Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-89

24 Az országgyűlés képviselőházának 89. rom a t. Házat ezekkel fárasztani. Ennek a nyilatkozatnak a következő kormányok majdnem maradéktalanul eleget tettek. Egy nagyobb szavatosságvállalás volt, — gondolom, a péti gyárral kapcsolatban — de időközben az is megszűnt. Különben a 10. pontnak ezt az a) alpontját pontosan betartották. Csak közbevetőleg említettem fel a szavatosságot, most még engedelmükkel visszatérek a vagyonváltságalapra. (Halljuk! Halljuk!) Már a bizottságban bátor voltam megemlíteni, de itt is meg kell említenem azt a csodálatos viszonyt, amelyet a vagyonváltságalap és a Lebosz. között láttam. A Lebosz.-ról én már nem egyszer azt mondottam itt a Házban, hogy Magyarország legvédettebb adósa, mert íriszen még kamatot sem fizet. (Derültség.) Azt látjuk, hogy a vagyonváltságalap eladósodottsága évről-évre meglehetősen egyenletesen csökken, ami magábanvéve egészen örvendetes, azonban a vagyonváltságalap eladósodottsága a Lebosz. szál szemben még növekszik. Számokat iiem akarok itt felolvasni, mert ezeket meg lehet állapítani és szívesen rendelkezésre is bocsátom ezeket. De mégiscsak különös, hogyha a Lebosz. nem tud a kötelezettségeinek eleget tenni, még kamatot sem tud fizetni, hogyan lehet akkor a. Lebosz. hitelképes, miért hitelezhet és hogyan figuráihat hitelezőként? Mert vagy fizetésképtelen és akkor azt hiszem, hitelképtelen is, vagy pedig nem annyira fizetésképtelen, mint ahogyan mi gondoljuk, hisszük vagy látjuk és akkor tényleg mégiscsak kap bizonyos kamatokat befagyott kölcsönei után, ennek következtében abban a kellemes helyzetben van, hogy a vagy on váltságalapnak hitelezhet, sőt esetleg egyéb fizetéseket is teljesíthet indirekte és lassan visszafizetheti a vagyonváltságalapnak azt a kamatmentes előleget, amelyet az a pénzügyi tárcától kapott. Ez 1933-ban körülbelül 15 millió pengő volt és azt hiszem, a vagyonváltságalapnak a pénzügyi tárcával szemben való tartozása ma már körülbelül 4 millió pengőre apadt le. Ez is olyan kérdés tehát, amelyet, azt hiszem, ha nem volna alapszerű kezelés, nem igen lehetne így megoldani. (Szoliősi Jenő: Ügy van!) Még egy anomáLia van itt; hogy visszatérjek a boletta-alapra, Méltóztatnak tudni, hogy a boletta-alap költségvetését az azelőtt 33-as, most 36-os bizottságban terjesztik elő. Ennek ülései és tárgyalásai titkosak. Van itt tehát egy alap, amelynek a. költségvetése titkos, tiltott közlés, stb. ala esik, a zárszámadása meg nyilvános, mert itt tárgyaljuk az állami zárszámadásokkal kapcsolatban. Ez is anomália, amelynek semmiféle gyakorlati célja nincs, mert, azt hiszem, a nélkül, hogy titkot árulnék el, állíthatom, hogy a költségvetése lényegileg éppen olyan kevéssé vagy éppen annyira titkos, amennyire a zárszámadása. Még csak egy-két szóval lennék bátor megemlíteni a Külkereskedelmi Hivatalt, Ez két intézetnek az Összevonásából keletkezett 1933— 1934-ben és hogy úgy mondjam az a sajátsága, hogy stagioneszerűen szerepel az egyes tárcáknál. (Derültség. — Mesko Zoltán: Nem rossz!) Két évig a miniszterelnökségen volt, onnét elment, ha jól tudom, a kereske^ delmibe két évre, (Meskó Zoltán: Majd visszamegy! — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Visszament!) onnét elment a külügybe és jelenleg ismét a kereskedelmiben yan. Azt hiszem tehát azok után» amiket a számszék igen i elnöke a bizottságban mondott, hogy ez így az adminisztráció szempontjából és ülése 19U0 március 5-én, kedden. egyéb szempontból nem éppen előnyös. Természetesen itt csakis költségvetési és államszámviteli szempontból foglalkozom a kérdéssel, nem pedig külkereskedelmi, valutáris vagy egyéb szempontból. Először is itt szerepel, már évek óta hurcoljuk magunkkal ezekben a különböző tárcákban, 651.000 pengő. Hogy miért 651.000 és nem 649.000, ha már nem lehet 650.000, ezt is egyszerűen m

eg lehet magyarázni, ha megnézzük az 19&Í/34 évi miniszterelnökségi költségvetés indokolását, amely megmagyarázza, hogy a Külkereskedelmi Hivatal két intézet, a Magyar Mezőgazdasági Kiviteli Intézet és a Magyar Külkereskedelmi Intézet Rt. összevonásából ke letkezett. Mindkettő kapott bizonyos szubvenciót veszteségeinek fedezésére és e két szubvenció vagy átalány összege ez a 651.000 pengő. Ezt azután hurcoljuk most már hét, vagy nyolc év óta. Erre vonatkozóan az volna az igen tis? teletteljes kérelmem azok után, amiket már a bizottságban hallottam és amiket nem akarok itt megismételni, hogy méltóztassék ezt a 651.000 pengőt a tényleges veszteségek erejéig és csakis azok erejéig utalványozni, mert hi szén a mai időkben nem 600,000 pengős, haneuj ennél sokkal kisebb összegek i

s fontosak. Itt is a legnagyobb takarékosságnak van helye. Anynyi mindenféle feladatunk van, amire ezt \i 651.000 pengőt fordítani lehetne, hogy oly ese tekben, amikor veszteség nincs, tényleg nem he lyes ilyen címen elkölteni egy ilyen összeget» különösen akkor nem, amikor a törvényhozás a régebbi időben egyenesen a veszteségek fedezetére szavazta meg ezt az összeget. Nem akarok most azzal foglalkozni, hogy ennek a hivatalnak van-e ma vesztesége, avagy nincs, de azt hiszem, nem kívánnak tőlem igon t. képviselőtársaim közelebbi bizonyítást a tekintetben, hogy bizony ma már ennek a hivatalnak nincs vesztesége. Ellenben igénytelen nézetem szerint, mégis bizonyos fokig meg lehetne valósítani a számviteli törvény 5. Vának azt a rendelkezését, amely a bruttórendszert állítja be és nem nettóznának, mert hiszen a bruttó-rendszer mellett nagyon szépen el lehetne különíteni a hivatal rendes bevételeit és kiadásait az átmenő vagy átfutó, vagy akármi más néven nevezett egyéb bevételektől és kiadásoktól, amelyek a mai közgazdasági helyzetben talán nem is valók minden tekintetben a nyilvánosság elé. Még egy tétele van a zárszámadásnak, amelyet meg kell említenem, s ez az a bizonyos forgótőkék ölcsön. Ennek eredete igen régi. Mindenféle kölcsönökből tevődik össze. Én egyszer, azt hiszem, papírkosárszerünek neveztem

f el, mert úgy rakták bele a különböző kisebb tételeket, mint a papírt a papírkosárba. Itt is örvendetes fejlődés mutatkozik, amennyiben ez a kölcsön régebben 80 és 70 millió körül volt. ma pedig már lecsökkent 61 millióra. Ez a kölcsönfajta tehát, amely méltán megjegyzés tárgya lehet, szintén lényegesen csökkent a múlttal szemben. Még egy elvi kérdésre volnék bátor rámutatni, amit — azt hiszem — a múltban is felvetettem itt és ez az állami számszék elnökének az országgyűlés plénumában való megjelenése felvilágosítások megadása végett. Ebben a kérdésben a nemzetközi irodalom meglehetősen állástfoglalt már, mert hiszen előadódhatik az az eset, — a jelen esetben, hála Istennek, erre még kilátás sincs — hogy a számszék elnöke a pénzügyminisztertől eltérő nézetet képvisel,