Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-101
Az országgyűlés képviselőházának 101. ülése WAO április 25-én, csütörtökön. 371 sége is egyetért velem abban, hagy az elnök úr napirendi indítványát pártolom azzal, hogy ezt a kérdést a belügyminiszter úr tegnapi nyilatkozatával tekintsük lezártnak és holnap folytassuk tárgyalásainkat úgy, ahogyan az elnök úr indítványozta. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Mint jelentettem a t. Háznak, Maróthy Károly képviselő úr a házszabályok értelmében és azoknak megfelelően ellen-napirendi javaslatot terjesztett elő. Öt illeti a szó. (Elénk éljenzés és taps.) Maróthy Károly: T. Képviselőház! Ellenindítványom az, hogy méltóztassék a holnapi tárgyalásra kitűzni a belügyminiszter úrnak tegnap itt a Házban tett ama kijelentését, amely szerint nincs politikai üldözés a rendőrség részéről, hanem politikai szabadság van a nemzet érdekei által vont határokon belül. (Budinszky László: Korlátolt! — Egy hang a szélsőbaloldalon: C&ak szűk mértékű!) T. Képviselőház! Fontos kérdés, hogy a politikai szabadság tényleg megyan-e vagy nincs! Előttem szólott t. képviselőtársam azt mondotta, hogy nem tudja eléggé megindokolni, miért változtassunk az elnöki napirenden. En meg tudom indokolni azzal* hogy ha nincs politikai szabadság, akkor nines parlamentarizmus, ha_nincs parlamentarizmus, (Egy hang a jobboldalon: Akkor ne beszéljen! — Derültség.) akkor diktatúra van, és abban az esetben már egészen felesleges itt bármiféle törvényjavaslatot tárgyalni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Pártdiktatúra! — Zaj.) T. Ház! A politikai szabadság kérdése programmatikus, kormány programmbeli kérdés, különösen akkor, ha a belügyminiszter nyilatkozik meg ebben a kérdésben, hiszen elsősorban a belügyminiszter az, aki ebben a kérdésben érdekelt. Ha van politikai szabadság, akkor ő őrködik felette, ha nincs, ő felelős a dologért. T. Ház! Gruber és társai ügyében tegnap a bíróság döntött. Az ítélet indokolásában a koronatanú, Maár István, bizalmi egyénnek minősíttetett és így egészen 'közelfekvő, hogy a politikai rendőrség részéről indult ki ennek a nyomozásnak a gondolata, hogy a nyomozás anyaga összegyűjtessék, következésképpen tehát való az, hogy itt igenis politikai üldözésnek lehet kiindulási pontja az az eljárás, amely a rendőrség részéről indult el. A védőügyvéd indítványára a bíróság elrendelte az iratoknak az ügyészséghez való áttételét, hogy Maár ellen hamis vád aniatt lefolytattassék az eljárás. T. Ház! Van politikai szabadság vagy nincs, vetjük fel a kérdést a belügyminiszter úr tegnapi beszéde nyomán. Lehet-e ezt kérdezni, amikor innét a képviselőháziból egyenesen a Markó-utcába visznek egy képviselőt, minden indok nélkül, és 50 napig ott tartják, ugyancsak minden indok nélkül? (vitéz Szalay László: A Ház adta ki!) A vádtanács intézménye összezsugoro'diábant van. A vádtainács volt az, amely elhárította a gyanúsított felől azt a veszedelmet, hogy a főtárgyaláson nyiltan megvádolják. Ez a vádtanácsi intézmény ösiszezsugorodóban vtan, de megmaradt a képviselő számára a mentességi jog. A mentességi jog kétágú. Az első a szólásszabadságot, az immunitást magát tartalmazza, a második pedig, amely talán mésr fontoiPiaibb, a sérthetetlensésr: a Ház engedélye nélkül nem lehet eljárást indítani vagy valakit letartóztatni. Legyen szahad felolvasnom, hogy közjogunk mit mond erről a jogról. Ezt mondája (olvassa): »A mentelmi jog elsősorban az országgyűlés szabadságának és függetlenségének biztosítására áll fenn, hogy így alkotmányos feladatának megfelelhessen. Ebből folyólag nem privilégium egyesek, magánosok számárra, hiainem mindenkire kihat, akinek esete alája tartozik, mert igaz ugyan, hogy ez a jog csak az országgyűlési tagot illeti meg, de minthogy alkotmáuyojs közjogról van szó, anniaik alkalmazása nem függ az dlletőtől és Ile sem mondhat róla.« Meg kell említenem, hogy ez a jog nem mai keletű. Az országgyűlési tagoknak Magyarországon évszázadok óta nemcsak a saját személyüket, hanem még hozzátartozóik személyét is sal vus coniduetus illette meg és amennyiben megsértetett az országgyűlési tag személye, laíbbian az esetben az 1723 :X. te. alapján a »nagyobb hatalmaskodás« bűncselekményébe esett laiZf aki megsértette. Szóval súlyois bűncselekimiényt követett el. (Hubay Kálmán: Kádión köröztették a határozat előtt egy héttel! — Zaj. — Elnök csenget.) Meg kell állapítanom, hogy a nyomozóhatóság és a vádhatóság nem mérlegéi; törvényeink értelmében utasításra dolgozik. Kénytelen nyomozni és kénytelen vádat etmelni, de a felelősség nem az övé, hanem á kormányzaté, amely igenis politikai bűncselekmény ekberu dönteni szokott a vádemelés kérdésében. Azért kell a mentelmi jo|g, hogy sorompló legyen a kormányzat túthatalma és a képviselő között. Ezért van szükség a mentelmi jogra. De ezt a jogot a többség (szabályozza, í|gy tehát a többség dönt alblban a tekintetben, vájjon legyen-e mentelmi jog vagy ne legyen. A vádirat kétségtelenül csúnya volt, ezt meg kell állapítanom. (Hubay Kálmán: r Nagyon csúnya!) A Ház"töblbsége az előadó úr tökéletes hangsúlyozása következtében tényleg azt hihette, Ihogy nagyon bűnös ember ez a Gruber, de az is egészen bizonyos, hogy éppen ilyenkor van szükség a mentelmi jogra, amikor ilyen súlyos vádról van szó. (Hubay Kálmán: En nem nevetnék a dolgon, Tóth András képviselő úr! — Wirth Károly: Azon csodálkozunk, hogy elpirosodik!) Azzal, hogy a Ház kiadta Grubert, nem követett el semmi hibát. Ez rendben: van. De az, hogy olyan záradékkal adta ki, hogy azonnal letartóztatandó, kétségtelenül túlzás és a mentelmi jog illuzóriussá válását segítette elő. (Vágó Pál: A parlamenti tekintély lejáratása!) Ebben a kérdésben ugyanis tévedett a többség. (Hubay Kálmán: Kommunistákkal nem csinálták ezt meg!) Pártfegyeleni alatt és pártszempontból döntött, holott ez a kérdés nem pártkérdés. Elnök (csenget): Figyelmeztetem a képviselő urat, ne méltóztassék a Ház többségével szemiben olyat állítani, hogy pártszempontból döntött. (Szöllősi Jenő: Volt egy kis nyomás! — Rapcsányi László: Ezt meg lehet állapítani!) Maróthy Károly: A bíróság ítélt, Grubert felmentette. Ugyanakkor azonban elmarasztalta a vádhatóságot, a nyomozóhatóságot és elmarasztalta azokat, akik hittek a nyomozóhatóságok eddigi jegyzőkönyveinek. Kétségtelen, hogy a mentelmi jog Grubert nem tudta megvédeni, de Grub er megvédelmezte a mentelmi jogot, mert egészen bizonyos, hogy ezután jobban meg fogja gondolni a Ház (Úgy van! Ügy van! a szélsőjobboldalon.), hogy kiadjon-e ilyen záradékkal képviselőt. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Szöl58*
