Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. azt, hogy ennek külföldön óriási optimizmust keltő morális hatása volt és hogy a gyermekszaporaság tekintetében micsoda eredményeket vont maga után. Ká kell mutatnom itt is a szociális vonatkozásokra, mert tapasztalhatjuk, hogy éppen azok a szegényebb rétegek, akilk aránylag korán házasodnak, ott érnek az anyagi elszegényedés lejtőjére, hogy nem tudják kölcsönök és sok hosszú részletfizetési kedvezmény nélkül megrakni azt a családi fészket, amelyben nekik zavartalan életet kellene élniök. Mivel nincs a családalapításnál kiindulási tőkéjük, éppen a házasságkötéskor érnek a leszegényedés kiinduló pontjára ezek a családok. Világos, hogy ezeknek a feladatoknak a megoldásánál- amelyeik közül csak kettőt vázoltam részletesen, ennek a gondolatnak végig kell vonulnia nemcsak az adóztatásnál, amely csak egy része a kérdésnek, hanem a tandíjpoilitikától kezdve egészen a közlekedéspolitikáig az élet mindlen vonalán. Nagyon jól tudjuk, hogy ezeknek a feladatoknak teljesítéséhez ez a javaslat nem adhat elegendő anyagi fedezetet. Ezért sürgetjük itt is és sürgeti velünk együtt a közvélemény is mielőbb annak a népszaporodási és családvédelmi alapnak a Ház elé hozását, amely az örökösödési illetéknek, (Ügy van! Úgy van! — Helyeslés és taps johbfelől.) illetőleg az Örökösödési törvénynek bizonyos megváltoztatásával lehetőséget fog anyagilag nyújtani arra, hogy azok a családok, amelyek vállalják ezt a nemzeti feladatot, szemben azokkal, akik akár akarva, akár nem akarva, nem vállalják a gyermeknevelés feladatait, eleget tudjanak tenni kötelezettségeiknek. (Helyeslés jobbfelőL) Az utolsó általános szempont, amelyet azok felé szeretnék elmondani, akik ezt ai javaslatot talán a kelleténél kevesebbre becsülik és mondjuk, bizonyos túlzásokat sürgetnek, az, hogy egy olyan országban, ahol, mint hallottuk, 10.00Q-nél többet nem r tesz ki az úgynevezett felső tízezer száma, t szociálpolitikát csak osztással eredménycsen szolgálni nem lehet.. (Ifj. Tatár Imre: Igazságot!) A imagyar szociálpolitikának egy ilyen, a vagyonosodás szempontjából tekintve, mondjuk, gyenge országban nem az osztás, hanem a szorzás az egyetlen lehetősége; nemcsak' a javaknak az elosztása, — bár ezt erkölcsi .'szempontból nagyon erősen .forszírozzuk, és első teendőnek tartjuk — hanem^ igenis a nemzeti vagyonosodás fokozása. Aki^ tehát nagyon jól akar szociálpoHtizálni, — és azt hiszem, itt a Házban mindnyájan akarunk — annak talán több figyelmet kell a javaknak erre a gazdasági útom való fokozására fordítania, mint a meglévő — igaz, hogy rosszul osztott, de lényegében kevés — jövedelemnek és javaknak elosztására. T. Ház! Hosszasabban időztem az általános szempontoknál, de ezt azért tettem, inert az általános elvi alapok tisztázása után a legkönnyebb a részletekben bizonyos mértékhez képest nyilatkozni a helyességről vagy ellenkezőjéről. Szociális szempontból a legjelentősehbnek a javaslat 10—12. és 40. szakaszait, valamint a 40. § 2. bekezdésében a többgyermekes családok lakásviszonyaira vonatkozó részt tartom. Azzal a valósággal nemzetgyilkos irányzattal szemben, > amely minduntalan a szabad ég alá küldi a többgyermekes családokat, a pénzügyminiszter úr bizonyos kedvezmények nyújtásával veszi fel a harcot. Kedvezményiben kívánja részesíteni illés?- 19W április 25-én, csütörtökön, 365 azokat a háztulajdonosokat, akik túlnyomó résziben vagy kizárólag többgyermekes családokat vesznek házukba lakónak. Lesznek itt is olyanok, akik ezt a gyermekenkinti átlag 5%>-ot keveselni fogják, azonban legyen szabad itt annak a véleménynek kifejezést adnom, hogy ez a kedvezmény nem prémium, hanem, a rongolással járó költségek egy részének a köz terhére való átvállalása. A sokgyermekes családokat befogadni nem nemzeti hőstett, hanem nemzeti kötelesség. (Ügy van!) És Jaa itt nincs is helye, de mégis hangsúlyozni szeretném, hogy ennek az intézkedésnek, amely kedvezmény nyújtásában nyilvánul meg, a pan dánt ját is y árjuk abban az elkövetkezendő és általam is kívánt családvédelmi törvényben, várunk egy olyan intézkedést, amely viszont gorombán fog lesújtani olyan emberekre, akik mint a múlt héten is olvastam, a Gyalus Jánosokat, — a négygyermekes géplakatost — akik tisztességesen megfizetik a lakbérüket, kiüldözik a (házukból, és gorombán fognak lesújtani azokra, akik gyerekkaeagás és szaporodás helyett a temetők előkelő csendességét szeretnék ráborítani erre az országra és némely igen érzékeny fülű polgárára. A falusi lakosság egy-két szobában meghúzódó részét érinti a 12. §. Lehet, hogy családonkint nem érezhető talán ez a két-három pengőt jelentő juttatás, de végeredményben mégis 1,200.000 pengőt tesz ki ez a kedvezmény. De méltányoljuk itt a pénzügyminiszter úrnak azt az intézkedését, hogy ezeknek a szegény rétegeknek házadóosztályba való sorolásával megszünteti azt a bizonytalanságot, ami sokszor az anyagiakkal egyenlő értékű okozója a szociális nyugtalanságnak. A törvényjavaslat családvédelmi intenciói érvényesülnek kifejezetten a 42. §-nál is, amely a kettőnél több gyermekes családoknál, amelyeknek 10.000 pengőn aluli a tiszta jövedék mük, az első és a második gyermek után 200—200 pengővel, a harmadik gyermek után további 300 pengővel csökkenti az adóalapot. Ki kell emelnem, hogy a korábbi rendelkezésekhez képest ez a jövedelmi adónál jelentős csökkenést eredményez, különösen az alsó kategóriákban. Hiszen kiszámítottam, hogy három gyermek esetén 3600 pengőnél az adózó a mostaninál 40%-kai, 6000 pengőnél 18%-kal kisebb adót fog fizetni. Ha azonban komolyan akarjuk az egyéni helyett a családi vagyonosodás gondolatát szolgálni, meg kell őszintén mondanom, hogy a háromgyermekes családok után járó 300—300 pengős csökkentést kevésnek találom. Ott, ahol a negyedik gyerekkel már valóban teljes mértékben eleget tett a többgyermekes család nemzeti kötelességének, én bizonyos számítások után indokoltnak találnám, hogy ez a ! 300—300 pengő legalább 500, vagy 600 pengőre I emeltetnék fel, hiszen az előbb emiitett 410.000 [ család közül, sajnos, nem túl sok fogja ezt a i 600 pengős kedvezményt igénybe venni. Van azonban egy másik kérelmem is ennél a szakasznál a pénzügyminiszter úrhoz. Legyen szabad előrebocsátanom, hogy készséggel állunk mindig azon szociálpolitikai irány mellé, amely a legszegényebb rétegeket veszi pártfogásába, mert tudjuk, hogy ezek a rétegek képviselik a legérintetlenebbül a nemzet egészséges testi erejét, de nem tartjuk kevésbbé értékesnek és ha gyöngébb is testileg,