Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. Ez mind örvendetes lenne^ ha nem találnánk helyenkint kellemetlen jelenségeket is. A kereskedők létszámának emelkedése részben azokkal a rohamos mértékben emelkedő igényekkel is indokolható, amelyeket a lakosság általában a kereskedelemmel szemben támaszt, részben pedig megindokolható a gyorsabbütemű élettel, ami természetesen íozzájárul a kereskedelem forgalmának növekedéséhez. Sajnálatos azonban, hogy ezzel szemben a kereseti adó emelkedése nem tart lépést a kereskedők számának az emelkedésiével és súlyosan esiik latba az, hogy erősen emelkedett a fizetésképtelenségek száma. 1926 és 1936 között, tehát 10 év alatt a fizetésképtelenségek passzívája 50 millió pengőt, vagyis évenkint 5 millió pengőt tett ki, ami összesen 12 millió pengő adókiesést jelent a kincstár terhére. A fizetésképtelenségeknek körülbelül csak 20%-a vezethető vissza a rossz helyzetre, a világpiaci árdifferenciákra és a konjunktúra hanyatlására, a fizetésképtelenségek 80%-a azonban feltétlenül egyéni hibákra vezethető vissza. E tekintetben hivatkoznom kell arra, hogy a kötelező könyvvezetést még nem vittük keresztül. Amikor utánanéztem a fizetésképtelenségek pontos statisztikájának, igen furcsa dolgokra jöttem rá. A fizetésképtelen kereskedőknek csak 20%-a vezetett rendes könyvet,—ez az a 20%, amelyre azt mondhatjuk, hogy a rossz helyzet következtében ment tönkre és fizetésképtelenségét ném lehet az ő rovására írni — 30%-a rendetlenül, vagy igen rosszul vezetett könyvet, 50%-a pedig semmiféle könyvvezetést nem folytatott. Ha ezzel szemben azt nézem, hogy a fizetésképtelenségek következtében milyen nagy adókiesés történt a pénzügyminisztérium költségvetésének terhére, akkor indokoltnak látszik az, hogy a pénzügyminiszter urat megkérjem arra, méltóztassék odahatni, hogy a kötelező könyvvezetés minden szabad pályán lévő emberre terjesztessék ki. Nem lehet arra hivatkozni, amit ezzel szemben gyakran hallunk, hogy a kötelező könyvvezetés behozatala költségtöbbletet jelent, nem lehet hivatkozni azért, mert a mai világban, a telefon, a rádió, az autó és a repülőgép korában nem szabad a mi szabad pályán élő lakosságunkról feltételezni azt a tehetetlenséget, hogy egy egyszerű könyvvezetést ne tudna bevezetni. Ezzel szemben azt a kifogást is hallottuk többízben, hogy a kötelező könyvvezetés mellett is van lehetőség az adó eltitkolására. Lehet, sőt^ igy is van. De az adóhivatal előtt bemutatott és az adóhivatal áltál lebélyegzett könyv vezetésénél a hamis könyvvezetés továbbvezetése már okirathamisítás számba megy, azt pedig mindenki meggondolja kétszeresen is, hogy ilyen vád alá essék. (Szöllősi Jenő: Van annak a kereskedőnek elég baja úgyis!) A jövedelmi adó tételeinél a statisztika igen szomorú képet mutat. Lakosságunknak csak 2*3%-a fizet jövedelmi adót. A pénzügyminiszter úr — igen helyesen — nagyarányú progresszivitást vitt keresztül a jövedelmi adó egész vonalán. Ez a progresszivitás 1%-tól 40%-ig terjed és bevezeti egyúttal a családvédelmi, a nemzetvédelmi gondolatot is akkor, amikor a jövedelmi adónál a 10.000 pengőnél magasabb jövedelmi adót fizetőknél bevezeti a beruházási hozzájárulási pótlékot is, amenynyiben hozzájárulást tartoznak fizetni mindazok, akik 50.000 pengőnél nagyobb vagyont nem mutatnak fel. De ezen az összegen felül KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. illése 19kO április 25-én, csütörtökön. 361 . is igen szomorú eredményeket látunk; Az 1938. évi beruházási hozzájárulás 1 milliárd pengős összegéhez a magyar közgazdaságban öszszesen 25.000 egyén és vállalat járult csak hozzá. Mutatja ez nemzeti elszegényedésünk súlyos voltát. ! Ha pedig a jövedelmi adónál, a jövedelmi adó tételeiben az egyes kategóriákat nézzük, akkor azt kell a t. Ház szíves figyelmébe ajánlanom, hogy az az úgynevezett felső tízezer, amelyet nagyon sokszor emlegetünk, amelynek legalsóbb sorozatánál nekünk mélyen le kell mennünk a nyugati államok nívója alá, mert annak a legalsó tétele a 10.000 pengős évi jövedelemnél kezdődik, mondom, ez a felső tízezer ma 11 milliós lakosságunkhoz képest tényleg pontosan 10.000 embert jelent csak, jelenti azt, hogy összesen csak 10.000 ember van Magyarországon, akiknek 10.000 pengőnél magasabb jövedelme van. A teherviselés erősebb vállakra való helyezésének gyakran visszatérő hangoztatása, sajnos, nehéz probléma és a pénzügyminiszter úr is tudja, hogy nagyon kevés az az erősebb váll, amely ezeket a terheket viselni képes. (Alföldy Béla: De azok a vállak szélesek!) Megmondom, hogy mennyi az erősebb váll. 100.000 pengőn felüli jövedelme összesen 89 egyénnek van az országban (Rapcsányi László: Bevallottan!) és 500-000 pengőn felül 1, azaz csak egy van. Én csak az adójövedelmekről beszélhetek, nem beszélhetek az eltitkolt jövedelmekről, azokba nem látok bele. (Meskó Zoltán: Az egyházak is eltitkolják! — Rapcsányi László: Ki kell munkálni!) Az 1937. évi állami adó statisztikáról szóló füzet áll a rendelkezésemre és ha ennek tételeit nézem, ezek az állításaim feltétlenül igazak. Tízezer pengőn felüli jövedelmet körülbelül 10.000 ember mutat ki, 100.000 pengőn felüli jövedelemmel csak 89 rendelkezik és 500.000 pengőn felüli jövedelme 1 embernek van, az ország legnagyobb földbirtokosának. Ez az általános elszegényedés jele és nem róható sem a kormány, még kevésbbé a pénzügyminiszter úr szemére, amikor ezzel az általános elszegényedéssel számolva, neki úgy kell megszabni az egyes adótételeket, hogy azokban az ország egész lakossága résztvegyen. Itt szóbakerült az egyenesadóknak, a jövedelmi és fogyasztási adóknak egymással könnyen szembeállítható kérdése. Az egyenesadók százaléka a jövedelmi, a fogyasztási adókkal, valamint az illetékekkel és a vámokkal szemben Angliában 52%-ot jelent, nálunk 48%-ot. A többi százalék feltétlenül a fogyasztási és forgalmi adókra és az illetékekre esik. Vannak országok, például Olaszország, ahol egészen más az arány. Olaszországban, hajói emlékszem, talán 17% az egyenesadók számaránya a fogyasztási és forgalmi adókhoz képest. Amikor azt látjuk, hogy vagyonban, jövedelemben ilyen mérhetetlen eltolódás, ilyen elszegényedési folyamat jelentkezik az országban, igazat kell adnom a pénzügyminiszter úrnak abban, hogy ezekről a fogyasztási és forgalmi adókról lemondani nem tud, mert ezek azok az

1 adók, amelyekben az ország egész lakossága aztán tényleg az általa beszerzett cikkek arányában igazságosan résztvesz. Szóbakerült a jövedelmi adó kérdésénél a sokat vitatott agglegényadó is. Előttem beszélt két képviselőtársam is említette ezt a kérdést és kikelt az úgynevezett agglegény adó ellen. Az elnevezés helytelen, mert hiszen a női nemre is ki van terjesztve. Vonatkozik ez 57