Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-89

Àz országgyűlés képviselőházának 39. amikor tehát kívánatos volna, hogy ne csak a bizottságban, hanem a plénum ban is kifejthesse nézetét. Ez azonban inkább akadémikus jellegű megjegyzésem. Ezt azért teszem, mert nézetem szerint, ez előnyünkre válna, illetőleg csak fokozná azt a bizalmat, amelyet különben — úgy látszik — a nagyközönség is táplál a zárszámadások iránt. Igen t. Ház! Ezzel be is fejeztem hosszura nyúlt felszólalásomat. Elnézést kérek a bizottsági tárgyalás során elmondottak esetleges ismétléséért. Ismétlem: tárgyi alapon egészen nyugodtan el lehet fogadni ezt a zárszámadást és — remélhetjük, hogy a trianoni Magyarországnak ennél az utolsó zárszámadásánál soha rosszabb zárszámadása a megnagyobbodott Magyarországnak nem lesz. (Éljenzés.} Köszönettel kell adóznunk azoknak a férfiaknak, meg kell emlékeznünk azokról a férfiakról és azokról a tényezőkről is, akik lehetővé tették, hogy a húszas évek elején fennállott pénzügyi káoszból ezt az eredményt el tudtuk érni. Remélem, hogy azokat a gyakorlati tanulságokat, amelyeket az elmúlt 18 esztendő folyamán szereztünk, nem fogjuk elfelejteni. Tudjuk, hogy volt egy-két eset, egykét tanulság, amely meglehetősen nagy pénzébe került az országnak. Befejezem felszólalásomat azzal a megállapítással, hogy ez a zárszámadás reális alapja lehet a jövő, nagyobb Magyarország költségvetésének és államháztartásának, feltéve, — amint mondottam — hogy egyes tanulságokat nem felejtünk el és feltéve, hogy számolunk jelenlegi helyzetünkkel és jövőnk igen súlyos feladataival. Kétségtelen, hogy ha katonai értelemben még nem is, de gazdasági értelemben ma világháború van, amelynek hatásai alól nem tudjuk magunkat semmiféle házhatározattal vagy többségi határozattal kivonni. (Ügy van! Ügy van!) Az a bomba vagy^ az a gránát, amely felrobban, amely pusztít és amely a benne foglalt munkát és anyagot semmivé teszi, olyan veszteségi tétele a világgazdaságnak, amelyet minden ország gazdasága és közgazdasága meg fog érezni. Kernelem, hogy a mi fiatal hadseregünk életképes, fejlődésképes gazdaságot fog védelmezni, ha arra kerül a sor, viszont egy erős és kiegyensúlyozott gazdaság fogja támogathatni hadseregünket, mert ma a modern háborúban a katonai, gazdasági és részben propagandisztikus háborút egymástól különválasztani igen súlyos hátrányok nélkül nem lehet és nem is szabad. Ezek után annak ismételt kijelentése mellett, hogy ezt a zárszámadást tárgyi alapon is el lehet fogadni, az igen t. pénzügyminiszter úrnak a zárszámadási bizottságban elhangzott és remélhetőleg most.megismétlendő nyilatkozata reményében a zárszámadást szubjektív okokból is elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Kíván valaki a jelentéshez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy az elhangzott felszólalásokra röviden válaszoljak. Mindenekelőtt hálásan köszönöm azt a szokatlan érdeklődést, amely a zárszámadás iránt megnyilvánult, mert a korábbi években sokkal kevesebben ültünk a Házban, amikor a zárszámadási vita folyt Űgylátszik, ettől eltérő gyakorlat kezdődik ebben az esztendőben. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ütése 19hó március 5-én, kedden. 25 Vásáry igen t. képviselőtársam beszólt bizonyos tartalékokról, amelyekről en említést tettem volna valamelyik bizottsági ülésen. Az kétségtelen, mélyen t. Ház, hogy tartalékokról beszéltem, de amikor ezekről beszéltem, akkor azokra a tartalékokra céloztam, amelyeket — lm valaki kiismeri magát — ebben a zárszámadásban megtalálhat. Üigylátszik Vásáry igen t. képviselőtársam ezeket nem találta meg. Ezek a tartalékok összesen 157.7 milliót tesznek ki ós mint készpénzkészlet szerepelnek a zárszámadásban, erre különben Esterházy igen t. képviselőtársam is célzott. De sokkal inkább beszéltem a pénzügyi bizottságban el\ mondott beszédemben azokról a gazdasági tar-" | talékokról, amelyek megvannak a magángaz| daságban, megvannak az egyes állami üzeI mekben is, mint felhalmozott nyersanyag és I árukészlet s amely megvan a Nemzeti Bank ki | mutatásában, mint aranykészlet. Ezeknek azonj ban a zárszámadáshoz természetesen semmi köI zük nines. Ennyiben akartam csak közbeszólásomat igazolni, hogy úgylátszik, e tekintetben a képviselő úr félreértett engem. Más tartalékokról természetszerűen nem beszéltem, ; nem is beszélhettem, mert más tartalékok ninI csenek. Áttérve Esterházy igen t. képviselőtársam megjegyzéseire, legyen szabad a következőket válaszolnom. Szóvá méltóztatott tenni, hogy megtakarítások jelentkeznek a kiadási oldalon, tehát kevesebbet adtunk ki, mint amennyit az ; országgyűlés valamely célra megszavazott, va| lamint azt is, hogy a bevételi oldalon több beI vétel szerepel, mint amit a. költségvetés előirányzott, és hogy ezek az elmaradt kiadások, valamint bevételi többletek indokolást cl ZEIT' számadásban nem nyernek. Ez kétségtelen. A bevételi többleteket azonban felesleges lenne indokolni. A meglevő szabályok szerint vetjük ki az adókat és egyéb közszolgáltatásokat, és ha ezekből több folyik be, ez rendszerint arra vezethető vissza, hogy a gazdasági helyzet kedvezőbben alakult, mint ahogy a költségvetés J szerkesztésénél számításba vettük. Ez egyben a I költségvetés realitásának, igazolása és mi mindig úgy is fogtuk fel. Az üzemeknél pedig arra vezethető vissza, hogy azok fokozottabban léI vén foglalkoztatva, nagyobb bevételekre tesznek szert. Ezzel szemben magától értetődően rendszerint az üzemi kiadások is lényegesen nagyobbak, mert nem az egész bevétel nyereség, hanem arra rezsi és munkabér is van, úgyhogy ezeknek indokolása túlzottan nem is lenne érdekes. Indokolása adva van az általános gazdasági helyzetben. Az állami kiadások elmaradásának indokolása már kétségkívül érdekesebb lenne, s felveti azt a kérdést, vájjon a költségvetésűig megszavazott összeget kiadhatjuk-e vagy ki kell-e adni. Vásáry igen t. képviselőtársam is szóvátette, hogy az még nagy vita a nemzet; közi irodalomban, mire szól a költségvetési felhatalmazás, kötelezi-e a kormányt arra, hogy az előirányzott összegeket ki is adja, avagy pedig csak felhatalmazza arra, hogy kiadja. Azt hiszem, az utóbbi a helyes, de van olyan felfogás is, amely azt mondja, hogy kötelező az előirányzott kiadások teljesítése. Ügy látom, ez csendül ki Vásáry igen t. képviselőtársam szavaiból, amennyire azt ki tudtam venni. Őszintén bevallva, nem nagyon szeretném, hogy az elmaradt kiadásokat is indokolnunk kellene, mert egy ilyen indokolás mellőzésének kedvéért esetleg kiadatnának ezek áz összegek, (Derültség.) már pedig, ha egy kicsit visszamaradunk 6