Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-101

366 Az országgyűlés képviselőházának IC annál inkább erősíteni akarjuk azt a középosztályt, amely a nemzeti hagyományokat és a kultúrát hivatott nemzedékről nemzedékre tovább adni. Ezért is, de elvi okokból is kérem, hogy a jövedelmi adónál a 10.000 pengőn felüli jövedelemmel rendelkező családok is megkapják — de itt már csak 3 gyermek után — a 600 pengős adóalapcsökkentési kedvezményt. Tegnap kaptam egy levelet, amelyben egy szép állást betöltő cser késztiszt társam írja, hogyan fogja sújtani őt tízezer és nem tudom hány száz pengős fizetése mellett ez a javaslat, amikor neki nyolc 17 éven aluli gyermeke van. Tudom, hogy kevés az országban az ilyen emberfeletti tisztaságban élő intelligens ember, de ez ne arra biztasson bennünket, hogy ne vegyük komolyan a számukra adandó kedvezmény kérdését. Ellenkezőleg, ha csak egyetlenegy ilyen ember van, annál inkább kívánatost, hogy kedvezményes elbírálásban részesítsük, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy a társadalom intézkedéseinkben valóban lássa azt, hogy következetesen, őszintén, segítőleg akarjuk végigvezetni az új magyar adóztatás minden intézményén a családvédelem gondolatát. Arról nem is szólok és az is meggondolandó, hogy ez a tízezer és néhány száz pengős fizetésű apa nincs egyedül. Jellemző, hogy ugyanennek az úrnak a cserkészcsapatában három tisztnek összesen 21 gyermeke van. Meggondolandó, hogy mi legyen az ilyen tízezer és néhány száz pengőn felüli jövedelmeknél a tízezer pengő esetén fizetendő vagyonváltság befizetésével is abban az esetben, ha az

> illetőnek ilyen sok gyermeke van. Ennek az úrnak például nyolc gyermeke van és most mégis öt éven át fog még külön beruházási adót fizetni, mintha bizony ezzel a nyolc gyermekkel nem biztosította volna eléggé a nemzeti jövendőt. A pénzügyi kormányzat természetesen ilyen esetekre nem gondolhat, de azért vagyunk ml itt, hogy ezekre felhívjuk a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának figyelmét. T. Ház! A 42. § (2) pontjában a javaslat azáltal is kedvezményt nyújt a többgyermekeseknek, hogy ha nem fizetnek jövedelemadót, akkor a ház-, föld- és az általános kereseti adónál töröltet 5—5%-ot az adóból. A népszaporodási politika szempontjából rá kell mutatnok arra, hogy a külföldi példák azt mutatják, hogy a nem eléggé konzekvensen véghezvitt családvédelmi rendelkezések nem vezetnek jó eredményre. Bizonyos erkölcsi ráhatások után megszűnik ugyan a gyermektelenség és az egyke, ellenben rendszereződik és bevezetődik a nemzeti szaporodás szempontjából éppen annyira veszedelmes kettőcske. Erre különösen a korábbi időben Németországban voltak elrettentő példák. Az arányok miatt is kérem azonban, hogy a harmadik gyerek után a 42. § (2) pontjánál 5% helyett 10 és azután gyermekenként 20% legyén a csökkentés. Nemcsak politikailag és érzelmileg indokolom ezt a kérelmemet, hanem azzal is, hogy ezek fogyasztási adóban a sokszorosát fogják visszafizetni ezeknek a kedveményeknék. Ennek a javaslatnak a legtöbb hozzászólásra módot adó (része bizonyára a jövedelemadóval kapcsolatos rendelkezése lesz. Amit itt elöljáróba kell bocsátanom az az, hogy itt a tehervállalásnak rendre és hivatásra való tekintet nélkül ki kell terjednie az egész magyar társadalomra. Nem találom indokát annak, hogy a 3600 pengőn aluli jövedelemadót nem fizető magántisztviselő vagy épen az általam nagyon l. ülése 19W április 25-én, csütörtökön* tisztelt köztisztviselő osztály iá családvédelmi terhek átvállalásából kivonhassa magát. Az lenne tehát a tisztéi et telj es kérelmem, hoigy amennyiben nem rendezik a köztisztviselői fizetéseket úgy, mint ahogy azt az előzőkben bátor voltam említeni, akkor a pénzügyminiszter úr, mondom, a tárgyi igazság, a népszaporodási elvi okok alapján isi teremtsen olyan családvédelmi hozzájárulást az adóztatáson kívül, amelynek keretében a nőtlen vagy /gyermektelen vagy pedig kevés gyermekkel rendelkező tisztviselők is kivehetik részüket a nemzeti tehénből. (Rassay Károly: örülnek, ha élnek!) Tudom, hogy a legtöbben azt a választ fogják adni, hogy a köztisztviselők örülnek, ha élni tudnak. Magam is köztisztviselő voltam, de ha tárgyilagos akarok lenni, ki kell jelentenem, azt láttam, hogy nálam nem élnek kevésbbé nehezen azok az iparosok vagy kereskedők, akiknek szembe kellett szállniok a hitel-, a gazdasági- és pénzügyi élet összes veszedelmeivel, míg nekem havi fix fizetésem volt és nyugdíjam biztosítva volt. Ha ezekre a kereskedőkre ós iparosokra kiterjed ez a teherátvállalás, akkor nem lesz indokolt az, hogy akár egy nyugdíjas tanító néni, akár egy telekkönyvi tisztviselő köztisztviselői mivoltánál fogva, ki tudjon bújni e teher átvállalása alól, bár nem tett eleget feladatainak a gyermeknevelés terén. Lesznek, akik a jövedelemadónál ennek a bizonyos 25 százalékos — rosszul nevezett — agglegény adónak a mértékét kevésnek és lesznek, akik soknak fogják találni. Azt hiszem, felszólalásom alapján elég nyilvánvaló, hogy én azok közé fogok tartozni, akik kevésnek találják. (Helyeslés a középen.) Nem azért, mert haragszom az agglegényekre, hanem mert — statisztikusoktól tudom — ha esry nőtlen egyén életszínvonalát száznak vesszük, akkor egy egygyermekes családapának az életszínvonala már csak 50%, az ötgyermekes családapánál pedig^ már 25 százalékra süllyed le az imár csak 50 százalék, az öt gyermekes

1 családaoánál pedig már 25 százalékra sülyed le az életszínvonal. Ne csodálkozzanak tehát az agglegények, hogy egy egyedülálló agglegény e javaslat szerint a jövőben 3000 pengő évi jövedelem után 13-75, 5000 pengő évi jövedelem mellett 31. 12.000 oengő évi, tehát 1000 oengő havi Jövedelem mellett pedig összesen 135 pengővel f

off hozzájárulni a magyar népszaporodás fejlődéséhez. (Ronkay Ferenc: Nem olyan veszélyes ez a téma! — Csizmadia András: Nesze semmi, fogd meg jól!) Háromezer pengő évi jövedelemiből éyi^ 16 oengőt szolgáltatni e feladatok megvalósítására: azt hiszem, nem az a szám, amelyet túlzásnak lehetne nevezni. (Nagy László: De a pénzügyminiszter úr már határozottan lelkesedik! — Ozermann Antal: Csak ne nagyon biztassátok! — Derültség.) En csak ezeknek a jövedelmeknek a fokozása által látom biztosítva annak a népszaporodási alapnak az erejét és jövedelmi forrásait, amely lehetővé teszi, hogy késedelem nélkül megkezdhessük ezeknek a népszaporodási és családvédelmi feladatoknak a megvalósítását, amelyek nemcsak egy belső társadalmi kiegyensúlyozottságot, hanem —- biztos vagyok benne •— ezenfelül a történelmi célokat is biztosítani, elősegíteni fogják. T. Ház! E javaslatnak a nép- és családvédelmi jelentőségén túl van még egy igen nagy szociálpolitikai jelentősége és ez a kére-