Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-102

382 Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 19 UO április 26-án, pénteken. T. Ház! Ezzel végeztem a földadóval és sietek megtenni a házadóreformmal kapcsolatos megjegyzéseimet. Kétségtelenül a legsúlyosabb adóterhek egyike az, amely a házat sújtja. Azt merném mondani, hogy európai viszonylatban is szinte páratlanul áll az az adóteher, amely a magyar házra nehezedik. Ha az összes pótlékokat figyelembe veszem, kitűnik, hogy a házat Budapesten összesen 41'8% teher sújtja, amivel szemben meg kell állapítanom, hogy vannak adórendszerek, amelyekben e téren még a létminimum gondolata is megvalósult, így Görögországban, ahol a 3600 drachmán aluli bérjövedelmű épületek mentesülnek a házadó alól. Tisztelettel kérek 30 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért félóra meghoszszabbítást megadnil (Igen!) A Ház a meghoszszahbításhoz hozzájárul. Czermann Antal: A jugoszláv rendszer még tovább megy ezen a téren és a falvakban a mezőgazdasággal foglalkozók házait teljesen mentesíti a házadó alól, a kisiparosoknál fix adóztatással lényegesen kisebb kulcsot alkalmaz, a városokban pedig, a városias részen kívül, a perifériákon levő házakat lényegesen kisebb, fix adótétellel terheli. A pénzügyminiszter úr, amikor az egyszoba-konyhás házakat mentesítette, ugyanerre az útra lépett és most előrehalad ezen az úton, amikor a tulajdonos által lakott kétszobás házakat is mentesíti, illetőleg fix tételű adóztatás alá vonja. A javaslat tízezer lakoshoz köti ezt a kedvezményt, de felhatalmazást ad arra, hogy a miniszter úr ezt kiterjesztheti és én nagyon kérem is a miniszter urat, hogy ezzel a felhatalmazással élve, azokban a községekben is tegye elviselhetőbbé a házadót, amelyeknek néhány ezerrel vagy százzal több lakosuk van ugyan, de lényegében agrárjellegüek. Ennek kapcsán leszögezem azt, hogy a fix tételű adózás behozatala szociális szempontból előnyt jelent, bizonyos adómérsékléssel is jár. Viszont rámutatok arra és kérem a miniszter urat, hogy az úgynevezett kőházakat és barlanglakásokat, amelyek városokban és községekben egyaránt előfordulnak, mindaddig, amíg az új idők szele majd el nem sepri azt a szégyenletes állapotot, hogy ilyen helyen is laknak emberek, tehát bárhol is legyenek azok, ne a házhaszonérték, hanem fix tétel szerint adóztassák meg. Külön is méltatom azt, hogy a községtől távol lévő lakóházak a fix tételek felét fizetik, csak arra kérem a miniszter urat, hogy ezt a kedvezményt a szőlőházakra is terjessze ki. .'."', ,.,, ,, A hazai vendégforgalom szempontjából valóban nagyjelentőségű az a kedvezmény, amelyet a miniszter úr a falusi hazaknak nvujt akkor, amikor nem vonja el tőlük a fix adóztatás kedvezményét még akkor sem, ha azok a vendégforgalom szolgálatában állanak. Ennek a vendégforgalomnak nagy a jelentősége és csak arra hívom fel a miniszter ur figyelmét, tegye lehetővé azt, hogy a harmadik szoba is mentesüljön az esetben, ha a családnál nagyobb a gyermekszám. Ha két gyermeknél nagyobb a létszám, akkor a harmadik szoba, amely a vendégforgalom célját szol

: gálja, mentesüljön a házhaszonérték szerinti adóztatás alól. A 10. §-t illetőleg, amely a gyermekvédelmi intézkedéseket tartalmazza, azt kell mondani: alapjában véve nagy szégyene a magyar társadalomnak, hogy ilyen rendelkezésekre szükség van. (Űay van! Ügy van!) Itt nemcsak a háziurakat, hanem a kényes és ideges lakókat egyaránt meg kell bélyegeznem és meg kell állapítanom azt, hogy Magyarországon a városokban nem szeretik a gyermeket, mert ha szeretnék, akkor ilyen rendelkezésre nem volna szükség. Ezt a szakaszt annak ellenére, hogy ilyen szomorú körülmények idézték elő, nagy örömmel és köszönettel honorálom és arra kérem a miniszter urat, mivel a javaslatban ezek a kedvezmények konkretizálva nincsenek, hogy minél határozottabb formában juttassa majd ezeket a végrehajtási utasításban kifejezésre. Már beszéltem a székesfővárosnak arról a bizonyos három százalékos céladójáról, amelyet hála Istennek — úgy látom — a közvélemény eltemetett és amelyet én már bolsevistarokons ága miatt sem tudnók helyeselni. Általában véve az a felfogásom, hogy elsősorban a magántőke feladata lakóházakról gondoskodni. Lehet arról is szó, mert hiszen a falutól való menekülést az ipar mozdítja elő elsősorban, — Budapest természetes szaporodása szinte jelentéktelen — hogy az ipari vállalatokat is késztessük ilyen kislakások építésére és ne hárítsuk ezt a terhet akár közvetlenül, akár közvetve azokra, akik úgyis túl vannak adóztatva. A kereseti adó reformjával kapcsolatban legyen szabad a következő megjegyzéseimet megtennem. A kishaszonbérlők mentesítését szerencsés és az adminisztráció tehermentesítése szempontjából is előnyös gondolatnak tartom. E helyütt csak azt jegyzem meg-, hogy én ezt a kedvezményt nem korlátozom a mezőgazdasággal foglalkozókra. Hiszen ki bérli az ilyen kis földet/? Csak a kicsiny ember, a szegény ember, aki a törvény kikötése szerint csak a saját céljaira termelhet. En ezt kitágítanám minden olyan kisemberre, aki ilyen területet bérel. Van erre példa a külföldi törvényhozásokban is, így például a német Schrebergarten-ek mindenféle adó alól mentesek. Az időszaki vállalkozók soronkívüli megadóztatása helyes intézkedés, ennek kapcsán azonban javasolnám azt. hogy minden új adóalany adóztassák meg ilyen előzetes módon és később számoljunk le vele. Erre a lett adórendszerben egészen tökéletes példát lehet találni. Számtalan visszaélés keletkezik e téren épnen itt, Budapesten. T. Ház! Az egy segéddel dolgozó kézműiparosok új adóztatási rendszerét, amelyet éveken át kértem és sürgettem, nagy örömmel és köszönettel fogadom. Még csak egy szerény kérésem van és pedig az, hogy én elmennék ezen a téren három segédig egészen nyugodt lélekkel, miután éppen három segédig a könyvvezetés alól is fel van mentve az iparos és úgyis hecslés alapján állapíttatik meg nála az adóalap. Azt hiszem, ez igazi és lényeges könnyítést jelentene az adminisztráció szempontjából is. A kiöregedett kézművesiparosok korhatárát, a kedvezmény élvezetének figyelembevétele szempontjából, 60 évre szállítanám le. ha a pénzügyminiszter úr helyzetében volnék, (Derültség.) annál is inkább, mert az 1890:1. te. szerint a közmunkaváltságnál erre már van is precedens. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Lehet róla beszélni! — Tans.) Köszönöm, már ígéretet is kaptam, tapsolhatnak, képviselőtársaim. (Éljenzés és taps.) Va

n itt azután egy dolog, amelyet ugyancsak helyeslek, hogy az alkalmazottaknak a rendes illetményeken felüli illetményekért öszszevontán kell adózniok. Csak azt nem értem, hogy a miniszter úr miért vette ki ez alól a szabály alól a lakáspénzt és az üzemi jutalékot. Ha valaki munkás és mondjuk 28 pengő heti fizetést kap, ebben henne van az ő lak-