Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-102

390 Az országgyűlés képviselőházának 102. emeljük, hanem igenis le kívánom szögezni azt, hogy a családvédelem nem egy törvényben kell hogy lefektetődjék, hanem igenis összes törvényeinken végig kell vonulnia és végül mindezt meg kell koronázni egy egész családvédelmi törvénnyel. (Csöór Lajos: De legalább kezdjük meg itt!) Tudomásom szerint ezek a lépések megtörténtek, ezek a lépések előrehaladnak és ezek az egymásután következő törvények egymásután a t. Ház elé fognak kerülni. T. Ház! Akkor, amikor így leszögeztem álláspontomat, s amikor a pénzügyi kormányzat javaslatát örömmel látom, én is csatlakozom a másik táborhoz, amely azt kéri, hogy a normális családi alap, amelyből a számítások kiindulnak, ne a háromtagú, tehát a feleségéből és két gyermekből álló család legyen, hanem legalább is a háromgyermekes család legyen, mert hiszen a kétgyermekes család egy generáció után 7%-os fogyást jelent a nemzet testében. A sokgyermekes családoknak adott adókedvezmény a fogyasztási adóban úgyis bizonyos mértékben megtérül, (Csoór Lajos: Többszörösen!) és a magyar élet fáján örömmel fogjuk látni, hogy az a sok-sok kis, apró emberegyed, az a sok kis éhes száj és az a sok elkoptatott cipő milyen jótékony hatással lesz a kisipar, a nyersanyag- és élelmiszerfogyasztás fokozására. A családvédelem azonban igenis, végigvonul ezen a törvényjavaslaton. Már sokan emlegették azt a 'bizonyos 10. §-t, amelyhez nincsen különösebb hozzátennivalóm, hiszen ezt már részleteiben is kifejtették előttem szólott igen t. képviselőtársaim. En legfeljebb még azt tenném^ hozzá az elhangzottakhoz, hogy a szakasz második bekeznésében, ahol azokról a házakról van szó, amelyeket a háztulajdonos mint olyanokat jelent be, amelyeket többgyermekes családoknak akar kiadni, szeretnék bizonyos korrektívumot. Két, három, négy és négynél töhb gyermeknél megáll a progresszió. Én nagyon kérem a pénzügyi kormányzatot, tegye megfontolás tárgyává azt, hogy folytatódjék ez a progresszió az öt, hat és hét gyermeknél is, hiszen, sajnos, nagyon kevés az ilyén magas gyermeklétszámmal dicsekedő család. A 36. § ugyancsak a családvédelem jegyében íródott meg, itt találjuk azonban — megint nem akarok rátérni a részletezésre, hiszen unosuntig elmondották ezt már előttem — azt a bizonyos ominózus agglegény adót, a 30 éven felül lévő egyedülállók adóját, amely a jövedelemadó utáni 25% -ával nagyon szépen fest. Bár például Franciaországban csak 20% a jövedelemadó után fizetett agglegényadó, mégis tisztelettel kérem a kormányzatot, hagy ezen a téren tegyen olyanirányú intézkedést, hogy ezt a 25%-ot emelje fel. Azt hiszem, ezt felesleges bővebben indokolnom. A köztisztviselői társadalom soraiból kerültem ki és ismerém ennek a társadalmi rétegnek abszolút hazafias beállítottságát, mégis kérem, hogy méltóztassék megtalálni annak lehetőségét, hogy a köztisztviselő-agglegények ne bújhassanak ki még ez alól a kisméretű agglegényadóztatás alól sem. Igen t. Ház! Át kell térnem egy másik problémára és ez a kisiparosprobléma. 1938-ban az adóhátralékokról egy rendkívül érdekes statisztikát volt alkalmam megszerezni. Ez a statisztika ugyanis azt mondja, hogy 1933-ban az iparos társadalom adóhátraléka 195%, a kereskedők adóhátraléka 173%, a földbirtokosréteg adóhátraléka 169% és a háztulajülése 19W április 26-ám,, pénteken. donosok adóhátraléka 118% volt. Mit jelnt ez, igen t. Ház? Azt jelenti, hogy a legsúlyosabb, a legnehezebb körülmények között él az a független, hazafias és erős támogatásra méltó réteg, amelyet kisiparostársadalomnak nevezünk. Ezt a kisiparostársadalmat meg kell segítenie az ország törvényhozásának, mert ebből a társadalmi rétegből kell nekünk kifejlesztenünk azokat a közép- és nagyiparoscsaládokat, amelyek az ország adópolitikájának legbiztosabb bázisai és támaszai. Pécsett élt egy ilyen csodálatos fazekas, aki kis műhelyéből génijével kifejlesztett egy olyan óriási ipartelepet, hogy az unokái már nagy kerámiai gyárakat igazgatnak. Mélyen t. Ház! Ez az a példa, — és ez a példa nem sporadikus — amely után indulnunk kell, hogy ezt a társadalmat megsegítsük. Ennek a kisiparostársadalomnak a megsegítését célozza az a nagyon mély szociális elgondolása 21. §, annak is a (4) bekezdése, amely ki mondja azt, hogy a 65 éven felüli iparosok adóját a felére mérsékli. Nagy örömmel fogadtam a javaslatnak ezt a rendelkezését, mégis, ha a statisztikát nézzük, akkor azt látjuk, hogy az ország összlakosságának 6*3%-a van 65 éven felül, a 60 éven felüliek aránya pedig csak 3'4%-kal több ennél az ország egész lakosságára vonatkoztatva. Ha tehát ezt arányosítjuk a kisiparosokra, — és itt én azt kérném, hogy ez a kedvezmény necsak a kisiparosokra, hanem a kiskereskedőkre is. terjesztessék Jki — akkor aránylag nem túlnagy megterheléssel elérjük azt, hogy iparos- és kereskedőtársadalmunknak olyan segítséget nyújtunk, amely szorgalmas életének végét, ha nem is megaranyozza, de javítja ennek a rendkívül értékes társadalmi rétegnek életszínvonalát. Ennek az általam dicsért 21. Vnak (4) be kezdése azonban sérelmes a kisiparosságra, sérelmes pedig azért, mert amikor egy kisiparos a műhelyében lakik, tehát ha olyan szegény, hogy nem tud külön lakást tartani magának, akkor nem tartom indokoltnak azt, hogy ezt a műhelyt, mint lakást, íkülön megadóztassuk. Kérem a pénzügyi kormányzatot, tegye megfontolás tárgyává az özvegyi jogon vaio iparűzést is. Amikor az iparos kidől az élők sorából és odaáll az özvegye, hogy folytassa azt a kisipari üzemet, hogy az életét tovább tudja tengetni, akkor természetesen ő maga nem tudja pótolni az elhalt családfőt, a legtöbb esetben új segédet kell fogadnia. Kérem, méltóztassék megtalálni a lehetőségét annak, hogy az új segéd után adómérséklésnek legyen helye. Ugyancsak áll ez a kérésem a rokkant iparosokra. Annak a rokkant iparosnak, aki az egészségét áldozta fel a hazáért, aki a munkaképességének egy hányadát fizette le adóban, szintén segédet kell tartania. Errenézve is kérem a pénzügyi kormány jóindulatát, hogy ez is vétessék figyelembe az adózásnál. Rendkívüli sérelmesnek tartja az iparosság a 18. §-t, amely kimondja, hogy a nyers bevételhez számít az az évközben termelt iparcikk is, amelyet az év végéig az iparos nem tud eladni. Ez egyrészt a következő évben kétszeres adózást vonhat majd maga után. másrészt pedig, különösen a divatcikkeknek az értéke, egy év letelte után sokszor 50—60%-kai is esik, úgyhogy az iparos árleszállítással kénytelen elkótyavetyélni azt az árut, amelynek teljes értéke után adózik. T. Ház! A pécsi Baross Szövetség kérését tolmácsólom itt, amely szövetség egy nagyon