Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 19 kO április 26*áíri, pénteken. 383 bérre eső keresetrésze is, az ebből nem vonhat le semmit; ellenben a gyárigazgató, aki ezt az adót játszva bírná el, levonja lakpénzét és üzemi jutalékát. (Ügy van! jobbfelől.) Azt kérem, hogy ezt a két tételt ne különböztessük meg, ne válasszuk el, hanem egyesítsük, akkor komolyabb adóalapot tudunk majd a kereseti adó részére biztosítani, (vitéz Várady László: Helyes!) Végül az 1 százalékos pótadó gondolatával kell foglalkoznom. A kereseti adó nálunk 5 százalékban van megállapítva. Nem progreszszív, rendkívül merev és így a pótléka is ugyanazokat a hibákat veszi fel, m hit az, alapadó. Éppen ezért 'bizonyos aggodalommal fogadom a miniszter úrnak ezt a javaslatát. Azt, hogy a kereseti adó át van adva a községeknek és mégis az állam pótlékolja, nem kifogásolom, van példa erre a külföldi törvényhozásokban is: nehéz pénzügyi helyzeteknek a következménye ez természetszerűen. Viszont azonban azt, hogy fix tételű adózókra is kiterjeszti a miniszter úr ezt a pótlékot, nem tudom helyeselni, mert hiszen így, amit az egyik kezével adott, azt a másik kezével el is vette. Kérem, hogy a törvényjavaslatnak ezt a részét módosítsa olyan formában, hogy a fix adózók mentesüljenek az 1 százalékos pótlék alól. T. Ház! A kereseti adónak progresszív alapon való felépítése volna egy igazi nagy adóreform a meglevő kereten belül. (Csoór Lajos; Ügy van!) Erre számtalan példa ivan a franciaországi és a régi ausztriai adórendszerben, a jugoszláv és a lett adórendszerben. Sajnos, ezekről az idő rövidsége miatt ma már nem beszélhetek és csak rámutatok arra, hogy van erre is példa bőven a külföldi adórendszerekben és hogy családvédelem terén is messze elmennek ezek az adórendszerek. Ha a miniszter úr egyszer rá fog térni a progreszszív adózás rendszerére a kereseti adónál, akkor azt hiszem, ez a pótlékolás teljesen feleslegessé fog válni és az adó hozama még sokkal nagyobb és e mellett igazságosabb és könnyebben elviselhető lesz. Még a jövedelmi adó problémájával kell kissé foglalkoznom és itt megállapítom azt, hogy a jövedelmi adóreform lényege egyrészt az adótételek emelésében, másrészt az úgynevezett agglegényadó behozatalában s a 39. Vb an foglalt felhatalmazásban van. amelynek nagy jelentőséget tulajdonítok, továbbá a felfedező eskü bevezetésében és a gyermekkedvezmény [kibővítésében. Ezekről akarok még egypár szót szólni. A jövedelmi adó hazája Nagybritannia. Először akkor hozták be, amikor a napóleoni háiborúkban kellett nagyobb fedezetről gondoskodni. Jellemző az angol mentalitásra, hogy nem közvetett adókhoz fordultak, hanem az egvenesadó-forrásokat vették igénybe. Viszont jellemző, hogv ma, amikor a jövedelemadó kulcsa Angliában 85%-ra emelkedett — éppen m'ost olvasom — foglalkoznak a, különböző fogyasztási adókulcsok felemelésével, és — ami még soha néni volt Angiiéban. — a forfralmi adó bevezetésével. Ügylátszik, rendkívül súlyos helyzet előtt áll Anglia, és bizonyos, hogy a. jövedelmi adó Angliában a mostaninál nagyobb teljesítőképességre már alkalmatlan. ^ Pedig a jövedelmi adó ebből a szempontból az adóztatás legtökéletesebb formája és nagyszerű pénzügyi erőt jelent, amelyet úgyszólván minden európai állam bevezetett. Ezekről, sajnos, már nem beszélhetek, csak megállapítom, hogy a [kulcsok 0*7—1%-nál kezdődnek és felmennek 55%-ig éppen Németországiban és Angliában, a mellett azonban úgy Németországban, mint Angliában lényegesen megfejelve. Németországban például most újabban már 30%-os pótlékot csaptak hozzá. A görögök jellemezték leghelyesebben a jövedelmi adót, amikor azt szintetikus adónak nevezték. Valóban kiegyenlítő szerepe vau a jövedelmf adónak, és ott kell jobban fejleszteni, ott van valóban hivatása, ahol a hozadéki adóik mereveik és ahol a családvédelmi szempontokat még nem vették eléggé figyelemibe, ott kell különösen fejleszteni, ahol a fogyasztási adók rendszere

r túlerős, ahol az alacsonyabb néprétegek igénybevétele ezen a téren túlkemény. Illik reánk ez a meghatározás. Éppen ezért a jövedelmi adó kulcsát, bár az súlyos és erősen pótlékolva is van, még sem mondhatom túlnagynak, hanem azt kell mondanom, (hogy a középen áll az európai adórendszerek közepette. A miniszter úr ezen a téren nem ment el túlmessze. (Csoór Lajos: Sőt visszafelé ment egy kicsikét!) A létminimumnál is bevezetett egy lényeges módosítást. Haladás ez is, de azt hiszem, Ihogy ha az adóteher súlyát mérlegeljük, akkor ezen a téren is valamivel tovább mehettünk volna, legalább is a francia példa ezt mutatja. T. Ház! A családtagok hiánya esetén jelentkező súlyosbítás minden adórendszeriben megtalálható, de legkomolyabban a francia adórendszerben találjuk meg, ahol a 30 éven felüli férfi, ha nős, két éven át házas és nincsen gyermeke, 20% -os, ha pedig nem nősült meg, 40°/o-os pótlékot fizet. A mi pótlékunk, amely 25%-os, itt is a középen jár, nem túlerős, elég lényeges, de elviselhető, méltó büntetése azoknak, akik a családfenntartás terén nem teljesítik kötelességüket. A gyermekkedvezmény gondolata a mi adórendszerünkben többféle formában is megvan. Sajnos, az összehasonlításra nincs elég alapom, mert azt, hogy tulajdonképpen mennyi gyermeket érint a többféle kedvezmény, nem mindenütt lehetett megállapítani. Ellenben a jövedelmi adónál a négy gyermeken felüli kedvezmény és a kis adózóknál, akik kiesnek a jövedelem- és vagyonadó alól, mert a 25.000 pengőn, illetve az 1000 pengőn alul van a vagyonuk, illetőleg a jövedelmük, az érdekelt gyermekek számát meg lehetett állapítani. Ez alapon bizonyos összehasonlítást tettem a fogyasztási adóteher, a fejkvóta és ama (kedvezmény között, amelyet a miniszter úr eddig juttatott a gyermekek utam Meg kellett ál lapítanom »azt, hogy a közvetett adók terhéből egy-egy gyermek után számítva — tehát a dohány-, szesz-, söradót stib.-t leütve — körülbelül 40 pengő az. ami a gyermeket terheli egy esztendőben.^ Ezzel szemben az említett kedvezmények címén mindössze 6, illetve 7 pengő az, ami egy évbben mint adóztatási kedvezmény az illető gyermekre r esik. Az aránytalanság egy kicsit túlnagy és én azt hiszem, hogy a miniszter űr is arra gondolt, hogy az agglegény adó hozamát részben majd nem adóelengedésre használja fel, hanem a kultusztárcánál, a közoktatásnál és a belügyi tárcánál, (Stitz János: Családvédelem!) a különböző gyermekvédelmi intézkedések fejlesztésénél. Valóban, nemcsak adóelengedésre, nemcsak adókedvezményre van szükség, hanem gondolnunk kell arra is, hogy szervesen, 60*