Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. esinyes. Egy hold vagy fcét hold kisbérlet olyan bérlet, amely után kereseti adót fizetni nem iá lehet, mert a kereseti adót a tiszta jö­vedelem után kell fizetni. Már most egy-két hold bérletből tiszta jövedelmet produkálni teljes képtelenség, mert egy hold megmunká­lásából nem lehet megkeresni a közönséges napszámot sem. Ez tehát egy falsum ebben a javaslatban, amikor azt mondja, hogy mente­síti a kereseti adó az egy- és kétholdas vagy 25 kataszteri koronán aluli kisbérlöket. Igen, ha mentesítené a 25 holdon aluli kisbérloket, az jelentene a kisbérlők számára bizonyos se­gítséget, de egy-két holdas bérlet nem is volt eddig keresetiadó-alany, mert a bérlő nem tudott tiszta jövedelmet produkálni abból az egy-két hold bérletből. Akár feles volt az a bérlet, akár nem, îî—4—5 métermázsa ga­bona haszna volt belőle, ez pedig saját család­jának ellátását és napszámának ellenértékét sem fedezte, amelyet annak a földnek meg­munkálásába belefektetett. Tehát, ha valóban segíteni akarunk a ki »bérlőkön, — amint hogy a kisbérlőtársadalmon-segíteni kell, mert ez az országnak egyik legelesettebb néprétege, ez viseli a kettős adóztatást, ez tartja el saját családját és a földbirtokos családját is — ak­kor a (kisbérlőknek nyújtott adómentesség ked­vezményét legalább is a 10 holdas kisbérlőkre ki kell terjeszteni, függetlenül attól, hogy saját szükségletükre termelnek-e, vagy pedig különféle olyan megkötöttségek nélkül, mint amilyeneket a javaslat a kisbérlőkre vonatko­zólag ebben a szövegezésében tartalmaz. Az a kisbéri ő anélkül is fizeti a földadóját, a föld­tulajdonos helyett a bérben, tehát az a föld egyszer már megadózott, azonkívül fizet egy igen magas bért, mert a kisbérietek bére min­dig lényegesen magasabb, mint a nagy bérle­teké, tehát eltartja a földtulajdonost és saját magáról is gondoskodnia kell. Teljesen indo­kolt tehát, hogy az állam ne álljon még oda -mellé bunkóval, hogy még bizonyos kereseti adót követeljen olyan jövedelemből, amely nin­csen és nem is lehet, mert a haszonbér, a föld­adó és saját megélhetése már régen elvitte ezt az egész jövedelmet. Ugyanúgy kellene biztosítani az adómen­tes létminimumot, mint a kisbérlőknél biz­tosítjuk, a kisiparosságnál is. Teljesen indo­kolatlannak tartom azt, hogy a kisiparosságra megállapított tételes adó tekintetében a segéd­nélküli, az egy segéddel és egy tanonccal vagy két tanonccal dolgozó kisiparost egyenlő elbírálás alá vegyék. Az a kisiparos, aki az ő munkaképtelensége nélkül, vagyis saját mun­kája mellett is segédet tud tartani, egészen más viszonyok között van, mint az, aki egy­általában sem segédet, sem inast nem tud tar­tani. Azokat a kisiparosokat tehát, akik egész éven keresztül segéd vagy inas nélkül dol­goznak falun vagy városban, más . elbírálás alá kell venni, mint azokat, akik segédet, inast is tudnak tartani egy éven keresztül. Ezeket nem lehet egyforma tételes adóval megadóz­tatni. Éppen azért azt kérem, tessék a segéd­nélküli, a segítség nélkül dolgozó kisiparoso­kat teljesen mentesíteni a kereseti adó alól, még az alól a tételes adó alól is, amely itt meg van állapítva. A jövedelmi adónál azonkívül, amit a ja­vaslattal kapcsolatban képviselőtársaim el­mondottak, még egy kérésem van. Nevezete­sen az, hogy a gyermekekkel méltóztassék egyenlő elbírálás alá vonni a szülőket is. Ha a gyermekek számához mérten kedvezményt ülése 19 UO április 26-án, pénteken. 395 adunk a jövedelmi adónál és máshol is, ugyan­úgy méltóztassék megbecsülni azt is, ha az adózó öreg szüleit, magatehetetlen apját és anyját tartja el. Méltóztassék az öreg szülők eltartását ugyanolyan elbírálás alá vonni. mintha azok gyermekek volnának; tényleg gyermekek is és tényleg fogyasztanak is any­nyit s szükségük van arra, hogy ugyanúgy bánjunk velük, mint a gyermekekkel. A jövedelmi adó pótlékánál, amit itt a javaslat a beruházási célokra kontemplál, a pénzügyminiszter úr emlékezhet reá, hogy én egyike voltam azoknak, akik erősen követel­ték azt, hogy a nagyjövedelmek is fizessenek beruházási pótlékot. Ezt a konstrukciót azon­ban, amely ebben a javaslatban van, nem fo­gadhatom el. mert ez nem helyes és nem jó. Most mindjárt szeretnék választ kapni a pénz­ügyi államtitkár úrtól arra, hogy ez az öt éven keresztül való fizetés mennyit tesz ki, azt je­lenti-e hogy minden esztendőben a jövedelmi adónak 50%'-át pótlékban veszik el. (Szász La­jos államtitkár igenlően int.) Ha pedig ez azt jelenti, ez olyan súlyos teher, amely nem áll arányban a vagyonra kivetett fokozatos be­ruházási pótlékkal. (Szász Lajos államtitkár: Tessék kiszámítani, mi kiszámítottuk!) Kiszá^ mítottam, mélyen t. államtitkár úr (Szász La­jos államtitkár: Akkor hiba ivan a számításá­ban!), éppen azért én, aki követeltem, hogy ezt a jövedelmiadópótlékot méltóztassék behozni a vagyoni hozzájárulás céljából, azt mondom, hogy nem lehet ezt az 50%-os pótlékot öt éven keresztül megkövetelni és még hozzá a 60%-os iövedelmiadópótlékot, mert ez nem fog arány­ban állani azzal a teherrel, amelyet a vagyon viselt az 5—6%-os emelkedő beruházási hozzá 1­járulással. Egy 200.000 pengős vagyon 9%-os alapon 18.000 pengő hozzájárulást fizetett, egy 100.000 pengős jövedelem pedig 5 év alatt 44.000 pengő hozzájárulást fog fizetni ezek szerint a szabá­lyok szerint az állami beruházásokhoz. Tehát a stabil vagyon, amely jövedelmet ad, amely el nem mozdítható, lényegesen kevesebb hozzá­járulást fizet, mint amennyit fizet a jövede­lem, amely pedig ingatag és nem is megbíz­ható. A pénzügyminiszter úr ugyanis javasla­tában azt mondja, hogy ezt a hozzájárulást fizetni kell akkor is. ha a jövedelem ( alább száll, mint amilyen magasan megállapították. Teljesen képtelen dolog ez, mert ha elveszett a jövedelemalap, akkor nem lehet utána be­ruházási hozzájárulást fizetni. Ha minden esz­tendőben a jövedelemadó 50%-át kívánja ez a javaslat kontemplálni, ezt feltétlenül enyhí­teni kell, mert nagyon sok, ha 20, vagy 25%-ot meg fog bírni a jövedelem ennek a vagyoni hozzájárulásnak a tekintetében. T. Képviselőház! A sokat emlegetett agg­legényadóval kapcsolatban feltétlenül helyes­nek tartom azt a t. képviselőtársaim által már említett dolgot, hogy az aggszűzekre ne ves­sünk ki agglegén y adót, mert azok nem tehet­nek róla, hogy nem tudtak férjhez menni, (Ügy van!) Ezt a rendelkezést ilyen értelem­ben feltétlenül meg kell változtatni. Most voltaképpen a dolog lényegére kellene áttérnem, arra, ami leginkább hiányzik ebből a javaslatból és ez a közadók 'kezelésére vonat­kozó úgynevezett reformkísérlet. Ez a javaslat az egyenesadókra vonatkozó intézkedéseket tartalmaz, de a dolog lényege mindig az adó­kezelés, az adóbehajtás. Lehetnek nekem akár­milyen jó adómegállapításaim és akármilyen jq

Next

/
Oldalképek
Tartalom