Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-102
Az országgyűlés képviselőházának 102. esinyes. Egy hold vagy fcét hold kisbérlet olyan bérlet, amely után kereseti adót fizetni nem iá lehet, mert a kereseti adót a tiszta jövedelem után kell fizetni. Már most egy-két hold bérletből tiszta jövedelmet produkálni teljes képtelenség, mert egy hold megmunkálásából nem lehet megkeresni a közönséges napszámot sem. Ez tehát egy falsum ebben a javaslatban, amikor azt mondja, hogy mentesíti a kereseti adó az egy- és kétholdas vagy 25 kataszteri koronán aluli kisbérlöket. Igen, ha mentesítené a 25 holdon aluli kisbérloket, az jelentene a kisbérlők számára bizonyos segítséget, de egy-két holdas bérlet nem is volt eddig keresetiadó-alany, mert a bérlő nem tudott tiszta jövedelmet produkálni abból az egy-két hold bérletből. Akár feles volt az a bérlet, akár nem, îî—4—5 métermázsa gabona haszna volt belőle, ez pedig saját családjának ellátását és napszámának ellenértékét sem fedezte, amelyet annak a földnek megmunkálásába belefektetett. Tehát, ha valóban segíteni akarunk a ki »bérlőkön, — amint hogy a kisbérlőtársadalmon-segíteni kell, mert ez az országnak egyik legelesettebb néprétege, ez viseli a kettős adóztatást, ez tartja el saját családját és a földbirtokos családját is — akkor a (kisbérlőknek nyújtott adómentesség kedvezményét legalább is a 10 holdas kisbérlőkre ki kell terjeszteni, függetlenül attól, hogy saját szükségletükre termelnek-e, vagy pedig különféle olyan megkötöttségek nélkül, mint amilyeneket a javaslat a kisbérlőkre vonatkozólag ebben a szövegezésében tartalmaz. Az a kisbéri ő anélkül is fizeti a földadóját, a földtulajdonos helyett a bérben, tehát az a föld egyszer már megadózott, azonkívül fizet egy igen magas bért, mert a kisbérietek bére mindig lényegesen magasabb, mint a nagy bérleteké, tehát eltartja a földtulajdonost és saját magáról is gondoskodnia kell. Teljesen indokolt tehát, hogy az állam ne álljon még oda -mellé bunkóval, hogy még bizonyos kereseti adót követeljen olyan jövedelemből, amely nincsen és nem is lehet, mert a haszonbér, a földadó és saját megélhetése már régen elvitte ezt az egész jövedelmet. Ugyanúgy kellene biztosítani az adómentes létminimumot, mint a kisbérlőknél biztosítjuk, a kisiparosságnál is. Teljesen indokolatlannak tartom azt, hogy a kisiparosságra megállapított tételes adó tekintetében a segédnélküli, az egy segéddel és egy tanonccal vagy két tanonccal dolgozó kisiparost egyenlő elbírálás alá vegyék. Az a kisiparos, aki az ő munkaképtelensége nélkül, vagyis saját munkája mellett is segédet tud tartani, egészen más viszonyok között van, mint az, aki egyáltalában sem segédet, sem inast nem tud tartani. Azokat a kisiparosokat tehát, akik egész éven keresztül segéd vagy inas nélkül dolgoznak falun vagy városban, más . elbírálás alá kell venni, mint azokat, akik segédet, inast is tudnak tartani egy éven keresztül. Ezeket nem lehet egyforma tételes adóval megadóztatni. Éppen azért azt kérem, tessék a segédnélküli, a segítség nélkül dolgozó kisiparosokat teljesen mentesíteni a kereseti adó alól, még az alól a tételes adó alól is, amely itt meg van állapítva. A jövedelmi adónál azonkívül, amit a javaslattal kapcsolatban képviselőtársaim elmondottak, még egy kérésem van. Nevezetesen az, hogy a gyermekekkel méltóztassék egyenlő elbírálás alá vonni a szülőket is. Ha a gyermekek számához mérten kedvezményt ülése 19 UO április 26-án, pénteken. 395 adunk a jövedelmi adónál és máshol is, ugyanúgy méltóztassék megbecsülni azt is, ha az adózó öreg szüleit, magatehetetlen apját és anyját tartja el. Méltóztassék az öreg szülők eltartását ugyanolyan elbírálás alá vonni. mintha azok gyermekek volnának; tényleg gyermekek is és tényleg fogyasztanak is anynyit s szükségük van arra, hogy ugyanúgy bánjunk velük, mint a gyermekekkel. A jövedelmi adó pótlékánál, amit itt a javaslat a beruházási célokra kontemplál, a pénzügyminiszter úr emlékezhet reá, hogy én egyike voltam azoknak, akik erősen követelték azt, hogy a nagyjövedelmek is fizessenek beruházási pótlékot. Ezt a konstrukciót azonban, amely ebben a javaslatban van, nem fogadhatom el. mert ez nem helyes és nem jó. Most mindjárt szeretnék választ kapni a pénzügyi államtitkár úrtól arra, hogy ez az öt éven keresztül való fizetés mennyit tesz ki, azt jelenti-e hogy minden esztendőben a jövedelmi adónak 50%'-át pótlékban veszik el. (Szász Lajos államtitkár igenlően int.) Ha pedig ez azt jelenti, ez olyan súlyos teher, amely nem áll arányban a vagyonra kivetett fokozatos beruházási pótlékkal. (Szász Lajos államtitkár: Tessék kiszámítani, mi kiszámítottuk!) Kiszá^ mítottam, mélyen t. államtitkár úr (Szász Lajos államtitkár: Akkor hiba ivan a számításában!), éppen azért én, aki követeltem, hogy ezt a jövedelmiadópótlékot méltóztassék behozni a vagyoni hozzájárulás céljából, azt mondom, hogy nem lehet ezt az 50%-os pótlékot öt éven keresztül megkövetelni és még hozzá a 60%-os iövedelmiadópótlékot, mert ez nem fog arányban állani azzal a teherrel, amelyet a vagyon viselt az 5—6%-os emelkedő beruházási hozzá 1járulással. Egy 200.000 pengős vagyon 9%-os alapon 18.000 pengő hozzájárulást fizetett, egy 100.000 pengős jövedelem pedig 5 év alatt 44.000 pengő hozzájárulást fog fizetni ezek szerint a szabályok szerint az állami beruházásokhoz. Tehát a stabil vagyon, amely jövedelmet ad, amely el nem mozdítható, lényegesen kevesebb hozzájárulást fizet, mint amennyit fizet a jövedelem, amely pedig ingatag és nem is megbízható. A pénzügyminiszter úr ugyanis javaslatában azt mondja, hogy ezt a hozzájárulást fizetni kell akkor is. ha a jövedelem ( alább száll, mint amilyen magasan megállapították. Teljesen képtelen dolog ez, mert ha elveszett a jövedelemalap, akkor nem lehet utána beruházási hozzájárulást fizetni. Ha minden esztendőben a jövedelemadó 50%-át kívánja ez a javaslat kontemplálni, ezt feltétlenül enyhíteni kell, mert nagyon sok, ha 20, vagy 25%-ot meg fog bírni a jövedelem ennek a vagyoni hozzájárulásnak a tekintetében. T. Képviselőház! A sokat emlegetett agglegényadóval kapcsolatban feltétlenül helyesnek tartom azt a t. képviselőtársaim által már említett dolgot, hogy az aggszűzekre ne vessünk ki agglegén y adót, mert azok nem tehetnek róla, hogy nem tudtak férjhez menni, (Ügy van!) Ezt a rendelkezést ilyen értelemben feltétlenül meg kell változtatni. Most voltaképpen a dolog lényegére kellene áttérnem, arra, ami leginkább hiányzik ebből a javaslatból és ez a közadók 'kezelésére vonatkozó úgynevezett reformkísérlet. Ez a javaslat az egyenesadókra vonatkozó intézkedéseket tartalmaz, de a dolog lényege mindig az adókezelés, az adóbehajtás. Lehetnek nekem akármilyen jó adómegállapításaim és akármilyen jq