között nincs olyan differencia, amit az ottani ház'haszonérték a két különböző nagyságú községben tényleg képvisel. Egy 500 lakosnál kisebb községben még a legszebb háznak is alig van valami értéke. Ugyanilyen ház egy 10.000 lakosú községben, amely már jobban városnak számít, ötször akkora értéket képvisel. Ezzel szemben ülése 19 W április 26-án, pénteken. az adótétel alig különbözik az, 500 és a 10.000 lakosú községek adóinál. De m'ég nagyobb hiba az, hogy nincs a tételes megállapításnál különbség a tekintetben, 'ha a házak <a falu központjában, a főutcán, jó helyen fekszenek, avagy pedig a falu külső szélén elszórtan, bár nem nagyon távol a községtől. A nagyon távol feikvő, a külső tanyai és szőlőhegyi épületeknél im eg van adva az 50°/o-os kedvezmény, de a falu szélén és az utolsó helyen, a cigánysorban fekvő házaknál mégis csak más értéket, 'haszonérteket, esetleg más használati értéket jelentenek, mint azok, amelyek a község főutcájában, a községházánál, a templomnál és más ilyen helyeken fékszenek. Ebből borzalmas elégedetlenség fog a falun kifejlődni, ha látni fogja az a szegény parasztember, kinn a falu végén, aki nagynehezen tudta felverni az ő viskóját, hogy ugyanolyan tételű adót fizet, mint az a szép nagy kőház, amely benn fekszik a község központjában, a Hangya szövetkezet, vagy a teplom, vagy a jegyzői lakás mellett^ Feltétlenül szükségesnek tartanám tehát e pont olyan átalakítását, hogy a községeknek külterületén és a főhelyén fekvő házai között differencia legyen. Ezt sokkal inkább kellene megcsinálni, mint azt, hogy a községek lélekszámában legyen az osztályozás, aszerint, hogy 500, 1000, 1500, 2000 lakosú községről van-e szó. Az adótételek tehát aszerint változzanak, hogy ezek a házak a községben hol fekszenek és helyezkednek el. A kereseti adónál az előttem szólott t. képviselőtársam felemlített egy igen helyes indítványt, nevezetesen, 'hogy a kisiparosságnak a kezdet évére bizonyos adómentességet méltóztassék biztosítani. En általánosságban azt kérem. — és ezt szintén mint az adóreform egyik komoly lépését kellene hogy megvalósítsa a pénzügyi kormányzat — hogy minden kereseti adó alá eső egyén az első csonka esztendőben és az első egész esztendőben adómentességet élvezzen. Különösen most, amikor az átképzés és az őrségváltás során egy csomó keresztény embert akarnak beállítani a gazdasági életbe, az ő részükre biztosítanunk kell azt, hogy a kezdet nehézségeit ne kelljen még azzal is tetézni, hogy az államnak adót kelljen nékik fizetniük. Most egy csomó kisexisztenciát akarunk beállítani a gazdasági életbe, keresztény •embereket, akik csak átképzést kaptak, de nem ismerik az életnek éa az üzletnek nehézségeit. Ezeknek feltétlenül szükséges helyes segítőeszköz volna az, ha a megkezdett csonka évben adómentességet élveznének és nem mindjárt az üzlet megnyitásától, megalapításától kezdve vetnének ki rájuk utólag adót. De ugyanúgy annak az ügyvédnek, aki először nyitja meg irodáját é* első gondolata, hogy mikor fog belépni az első kliens, vagy annak az orvosnak, aki szintén most nyitja meg rendelőjét és általában minden olyan foglalkozású egyénnek, aki kereseti adó alá esik.,az első csonka esztendőben rendkívüli segítség és kedvezmény volna az, ha adómentességet élvezne. A kisexisztenciáknál, kisiparosoknál, kisbérlőknél feltétlenül ki kellene ezt terjeszteni nemcsak az első csonka esztendőre, hanem az első rendes esztendőre is, vagyis náluk az adózás tulajdonképpen a harmadik esztendőben kezdődjék. Ugyancsak a kereseti adónál említette t. képviselőtársam azt, hogy a kisbérlőkre vonatkozó rendelkezés rendkívül szűkmarkú és ki-