Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. szépen kényelmesen a régi adó szerint fizetett. Augusztusban jön az új kivetésről az értesítés és ebben az is benne van, hogy 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizesse be a differenciát, a régi adó, a tavalyi adó és az új adó közt. Ez egyáltalán nem kényelmes, mert az adózónak bizony már januárban kellene számolnia azzal, hogy mennyi lesz az ő adója; ne augusztusban, vagy ősszel rohanja meg az adóhatóság és hajtsa be azt a magasabb adót. T. Ház! Ebben a javaslatban nem látom az adórendszerünk fokozatos átépítésére való szándékot. Nem láthatom, mert mint kifejtettem, ebben az adójavaslatban reformok nincsenek, hanem csak pótlékok vannak, egy-két simítás, egy-két kodifikációs munka, én tehát ezt a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. T. Ház! Még egyet szeretnék a pénzügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Megkaptam a Biosz.-tól, a Biztosító Intézetek Országos Szövetségétől azt a körlevelet, amelyet bizonyára minden képviselőtársam is megkapott és amelynek lényege az, hogy ebben a töryényjiaiyaslatban a pénzügyminisztérium találjon módot arra, hogy állítsa vissza a régi, 1909. évi jövedelemadó-törvényünkben bennlevő azt a kedvezményt, hogy a biztosítások után, a biztosítási díj fizetése után egy bizonyos összegig kedvezményt kapjon a biztosítást kötő olyanformán, hogy az adóalapból a biztosítási díj is vonassék, le. Én ezt a memorandumot teljes egészében magamévá tettem és a bizottsági ülésen ilyen javaslatot elő is fogok terjeszteni, azonban a pénzügyminiszter urat már most kérem arra, hogy ezt az igazán tőkeképző és a javaslat szociális hivatásának megfelelő gondolatot a bizottsági tárgyaláson tegye megfontolás tárgyává, mert nézetem szerint ez kevesebb adót nem fog eredményezni. Nem pedig azért, mert a tőkeképződésben rejlő igen nagy erő és az azzal járó nagyobb adójövedelem busás ellenértéket jelent azzal szemben, hogy például 400 vagy 500, vagy ahogyan a javaslat kívánja, évenként csak 200, illetőleg 400 pengő erejéig a jövedelmi adó alapjából vonassék le a biztosítási díj. Ez természetesen nem 200—400 pengőt jelent az államnak, hanem az adóalapból 400 pengő levonása jelenthet körülbelül 15 pengőt évente. Ezzel elérjük azt, hogy nálunk az életbiztosítások száma emelkedni fog. Van egy statisztika a kezemben, amely azt mondja, hogy Magyarországon az 1937. évben egy főre esett a biztosítási tőkéből 63 pengő, ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államokban 2900 pengő, de még Olaszországban, Japánban, Németországban is a mi hányadunknak két-háromszorosa esett életbiztosításra. Tehát tényleg nekünk is kell valamit tennünk és itt elsősorban a pénzügyminiszter úr tud cselekedni, hogy az életbiztosításokat és általában a biztosításokat a közönség előtt szimpatikusabbá tegye. Mint mondottam, a javaslatot nem tudom a részletes tárgyalás alapjául sem elfogadni. (Taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Stitz János! Elnök: Stitz képviselő urat illeti a szó. Stitz János: T. Képviselőház! Ha a statisztikai összeállítást tekintetbe vesszük, látjuk azt, hogy 1933/34-ben 229 millió pengőt tett ki az egyenesadók összege, szemben az összes egyéb adókkal, ' amelyek 722 millió pengőre rúgtak. Ez igy évenként lassanként fejlődött és 1938/39-ben az arány az egyenesadó és az öszszes adók között az volt, hogy 248 millió volt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 19W április 26-án, pénteken. 389 az egyenesadók és 789 millió pengő volt az összes adók Összege. Miután ez a rész mindkét esetben 31 százalékot tett ki, ez azt jelenti, hogy ez a törvényjavaslat adózásunknak körülbelül majdnem egyharmadát érinti, ennek következtében tehát nem vitatható el ennek a törvényjavaslatnak rendkívüli fontossága. A helyzet az, hogy ennek a javaslatnak kettős célja van. Az egyik célja az, hogy az államháztartás jövedelmezőségét fokozza. Nem népszerű ez a tendenciája a javaslatnak, azonban mi, akik itt állandóan bombázzuk a kormányzatot, akik szociális politikát akarunk, akik jó utakat akarunk, akik a kisembernek megsegítését, földhözjuttatását akarjuk, akik állandóan mindig javítani akarunk valamit, nem zárkózhatunk el az ,elől, hogy a Montecuccoli-féle államháztartási életeUxírt, a pénzt, akaratunk végrehajtásához elő is teremtse a pénzügyminiszter. Nem népszerű dolog az, hogy pénzügyi kormányzatunknak — különösen a mai időkben — fokozottabb mértékben kell előteremtenie a pénzt, de nem kerülhető el. A másik célja ennek a javaslatnak az, hogy szociális téren jelentsen előrehaladást. Szociális téren jelent is előrehaladást, mert hiszen olyan tételek vannak benne, amelyek tényleg fejlesztik ezt a gondolatot. A mi egyenesadó-rendszerünk nagyon hasonlít az olasz és a francia egyenesadó rendszeréhez. Például az olasz egyenesadó-rendszer áll 1. a földadóból, 2. a házadóból, 3. a kereseti adóból, 4. a jövedelmi adóból és 5. Mussolini zseniális pénzügyminiszterének, Volpi grófnak találmányából, az Európában először ott behozott agglegényadóból, amelynek indokolását maga a Duce fogalmazta meg. Ez az indokolás márványba kívánkozik. Mussolini kijelentette: »A nemzet nemcsak mint történelem és mint terület él, hanem mint emberi közösség is. amely generációról generációra megismétli önmagát. ellenkező esetben jön a szolgaság vagy a vég!« Mi sem a szolgaságot, sem a véget nem akarjuk megérni, már pedig a mostani körülmények között rendkívüli nagy aggodalommal kell tekintenünk azok elé a jelenségek elé, amelyek egyre élesebben ütköznek ki. Tegnap az Epol. ankétján volt alkalmam egypár borzalmas adatot hallani. Ezek a szörnyű adatok kimutatták azt, hogy a mi nemzetünk elöregedő, hogy mi tartjuk ugyan a szaporodást nehezen, ez a szaporodás azonban nem a születések emelkedésével, hanem az emberi életkor kitolódásával halad lassan előre. Amikor 1938-ban Budapesten egy statisztikai megállapítás szerint 10.000 csecsemő született és ugyanakkor 24.000 kutya volt. mélyen t._ Ház, amikor jeles statisztikusunk, Kovács Alajos dr. szörnyű megállapítása szerint az ebben az évben született csecsemők 20 év múlva 17.000 katonával kevesebbet fognak adni, mint a mostani 20 évesek, akkor minden erőnket össze kell szednünk, hogy a családvédelmet valóban minden vonatkozásban iparkodjunk előmozdítani és elősegíteni. Természetesen^ nem lehet egyetlen egy javaslatból, egy adórendszernek egy szakaszából megkívánni azt, hogy a családvédelem kérdését megoldhassa. Roppant hálás téma kikapni egy javaslatból egy fél mondatot, abból számításokat eszközölni és azt a mondatot nevetséges módon beállítani. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy én szintén nem tartanám hasznosnak, hogy ezeket az egyes tételeket numerikusan és százalékosan 61