Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

Az országgyűlés képviselőházéinak 100. kémkedés és az idegenellenőrzés terén ma feltétlenül nagymértékben szükséges intézkedésekkel eddig várt volna, míg a képviselő űr ezekkel a tanácsokkal nem szolgált. (Helyeslés és derültség a jobboldalon.) Ami mármost a képviselő úr interpellációjának tárgyát illeti, a képviselő úr azt állította, hogy az idén több üzemi baleset és üzemi tűz fordult elő, mint az eddigi években és hogy ezek az esetek bizonyos szabotázsszerü jelenségeket tüntetnek fel. T. Képviselőház! Mindenekelőtt meg kell állapítanom: annak ellenére, hogy iparunk tudvalevően a legnagyobb erőfeszítéssel dolgozik és a gépek és az emberek túl vannak terhelve, — amikor tehát természetszerű volna, hogy a balesetek és az üzemi tüzek gyakoribbak legyenek — mégis az idei vagy mondjuk, a háború óta előfordult tűzesetek száma nem haladja meg a megelőző évek tűzeseteinek számát. (Rapcsányi László: Pontos statisztika mutatja! Hivatalos statisztika!) Egyúttal meg kell állapítanom azt is, hogy minden egyes ilyen tűzesetet a mai viszonyok között természetesen fokozott mértékben alapos vizsgálat tárgyává teszünk a szabotázs szempontjából és eddig egyetlen egy szabotázs sem állapíttatott meg, (Kajniss Ferenc: Hála Istennek! — Fel-, kiáltások balfelől: Megnyugtató!) eddig még nyoma sincs semmiféle szabotázsnak. Ezt szükségesnek tartom hangsúlyozni, nehogy a közönség körében az itt elhangzottak következtében nyugtalanság támadjon. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Emlékszem, hogy amikor a győri raktárégés történt, akkor a lapok is annak a gyanúnak adtak kifejezést, hogy valamilyen szabotázs jelenségről van szó. Ezt az esetet, mint a többi hasonló, bár kisebbmérvű esetet is az illetékes katonai tényezőkkel együtt a legalaposabban lenyomoztuk és megállapítást nyert, hogy nyoma sincs semmiféle szabotázsnak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Természetes dolog, hogy a veszélyes ipari üzemekben tűzesetek és géprongálások, stb. előfordulnak. (Budinszky László: A Danuvia fegyvergyárban is, belügyminiszter "úr? A Danuvia fegyvergyárban sem volt szabotázs?) Nem volt szabotázs. (Budinszky László: Köszönöm!) Természetes, hogy ilyen dolgok előfordulnak. Előfordulhatnak tudatlanságból és 'a legtöbb előfordul rövidzárlat következtében. Ez a legyakoribb eset. Előfordulhatnak néha gondatlanság következtében is, de szándékosságnak, szabotázsnak — mondom — eddig a nyomát sem észleletük. Természetes dolog, hogy a legmesszebbmenőén fel vagyunk készülve minden ilyen esetleg készülő cselekmény megakadályozására. (Élénk helyeslés és taps a jobbGidaion.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a belügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnék Közi Horváth József képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr interpellációja elmondására halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a [halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Serényi Miklós gróf képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz, (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk a halasztást! — Zaj. — Elnök csenget) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák István jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak ülése 1940 április 24-én, szerdán. 333 arról, hogy a cukorfejadag elosztási módja az egész országban nagy elégedetlenséget váltott ki? Hajlandó-e a r miniszter úr a rendeletet az igazságosság elvén a legsürgősebben megváltoztatni?« (Egy hang jobbfelől: Elmondták már ugyanezt!) Elnök: Csendet kérek! Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Egy hang a jobboldalon: Jöjjön mér a cukros bácsi!) Gr. Serényi Miklós: T. Ház! Az 1930. év tavaszán a cukorépatermelő. gazdák részben azért, mert azt a tanácsot kapták, hogy kevesebbet termeljenek, de elsősorban azért, mert a zsidó cukorkartel olyan alacsony árakat állapított meg, hogy alig volt érdemes rentábilisan termelni, jóval kisebb területet vetettek be cukorrépával, de olyanok is voltak, akik ősszel, dacára^ a kissé felemelt áraknak termésük egy részét takarmányozták, mert így jobban jöttek ki, mintha a kartel által megállapított árakon lettek volna kénytelenek eladni a cukorrépát. Ennek az volt a következménye, hogy amíg 1937-ben 244.000 métermázsa cukrot szállítottunk ki külföldre, 1938-ban már csak 50.000 métermázsát, a múlt évben pedig a cukorbehozatal pengőértéke már kétszerese volt a kiviéinek. Most pedig azt olvasom Bárányossy miniszteri tanácsos úr nyilatkozatából, amelyet a Virradatban tett, — úgy látszik, ezzel akarja H közvéleményt megnyugtatni — hogy Belgiumból 800 vágón, ISí émet orszagból pedig 1500 vágón cukrot fogunk behozni. Csodálatos, hogy ez az utóbbi tétel abból az országból jön, amelyről a zsidók azt állítják, hogy 80 milliónyi lakossága az éhhai állal küzd. Ebből világosan látszik, hogy .cukortermelésünk a teljes csőd előtt áll. Most pedig megjelent ez a hírhedt cukorrendolet, amelyről mindent elmondhatunk, csaic azt nem, hogy igazságos és szociális. Igazán nem vagyok ellensége a jegyrendszernek, csak sbhan valami logika is legyen, ebben azonban ezt egyáltalában nem találjuk. Ez a rendelet az országot három osztályba osztotta he: vannak első-, másod-, és harmadosztályú magyar állampolgárok. Az első osztályba tartozik a 300.000 emberből álló zsidóság, amely Pesten és környékén lakik. Ha ezek a zsidók egyáltalában nem kaptak volna cukorjegyet, akkor sem jöttek volna zavarba, mert mindegyiknek van annyi pénze, hogy reggelijét vagy uzsonnáját a kávéházban fogyassza él, vagy ha ebédre valami édes tésztára vágyik, valamelyik közeli cukrászdából hozathatja. Ezek a zsidók semmiféle nehéz munkát nem végeznek, mégis ők kapnák a legmagasabb adagot, a heti 24 dekát. Semmiféle indok nincs arra, hogy ezek a jóformán legkönnyebb munkát végző osztályok az országelkényeztetett gyermekei legyenek. A második osztályba sorozták a vidéki városokban és falvakban lakó munkásokat és a vidéki városokban lakó tisztviselőket. Ez a tisztviselőtársadalomra nézve a legnagyobb igazságtalanság és kirívó ez azért, mert sokan ezek közül a vidéken lakó tisztviselők közül ide Budapestre járnak he a minisztériumokba és egyéb hivatalokba dolgozni, ugyanazt a munkát végzik, mint azok, akik budapesti lakosok, mégis csak a felét vagy egyharmadát kapják annak a •cukormennyiségnek, mint amelyet azok kannak, akikkel egy asztal mellett dolgoznak. A legkirívóbb igazságtalanság azonban az, hogy a harmadik csoportban a 52*