Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-101

364 Az-- országgyűlés képviselőházának 101. hogy át fogja alakítani ezt a gazdasági rendet úgy, hogy a családi vagyonosodásnak a súlypontja nem a papagáj os nagynénik és nem az ifjúsági regényeinkből ismert fukar nagybácsik tengeriesigagyüjteményére fog áttevődni» hanem át fog tevődni ez a súlypont a családi házaik, &, családi üzemeik, családi vállalatok színterére. De nem áll meg az az aggodalom, amely anyagi téren elhangzik ez ellen az erősen erkölcsi színezetű beavatkozás ellen azért sem, mert hiszen kitűnő uemzetgazdászok azt mutatják ki, hogy a nemzeti létszám szaporítása éppen egyik legjelentősebb tétele egy nemzet vagyonosodásának, tőkegyüjtési lehetőségeinek, anyagi értelemlben vett erősségének. Mi tiszteljük a tőkét, tudjuk, hogy vannak feltételei a gyarapodásnak, de éppen eléggé látjuk azt, hogy a tőke megjelenési f formája éppen úgy változik a korokkal és a tények átalakulásával, mint ahogy változik a tőkéről való felfogásunk és ha az észszerűségnek és az erkölcsnek a határait beartjuk, akkor a tőke életében lehetnek átalakulások, azonban indokolatlan az, hogy katasztrófától féljünk. . T. Ház! Nemcsak olyanok lesznek ebben a Házban a vita későbbi során, akik sokalni fogják, hanem inkább olyanok, akik keveselni fogják ennek a javaslatnak az anyagi juttatásait a többgyermekesek számára. Ezeknek is szeretnék egynéhány szempontot a szemük elé állítani. Amit elsősorban hangsúlyozni kell éppen annak részéről, aki szociálpolitikai szempontból foglalkozik egy javaslattal, az az, ihogy a magyar családvédelem rendszerében az adókedvezmény, akár juttatásban, akár el nem vevésben jut kifejezésre, csak egy rész. (Ügy van! a jobboldalon) Nem kizárólag az adóztatás rendszerével áll vagy bukik a családvédelem, hanem idetartozik azoknak az intézményeknek a sorozata is, amelyek a csa- ládi bérnek az egész társadalomra való kiterjesztésével kezdődnek, (Helyeslés a jobboldalon.)! folytiaitódnak egy más és a sokgyermekesekre nézve méltányosabb tandíj és közüzemi használati díj megállapításával, a házassági kölcsön és egyéb intézmények sorozatának bevezetésével. Ha tehát valaki nagy szolgálatokat akar tenni ezen a téren a nemzetnek, azt nem feltétlenül azzal teszi, 'hogy túlzásokat kíván itt az adóztatás terén, hanem inkább azzal, hogy velem együtt sürgetni fogja egy olyan magyar Code de la Famille, családvédelmi törvény megalkotását, amely az egész magyar családvédelmet anyagi lailap jávai és szervezetével együtt szervesen fogja beépíteni a magyar alkotmányba, a magyar alkotmány intézményei közé. Ezek közül az intézmények közül csak a családi bér mai helyzetére szeretnék kitérni. Legyen szabad ázt mondanom, hogy ha 1912ben elől is jártunk a tisztviselők családi pótlékának bevezetésében és nem voltunk utolsók a munkások családi bérének r bevezetésében sem, mégis ezek a kezdeményezések, hogy úgy mondjam, bizonyos mértékig fonák helyzetet fognak teremteni, ha nem fogunk arra töre-kedui. hogy ezek most már az egész magyar társadalmat átfogják. Nincs logika abban, hogy kizárólag a köztisztviselők, egynémely magántisztviselői kategória vagy a munkásságnak csak a legalább húsz alkalmazottat foglalkoztató üzemekben levő része részesüljön családi bérben. Amit tehát ennél a javaslatnál hangsúlyoznom kell, az, hogy kívánom a csaülést 19 UO április 25-én, csütörtökön. ládi béreknek az egész magyar társadalomra való kiterjesztését. T. Ház! Ez a családi bérkérdés összefügg egyáltalán a magyar fizetési rendszerek kérdésével, amelyben a — hogy úgy mondjam — rossz példát a mai magyar köztisztviselői fizetési rendszer állítja a szemünk elé. A mai fizetési rendszerek a legtöbb vonalon a gyermekszaporaság lehetőségével pontosan ellentétes irányokat képviselnek. (Egy hang a jobboldalon: Ügy van! Ez igaz!) A mai fizetési rendszerek olyan kezdő fizetést állapítanak meg, amely mellett éppen a gyermekszaporaság szempontjából legerősebb egyedek képtelenek elhatározni magukat arra, hogy eleget tegyenek morális és nemzeti kötelezettségeiknek. Ez a fizetési rendszer éppen a fiatal házasulandók előtt mint akadály áll akkor, amikor a későbbi években a fizetés nemcsak az idő megrövidítésében, hanem mennyiségében is progresszive növekszik és körülbelül akkor éri el csúcspontját, amikor az illetőnek az anyagi lehetőségek szempontjából talán a legkevésbbé van rá szüksége. Ezt nem lehet kiegyenlíteni azzal, hogy a papák, a jólelkű nagybácsik és rokonok kegyesen támogatják a fiatal házasokat. Erkölcsi szempontból az volna a kívánatos, hogy azok a fiatal párok, akik eleget akarnak tenni kötelezettségeiknek, saját erejükkel, saját erkölcsi presztízsük kisebbítése nélkül tudjanak feladataiknak eleget tenni. A másik oldalon az egész köztisztviselői fizetési rendszernek olyan módon való átalakítását sürgetjük és kívánjuk, hogy magasabb kezdőfizetéssel, magasabb családibérpótlékkal és a későbbi években talán kicsit enyhébben növekvő számokkal adjon lehetőséget ez a fizetési rendszer éppen a magyar családok szaporaságának előmozdítására és védelmére. Ijjas Antal, egy fiatal író a Nemzeti Újságban egész rezignáltán ír le egy érettségi találkozót, amelyen 33 éves emberek jöttek össze, szám szerint harmincan és ebből a harminc 33 éves emberből t összesen heten voltak házasok és ezekből a házasságokból hét gyermek származott. Amikor ennek okát kutatták, kiderült, hogy ez a tisztes, intelligens társaság javarészében 180—200—240 pengőkkel küszködik 33 éves korában, 240 pengőkkel nem lehet felnevelni azt a négy gyermeket családonként, ami a magyarság túlsúlyát biztosítani fogja a Dunavölgyében. (Abonyi Ferenc: Az állam jár elől jó példával a 120 pengős fizetésekkel!) De ennek a fizetési rendszernek nemcsak ebben a tekintetben, hanem egy másik, szociális vonatkozásban is igen nagy a veszedelme és ez a rossz kiválasztódás veszedelme. Mi, akik családvédelmet és szociálpolitikát hirdetünk, magunk látjuk a legnagyobb aggállyal, hogy bizonyos állások betöltésénél, ahol kizárólag a képességeket, az adottságokat, a vezetői rátermettséget kellene figyelembe venni, kénytelenek szociális és családvédelmi szempontokat figyelembe venni és nem a rátermettség és felelősségvállalás, hanem a családvédelmi szempontok döntenek. Ezzel tehát utat nyitnak egy olyan kiválasztódásnak, amely talán családvédelmi szempontból némiképpen ellensúlyozni tudja a mai lehetetlen állapotot, de a társadalom egész berendezkedése szempontjából nem kedvező, hanem aggályos. A másik nagyfontosságú teendő, amelyet most egészen röviden meg szeretnék említeni, a házassági kölcsönök mielőbbi bevezetése. Nem térhetünk ki az elől és nem tagadhatjuk