Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-101

354 Az országgyűlés képviselőházának 10 í. ülése 1940 április 25-én, csütörtökön. <lik hatalom azonban sokkal nagyobb, mint akár a törvényhozás, akár a kormány, mert ha a bürokrácia valamit nem akar végrehajtani, akkor olyan hatalom nincs, amely abból valóságot tud csinálni, hiszen a legkisebb bürokrata i's olyan nagy erőt jelent, olyan nagy ; hatal mat képvisel, hogy azzal szemben az adózó teljesen tehetetlen. Ügy érzem azonban, hogy tehetetlenek ezzel szemben a felsőbb helyen lévő tényezők is; ez nem egyszer nyert bejgazolást. A bürokrácia ma külön hatalommá nőtt és rajta él az életen. A bürokrácia nem végre hajtani kíván, hanem intézkedik, rendelkezik a maga elgondolása ezerint és közben folyton szaporodik. (Kabók Lajos: Mint a nyulak!) Olyan szaporodást a lakosság számában aligha foR'iink elérni, akármilyen családvédelmi .-rendelkezésekkel, mint amilyent a bürokrácia, ké pes elérni, amikor osztályokba hasad, A. és B. osztályokba, az osztályokban főnökök lesznek. a főnökökből megint alosztályok, amely alosztályok és egyebek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ügyek késedelmesen, nehézkesebben és rosszabbul intéződjenek el. Méltóztassék csak egy egészen egyszerű kis dolgot megnézni. Például a házadómentességek elintézésére akarok rámutatni. Ebben a tekintetben a helyzetet csak az ismeri, akinek valaha el kellett intéznie egy kis családi ház adómentességét, vagy pedig ebben az ügyben érdeklődött. Nem egy vidéki pénzüeryigazgatóságot akarok felemlíteni, ahol az állapotok bizonyára nem jobbak, a budapestire hivatkozom. A budapesti pénzügyi <razgatóságnál egy ilyen ügy elintézése olyan bürokratikus retortákon megy keresztül, hogy ember legyen, aki ezt kibírja. A nagy építtetők, a nagy házak tulajdonosai tudnak maguknak ügvvédet tartani, ahol megfelelő költség mellett elintézi ezeknek a házaknak az adómentességét, de hogy ezeknek a kisembereknek« akik esry-kétszobá.s családi házat építenek és erre kérik az adómentességet, milyen szekatúrán kell keresztülmennjök, erre külön felhívom a miniszter úr figyelmét. Méltóztassék egyszer egypár ilyen aktát bekérni és megnézni azt, hoey az az akta hányszor járja meg a kerületi elöljáróságot, a kerületi elöljáróságtól a pénzügyi gazgatóságot, a pénzügyigazgatóságtól a kerületi mérnököt, ahol megállapítják azt, hogy a méretek pontosan megvannak-e és ha véletlenül egy konyhánál, ahol az adókedvezmény a 8 négyszögméterhez van kötve, megállapítják, — mondjuk az építtető véletlenül nem műszaki emberrel, nem építésszel végeztette, azt, hanem kőművessel — hogy a pallér esetleg kicsit szűkebbre ásta a falak talapzatát, aminek folytán 20 négyzetcentiméter hiányzik és így a konyha területe csak 7'8 négyzetméter lett, akkor az adófizetőt vérig szekírozzák és csak különös kegynek tudhatja be, ha e súlyos . mulasztás ellenére^ is megkapja azt a kedvezményt, amelyet számára a törvény biztosít. Nem hiszem, hogy ez lett volna az intenció, amikor ezeket az adókedvezményeket megállapították. Hiszen a gyakorlatban mindenütt elfogadott elv az, hogy a 0'5-et meghaladó töredék egésznek tekintendő. Miért csak éppen a pénzügyigazgatóságnál nem lehet hát ezt ugyanígy kezelni? Azért, mert minkenki hatalomnak, tényezőnek képzeli magát. Ott nem azon törik a fejüket, hogy az adófizetőt hogyan lehet hozzájuttatni törvényes jogaihoz, hanem hogy miképpen lehet valakit bosszantani, elutasítani és hogyan lehet vele szemben éreztetni azt a hatalmat, amelyet az illető közeg gyakorol. Jöjjön el egyszer velem a miniszter úr egy adóhivatalba... Elnök: Ne méltóztassék általánosítani, képviselő úr. Peyer Károly: Bocsánatot kérek, kivételek meg mmdig történnek, ezek azonban olyan kivételek ... Elnök: Talán éppen azok a kivételek, amelyeket a képviselő úr itt jellemzésül előad. Peyer Károly: Na, erről sokat lehetne beszelni! Jöjjön el egyszer velem a miniszter úr egy adóhivatalba és akkor meggyőződhetik arról, hogy ezek az állapotok teljesen tarthatatlanok. Az adófizetőt ismételten is beidézik, hogy fizesse ki az adóját s aztán — mikor az illető igazolja, hogy már kifizette — elengedik azzal, hogy rendben van, de azzal már senki sem törődik, hogy emiatt egy félnapi munkabért elveszített. Vagy itt van ez az új adóív, amelyet ebben az évben adtak ki kitöltés végett. Aki tud némileg olvasni és számolni, azt hiszi, hogy ezen az adóíven el tud igazodni. Valójában azonban ehhez — hogy úgy mondjam — külön tanfolyamot kellene felállítania a minisztériumnak, amelyen kioktatnák az embereket arról, hogy miképpen is kell kitölteni az ezen az íven lévő összes rubrikákat, mert ez az ív annyira komplikált. Itt meg kell válaszolni, hogy a kiszámított adó hány százaléka a házbérjövedelemnek, mennyi a bérjövedelem, mennyi vonandó le abból a tatarozásokra, mennyi négyszögöl a beépített és a beépítetlen rész, mennyi együtt, stb., stb. Méltóztassanak megérteni, én sohasem azt az esetet nézem, amikor egy nagy bérházról van szó, amelynek a tulajdonosa tarthat magának mérnököt vagy házgondnokot, akinek mindezek az adatok rendelkezésére állanak, hanem méltóztassanak elképzelni egy kisembert, akinek családi háza van. Budapest környékén, vagy Budapest külső területén is ezrével vannak ilyenek. Ezeknek külön fejtörést okoz, hogyan töltsenek ki egy ilyen adóívet. Állandóan reszketniök kell, hogy valamilyen kérdést rosszul válaszoltak meg, nem rosszakaratból, hanem mert nem értik, vagy mert az ő megítélésük szerint az adóívet úgy kellett kitölteni. Állandóan reszketniök kell. hogy e miatt nyolcszoros, tizenhatszoros, nyolcvanszoros vagy nem tudom én, hány szoros összegig mehet el a bírság és éppen csa'k a fejvesztés terhe az, ami nincs benn az erre vonatkozó rendelkezésekben. Ha adómorált akarunk teremteni, akkor elsősorban is arra kell törekednünk, hogy min denki pontosan tudja, mennyi adót kell fizetnie. Másodszor olyan adóbevallási íveket kell rendelkezésre bocsátani, amelyet közepes értelmíségű emberek is ki tudnak tölteni, nemcsak azok, akiknek ez a szakmájuk és akik mással sem foglalkoznak, mint hogy ebből az adóból élnek. Ezek előrebocsátása után ki kell jelentenem, nem tudom elfogadni azt a rendszert, amelyet ez a törvényjavaslat céloz, hogy tudniillik a jövőben is a kataszteri tiszta jövedelem legyen az adókivetés alapja és a kataszteri tiszta jövedelmet újból állapítsák meg. ín ennél sokkal helyesebbnek tartom a telekertékadó megállapítását. Amint ezt a mai állaootok is mutatják, a kataszteri tiszta jövedelem egyáltalán nem alkalmas alap «z adózás he lyes megállapítására. Sokszor volt már szó arról, hogy 1875 óta, amikor a kataszteri jövedelmeket megállapították, milyen változások történtek egyes művelési ágakban, hogy az